Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 12. szám - Lőrincz György: Az áruló

Jó. Gondoltam, ha ezt már csak így mondják az embernek, hogy fáradjon be a saját lábán, akkor nem veszélyes.

Bementem. Ott elém tettek több fényképet azzal, hogy válasszam ki közülük azt, akit ismerek.Volt ott egyenruhás fénykép, civil ruhás, csendőr ruhás, miegymás. Nézegettem a fényképeket, de azt kellett felelnem, hogy nem ismerek senkit. Mert így volt.

Erre a nyomozó kiemel a halomból egy képet, s azt mondja, hogy hát ez volt Mikulich Tibor. Most fogták el Romániában, Románia kiadta nekünk, itthon van már fogságban, s hogy most már fény derült az egész ügyre. S ahogy újra megnézem a fényképet, rájövök, hogy ez volt az a pasas, aki november 22-én Tartsayék lakásán, majd később Radó szobájában felvilágosításokat adott a csendőrnyomozónak...

Engem ott rögtön szembesítettek Mikulichcsal. Aztán jött Mikulich főtárgyalása, ahová beidézték Bajcsy-Zsilinszky Endrénét és Tartsay Vilmosnét is.

Mikulich Tibort kötél általi halálra ítélték és 1960. október 6-án ki is végezték.

Másnap, október 7-én újra bejött hozzám az az államvédelmis férfi, aki előzőleg keresett, s hát tőle tudom, hogy előző nap Mikulichon végrehajtották az ítéletet. Ejnye, mondom, éppen október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésének napján... Minek beszennyezni egy árulóval ezt a nemzeti ünnepet? Azt mondja az államvédelmis, hogy „erre nem is gondoltunk”.

w

91