Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (V. rész) (Fordította Szenyán Erzsébet)
A „New Nigerian" c. napilap azt írja, hogy az észak-nigériaiak nem hiszik el, hogy vezérük, Ahmad Bello meghalt. Biztosak benne, hogy Mekkába, Allah köpenye alá menekült. Ma a barátom, egy Nizi Onyebuchi nevű nigériai egyetemista ezt mondta nekem: - Új vezérünk, Ironsi tábornok természetfölötti ember. Valaki belelőtt, és a golyó megváltoztatta pályáját, hozzá sem ért a tábornokhoz. Sikátor ‘67 Lagosi bérlakásomat állandóan kirámolják. És nemcsak olyankor, amikor hosszabb időre utazom valahova - Csádba, Gabonba, Guineába -, hanem olyankor is, ha csak a közeli városban - Abeokutában vagy Oshogbóban - akad dolgom. Már előre tudom, hogy amikor visszatérek, az ablakot a keretből kifeszítve, a bútorokat széthajigálva, a szekrényeket kiforgatva találom. Lakásom a város központjában, a Lagos-szigeten van. A sziget valamikor a rabszolga-kereskedők „támaszpontja" volt, és a városnak ez a szégyenteljes, homályos múltja valamiféle nyugtalanító, ideges légkört hagyott hátra maga után. Az ember lépten-nyomon érzi ezt. Ülök például egy taxiban, beszélgetek a sofőrrel, aki egyszer csak elhallgat, és idegesen lesi az utcát. - Mi történt? - kérdem kíváncsian. - Very bad place! - válaszolja fojtott hangon. Megyünk tovább, a sofőr lecsillapodik, megint nyugodtan beszél. Hirtelen azonban észreveszi, hogy az út szélén (mert a városban nincsenek járdák) embercsoport halad, s ettől a látványtól megint elhallgat, jobbra-balra tekingél, gyorsít. - Mi történt? - kérdem. - Very bad people! - mondja, és csak úgy egy kilométernyi út megtétele után folytatja a félbeszakadt beszélgetést. Egy ilyen sofőr fejében olyasféle térkép lehet bekódolva, amilyenek a rendőr- kapitányságok falain függenek. Fel-felvillannak rajta, villognak, lüktetnek a különböző színű kis figyelmeztető fények, s jelzik a veszély, az esetleges támadás, rajtaütés helyét. Ezekből a jelzőfényekből különösen a térkép belvárosi részén villog sok, vagyis pont ott, ahol lakom. Igaz, választhattam volna a biztonságos Ikoy negyedet, a nigériai gazdagok, az urópaiak és diplomaták lakóhelyét, de az a negyed túlságosan művi, exkluzív, zárt és erősen őrzött. Én pedig afrikai városban, afrikai utcában, afrikai házban akarok lakni. Hogyan ismerhetném meg másként a várost? A kontinenst? Csakhogy egy fehérnek nem olyan könnyű afrikai negyedben laknia. Először az európaiak háborognak és protestálnak. Akinek olyan szándékai vannak, mint nekem, az alighanem hibbant, nem egészen épelméjű. Megpróbálnak hát lebeszélni, figyelmeztetnek: az biztos, hogy meghalsz, csak a halál fajtája lehet különféle - vagy agyonvernek, vagy magadtól elpusztulsz a borzalmas körülmények miatt. De az afrikai fél sem nézi lelkesen elképzelésemet. Először is technikai nehézségek merülnek fel - hol béreljek lakást? Egy ilyen negyed maga a nyomorúság, zsúfoltság; ócska kis házak, tákolmányok, levegőtlen vityillók; nincs világítás, mindenütt por, bűz, élősködő rovarok. Hol húzhatom meg magam? Hol találok 29
