Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Fodor András: "E hely poétának való"
természetismeretéről, módszeres érdeklődéséről. Hogyan vallatta ki őt például Münchenről, a Bauyreuthi Ünnepi Játékokról, ahová az uraságékat fuvarozta. Apám mindemellett tudta a maga társadalmi helyét az intézők, gazdatisztek és az uradalmi iparosok közti zónában. Más lapra tartozik, hogy a Berzsenyi Tiborral is jó barátságban lévő Méhes intézőék nagyon kedveltek bennünket. A csinos Magda nővéremmel varratott, férfitestvérétől, Endrétől (kit valószínűleg a nyilasok öltek meg) nevem ötletét kaptam. Amikor születendő jövevényként jelentkeztem, szüleim nagyon szerették volna, hogy nekik is Bandi fiuk legyen. Keresztelésemkor a kaposmérei tiszteletes úr ezt majdnem megakadályozta, mondván, hogy a református névtárban nincs Endre. (Erdélyi származása ellenére megfeledkezett például Ady Endréről.) így lettem az ő akaratából Andor, majd első folyóiratban megjelent versem után Takáts Gyula tanácsára András, — mindeközben Somogybán majdnem mindenki Bandiként szólít máig is. A pusztai iparosok közül nagyon jól emlékszem Klenovits kovácsra, kiről később kiderült, hogy Reich Károly nagybátyja volt, Nagy bognárékra, Logofet lakatosra és családjára. Apám kedves kártyapartnereként emlegették a hajdani Seitl szakácsot. Kedveltek bennünket - nem tudom, milyen nyelven — a Seegher nevű angol trénerék, és tény, hogy a Tószegi Freund rokonságban is volt valaki, Sárdi Székely Tibor huszárkapitány, aki úgy megbarátkozott apámmal, hogy a világ minden tájáról képeslapokat írt neki. 0 intézte el, hogy idősebb bátyámat, Zoltánt, akit iskoláztatni sehogyse sikerült, de a tóti autószerelő Major János, haláláig vallotta: nála tehetségesebb tanonca nem volt, — a Weiss Manfréd családdal való atyafiság révén sikerült fölvétetni géplakatosnak a csepeli gyárba. Családi krónikánk mulatságos momentuma, hogy Zoltánnak alig több mint húsz év múlva, csak úgy sikerült a Csepel Művek (akkor már Rákosi Mátyás Művek?) vezérigazgatói megbízatását elkerülnie, hogy Prieszol államtitkár nem tud vele annyi pálinkát itatni, hogy tiltakozó józanságát elveszítse. 4. Él bennem a puszta sokféle hangulata: a buzsáki és a Heves megyei napszámosok megfeszített munkája, a cséplőgépek durcás dünnyögése a tarlón, az őszi cukorrépaszállítások émelygős illata, a hajtóvadászatok puskaropogása a havas berek fölött, a kondított vasrudak, edények, láncok csengés-bongása karácsonykor, az uradalmi istállók felől, a cselédgyerekek vidám fürdőzésének rik- kantásai a kanális zsilipé mellett megduzzadt vízben. (Ott tanultam meg úszni.) Többnyire mégis egy-egy magányos épület, üres akol, a csikófuttató karám, a téglapárkányzatos, szűk ablakrésű magtár, a sással, náddal szegett kis tavak szomorúsága ődöng bennem, ha herényi éveimre gondolok. Mikor így kapkod a szél, suhamló felhőkkel játszik hunyósdit a nap, s a labdarózsák bokra rángatózik mint földbe nőtt gúnárcsapat, a csordakút mellett a nagy szomorúfűz megrázza millió fiizéres ostorát, - pedig hol van már az a fa? A régi kettőskút is csak nevében él tovább... 148
