Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Tóth Péter Pál: Ikermonológ, két hangra
lék, meg ilyesmi. Szóval: terjesztettük a kultúrát a Vasgyárban. Gyönyörűszép volt. És nagyon kellemesen emlékszem erre az időszakra. Elmentem villanyszerelőnek. Közben Rózsahegyi Kálmánhoz jártam két hónapig. 0 volt az egyetlen maszek színésztanító. Azért csak két hónapig, mert meghalt Rózsahegyi Kálmán. Mert akkor még nem volt érettségim. Huhú, de nagy balhé volt! Mert akkor a színművészeti főiskolára is jelentkezhettem volna. Most már nemigen történnek ilyen dolgok. Na, mit ad Isten, mondom, élni kell valamiből, és elkezdtem a Csepel Vas- és Fémműveknél dolgozni. Jöttek a szüleim, gyere haza, kisfiam. Nem megyek. Majdnem öngyilkos lettem, ezt komolyan mondom. Suttyomban a kohóban melóztunk. És akkor azt mondta a Lóránt Hanna, több ember előtt elmondtam, csak akkor is hülyegyerek voltam és akkora hülye, barom proletár voltam, ha maga ezt így elmondja, akkor lecsukják, mármint engem. Hát nem csuktak le. És mi volt ez a vers? A Hazám. (Verset szaval.) „... árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség (...), föl kéne szabadulni már”.) Még egy sort ki is hagytam. Akkor Kennedy megcsókolta Hruscsovot. Ez már hatvanháromban történt. És akkor decemberben, tehát hetvenhat decemberében, könnyed konfliktusom támadt a főnökömmel, a kohászati kutató laboratóriumban. És összetalálkoztam az elsősegélynyújtó lánnyal, a Zsuzsival, és szerelmünknek áldott gyümölcse lett. Tizenhat éves lesz februárban. Zsuzsanna napján, a kislányom... Utána hőkezelő voltam a Digép-ben. Mint kohász. Eltemettem az anyukámat. 87-ben. 89-ben mit is csináltam? Talán akkor hőkezelő voltam egy darabig, utána munkanélküli lettem, most jövedelempótló támogatáson élek. A többit nem mondom, mert az olyan titok... Szóval közterület ellenőr voltam három hónapig. Tavaly nyáron. Közhasznú munka. Egy éve nem történt semmi. És akkor még egy szép József Attilát. Ki tiltja meg... Csak azt sajnálom, hogy a színészek ódzkodnak... A Sanyi villanyszerelő nem ódzkodik! Akkor elmondhatom a LevegóV. „Én nem ilyennek képzeltem a rendet (...) / Az én vezérem bensőmből vezérel! / Emberek, nem vadak - / elmék vagyunk! (...) / Jöjj el, szabadság...” (A háttérből: szabadnapos vagy...) Lehet, hogy nem is így írta az Attilácska... Egészségetekre! A verseskötet. Ott van az ágyam mellett. A nászágyam... Ott még nem aludt senki, csak az anyám... És hol kezdődött a kálváriám? Nem tudom. Mert nem történik semmi. Csak bejövök a kocsmába és akkor iszok egyet... Szóval, undorító. Különben kösz, hogy elkísértetek. Ó, ó, sajnálom, nem lehet kérem, nekem már van vőlegényem, őróla álmodom rég, a szívem csak érte ég. Nem kell pénz, gazdagság, nékem többet ér a boldogság... (Kocsmazajban elvegyülő ének. A jelenet lassan, fokozatosan állóképpé merevedik. A pultoslány mosolya megfagy, poharakat tartó kezek megállnak a levegőben.) (Függöny.) (Egy hang a függöny mögül.) „Még csak annyit, hogy korán reggel kell innen elutazni, amikor az ember barátai még alusznak, mert egyébkor soha sem jutna ki az állomásra.” (Vége.) 31
