Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Kőhegyi Mihály: Ősi hitvilágunk (Silling István: Kakasok szólalnak, Máriát kiáltanak. Adalék a vajdasági magyar archaikus népi imádságok variálódási vizsgálatához)
szenves figurák, a korban jellegzetes „hősök”, a Kárpáthy Abellinohoz hasonlóak. Jellegzetes tünet a népiesség változása, az egyház szerepének módosulása, a főváros helyzetének megnövekedése (pl. Mocsáry Lajos röp- iratában is olvashatunk erről). Vagy: Pálfíy Albert hírlapíróként indulva Az atyai ház című regényében szinte riporterként megy végig Budapesten a Császárfürdőtől a Nemzeti Színházig. Beöthy Zsolt elfeledett regényében, a Kálozdy Bélában - többek közt - a korban jellegzetes kételkedő magatartást is elemzi. Egy-egy regényhős kételkedik önmagában, az Isten létében, a lélek halhatatlanságában is. Más tipikus alakok jelennek meg a novellákban is: a mulatozó, élősködő, pazarló urak és álurak (Gozsdu Elek, Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc, Reviczky Gyula). Olykor - mint a kötet címében is érzékelteti - „más Múzsák” területére is átlép az irodalomtörténész, így Mikszáth írói névadása kapcsán az irodalom, a nyelvészet, a kortörténet fonódik össze. Mi mindent árul el egy-egy jellegzetes név a regényekben, novellákban! Utalhat az írói szándékra (rokonszenves-ellenszenves), származásra, korra, tájra, nemzetiségre stb. Ha csupán a Sáros megyei lecsúszott nemesek urizáló, egy pillanatra gazdagot játszó figuráit mutatja be Mikszáth a Gavallérok ban (Csapiczky, Ühlárik-Lazsányi stb.). Ez a sok mindent magában rejtő téma, a névadás Nagy Miklós kedvenc kutatási területei közé tartozik. így tanulmányát egy anekdotikussá lett bibliai idézettel záija: „Ügy jártunk, miként az Ószövetségben Saul, aki elindult, hogy megkeresse apjának nőstényszamarát, s egy királyságot talált”. Nagy Miklós is határozottan szembenéz a pártállam bukása után korunk és nemzedékünk (a szerző nemzedékének) eddig elhallgatott problémáival, igazságaival. így amikor Móricz Zsigmond Tündérkert című regényének marxista elemzéseit vizsgálja, de még jobban a személyesen is érintett Fodor András naplókötetét elemezve. A Kollégium, a híres Eötvös Kollégium, melyet a Hatalom halálra ítélt a második világháború után, a pártirányítás „valóra váltásaként”, nemcsak a kötet szerzőjének, Fodor Andrásnak, hanem nemzedéküknek is feledhetetlen szellemi közössége volt. Keresztury Dezső igazgató, Gyergyai Albert, Pais Dezső, Kosáry Domokos, Fülep Lajos stb. tanárok, aztán a jeles hallgatók is, Domokos Mátyás, Lator László és még sokan mások egy közösségben éltek, de a párt döntött, megfélemlített, származás szerint ítélt, eltávolítják az „ellenséges” idegeneket. Inkvizíciós hangulatú taggyűléseket tartanak, támadnak, kizárnak, megfélemlítenek. Igaza van Nagy Miklósnak, hogy az Eötvös Kollégium ügye „tanulságos”: „Azt mutatja, hogy a gyors hatalomátvétel mámorában az erőszak, megfélemlítés, gátlástalan hazudozás, a tények kicsavarása lavinaszerűen növekszik.” Révai József szerepe, politikai döntése, felelőssége vitathatatlan. Nagy Miklós egyetértve idézi Fodor András naplóbeli szép és fájó szavait az összetartásról, barátságról az elsötétedő kor káoszában. (Magyar Irodalomtörténeti Társaság Kiskönyvtára) Szekér Endre Ősi hitvilágunk Silling István: Kakasok szólalnak, Máriát kiáltanak. Adalék a vajdasági magyar archaikus népi imádságok variálódási vizsgálatához A romantika felé hajló néprajzkutatók népszokási tanulmányaikban az ősi hitvilágnak a kereszténységgel szorosabban összefüggő népéleti megnyilatkozásait, mint nem igazán népi sajátosságot, rendszerint mellőzték. A magyar szakirodalomban - jórészt német példák nyomán (Hans Naumann, Georg Schreiber, Anton Huonder, Hugo Dausend) - csak az 1930-as évek közepén tűnnek fel az e kérdéskörrel foglalkozó tanulmányok (Schwartz Elemér). Jellemző, hogy a négykötetes Magyarság Néprajzában mindössze három oldalnyi teret szenteltek a magyar népvallás keresztény elemeinek, s ebben is inkább programot, útmutatást nyújtottak kezdő kutatóknak. Konkrét tippeket nem sorakoztattak fel, mert nyilván kevés adattal rendelkeztek. E korai biztatás után következett 1945, s vele minden vallással kapcsolatos kutatás szünetelt, mert hivatalos támogatást, megjelentetési lehetőséget nem kapott, sőt az ezzel való foglalkozás, gyűjtés egyenesen rossz pontnak, esetleg mellőzendőnek és üldözendőnek számított. Egyedül a 94
