Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Szathmári István: Hány nyelv van a világon? (A világ nyelvei című lexikonról)

mutatis mutandis - hasonló adatokat sorakoztatnak fel, csak az illető nyelvcsaláddal kapcsolatban.

Természetesen a szerzőknek több elvi problémával meg kellett küzdeniük. Ilyenek többek között: nyelv és nyelvjárás szétválasztása, a genetikai hovatartozás, illetve a nyelvtípus megállapítása. Bizonyos nyelvek feldolgozatlansága ismét más nehézségeket okozott.

A második résznek, a „Mutatódnak a címszavai - mint már jeleztem - rövidek: az illető nyelv nevére és névváltozataira, a beszélők számára és földrajzi helyére, valamint a nyelv rokonságának a megjelölésére korlátozódnak.

A „Függelék" című rész hasznosan egészíti ki, illetve világítja meg az első két részben leírtakat. Itt találjuk a Nemzetközi Fonetikai Átírási Rendszert (ÁPhl), a nyelvészeti szakkifejezések rövid magyarázatát, példákkal (pl. mi az ablaut, a csettintő hang, az ergativus, a flektáló nyelv stb.), a genetikus táblázatokat (a szudáni, az ausztronéz stb. nyelvekről), az írásrendszereket (a föníciai, az indiai eredetű írások, a runaírás, a kínai írás kialakulását szemléltető táblázatok).

6. Hogy a lexikon gyakorlati megoldásaiba is bepillanthassunk, lássunk ízelítőül néhány példát.

Mit tudunk meg például a kun nyelvről (795-797)? A következőket: kihalt török nyelv, e nyelvek kipcsak ágához tartozott. A kun nép is török eredetű. Ugyanúgy a 'sárgás, szőke, fakó' jelentésű török í]ii melléknévből származik, mint a kunok másik neve: a latin Cumani, óorosz ay Míiiic stb. 'kunok' értelemben. A névadás indítéka a kunok haj- vagy arcszíne lehetett. - A kunok a X. század második felében a Huang-ho folyó mellékén éltek. Innen a kitajok szorították őket Délnyugat-Szibériába, itt hozták létre a kun-kipcsak törzsszövetséget, amely a XIII. század elejéig állt fenn, s kiterjedt az Aral-tó és az Al-Duna közé eső területre. Közben a főáguk a délorosz sztyeppéken jelentős politikai tényezővé vált. Számos rablóhadjáratot indított a kijevi nagyfejedelemség, Lengyelország és Bizánc ellen. A XIII. század elején a mongolok ellen a kijevi fejedelemség mellé álltak, de 1223-ban a kun-orosz seregek súlyos vereséget szenvedtek, ennek következtében a kunok felmorzsolódtak, sokan beolvadtak a környező népekbe. De jelentős tömegeik nyugat felé menekültek, s Cumaniában, a későbbi Besszarábiában és Moldovában fontos szerepet játszottak a középkor folyamán. Ugyancsak nagy számban költöztek Magyarországra 1239-ben, de Kuten fejedelmüknek 1241-ben történt meggyilkolása miatt kivonultak az országból. A tatárjárás után - mint ismeretes - IV. Béla visszahívta őket, főként a Duna-Tisza közén, a Tisza, a Körös és a Maros mellékén telepedtek le. Egyes csoportjaik később is jöttek hozzánk, az utolsó Mátyás király idejében, ezek Buda környékén és a Csepel-szigeten találtak otthonra. 1279-ben IV. (Kun) Lászlótól külön szabadságjogokat kaptak. E kiváltságaik lényegében megmaradtak 1876-ig. Hét nemzetségük hét székké alakult. Főkapitányuk és legfőbb bírájuk a nádor volt.

Anyanyelvűket a XIV-XV. századig őrizték még. A magyar népbe való beolvadásukat a török hódoltság és a reformáció is elősegítette. (A Földrajzi nevek etimológiai szótára alapján teszem hozzá, hogy a kunoktól lakott nagy kierjedésű Duna-Tisza közi terület Mohács után elnéptelenedett, és sokkal kevesebb lakott helységből állhatott, mint a tiszántúli Nagykunság, amely Mohács után sem néptelenedett el. Ez magyarázhatja a Kiskunság Kis- előtagját.)

A kun nyelvemlékek közül irodalmi értéket is képvisel a több részből álló „Codex Cumanicus", amelyet olasz, német és más ajkú szerzetesek és világi személyek írtak a XIV. század első évtizedeiben a Krím-félszigeten élő kipcsak-török népek körében. Első része latin-perzsa szójegyzék, a második rész latinból fordított vallásos szövegeket (evangéliumok, prédikációk, imák, himnuszok stb.), kun-kipcsak grammatikai vázlatokat, találós kérdéseket stb. tartalmaz. A kódexet a velencei Szent Márk templomban őrzik. A kódex kun anyaga nem egységes, és nyelvjárási sajátságokat is tükröz. A nyelv hangtani és alaktani jellemzőit, a név- és igeragozást a lexikon példák illusztrálásával tárgyalja.

A magyarországi legfontosabb idevágó nyelvemlék a Kun Miatyánk, amelynek eredeti szövege valószínűleg a XVI. században keletkezett, és a magyar nyelvű (református) miatyánk pontos fordítása. Sok példányban került elő, erősen torzult formában; a legrégibb lejegyzés 1745-ből való. (Csak zárójelben utalok arra, hogy pátriámban, Kisújszálláson a két háború között még Imre István bátyám minden hétfőn elmondta a Kun Miatyánkot a 48-as kaszinóban Kossuth apánk képe alatt az ott egybegyűlteknek.)

93