Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Szárnyas Gábor: Álláskereső' tréning
Szárnyas Gábor * Álláskereső tréning* 1J JL _L atan ülünk a Munkaügyi Központ legfölsó' emeletének tágas irodájában egy nagy, fehér, ovális asztal körül, melynek közepén páfrányok díszelegnek — ketten az asztal egyik csúcsában, mi négyen pedig a másikban. Kissé feszélye- zetten hallgatjuk a túlsó oldalon ülő öltönyös férfit, ő a Munkaügyi Központ vezetője, s arról beszél, hogy mennyire szívén viseli a klub eredményes működését, neki ez a szíve csücske a kirendeltségen belül, mondja, s bár az lenne a legszebb, ha most vele szemben nem ülne senki, de azért ő biztos benne, hogy azért nekünk is hasznos volt ez a három hét, és hamarosan sikerrel kamatoztatni tudjuk az itt szerzett tapasztalatainkat. Aztán Kati, a klubvezető sorra bemutat minket, a 34. Álláskereső Klub maradékát az öltönyösnek - a 28 éves Jutkát, aki úgy döntött, hogy inkább átképzési tanfolyamra fog járni, a 20 éves Ágotát, akinek nagyon jó esélye van arra, hogy beadott pályázata és a személyes találkozó után betölthessen egy titkárnői állást (így is lesz), a harmincas évei közepén járó Andreát, aki még mindig megfelelő állás után kutat, és engem. Néhány szóval beszél a többiekről is, akiknek a névtáblája mögött már üres a szék, mert már munkahelyet találtak, majd arra kér minket, hogy röviden fejtsük ki véleményünket a klubról, az elmúlt három hétről... * Az álláskereső klub létezéséről elsősorban a Munkaügyi Központban lehetett tudomást szerezni, főként olyan irodák környékén voltak kiragasztva szórólapjaik, ahol a munkanélküli járadékosok és a jövedelempótlósok tettek eleget havi vagy háromhavi jelentkezési kötelezettségüknek. A szórólapok tanúsága szerint körülbelül öt-hat hetente indulnak háromhetes kurzusok, amelyek közé néha beiktatnak egy-egy háromnapos gyorstalpalót. A tréningen való részvétel előfeltétele mindössze annyi, hogy az ember regisztrált és tartósan munkanélküli kategóriába tartozó legyen, ami azt jelenti, hogy az illető minden körülmények között vállalja a Munkaügyi Központtal való együttműködést, és már legalább fél éve nincs munkahelye. A tréningre jelentkezni a helyszínen lehet. Egy pénteki nap délelőttjén, a „hivatásos”álláskeresők állandó helyén, a harmadik emeleti irodában alakult meg a harmincnegyedik klub. Akkor tizenhármán ültük körül az ovális asztalt; hárman, a Munkaügyi Központ alkalmazottai, az álláskereső klubok állandó és teljes személyzetét képviselték: Vali és Kati, a két középkorú hölgy a klubvezetők, Eszter pedig az adminisztratív munkatárs. Rövid bemutatkozás után letegeződtünk, majd Kati közölte velünk, hogy hétfőtől főállású álláskeresők leszünk, és megkezdődik a kemény munka napi öt órában, kilenctől háromig, egy óra ebédszünettel. Álláskereső tréningre jelentkeztetek, mondta Kati, de itt nem pusztán a különféle technikák elsajátítása a * A Munkanélküliek címmel meghirdetett szociográfiai pályázat díjnyertes műve. A pályázatot a Bács-Kiskun Megyei Munkaügyi Központ támogatta. 32
