Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Fried István: Orosz László köszöntése
amelyben Kármán Józseffel szólva: „Szabadon írok, mert ezt törvényemmé választottam”. Orosz Lászlónak sosem a könnyebb rész jutott osztályrészéül. 1956-os keltezésű Kazinczy-kiadásában, aPályám emlékezete sajtó alá rendezésekor a Kazinczy-szö- vegváltozatok kuszaságával kellett szembenéznie, és meg kellett találnia azt a nagyközönségnek olvasási kedvet csináló változatot, amely azonban nem különféle variánsok kompilációja (érkezett ilyenféle késztetés a korábbi Kazinczy-szövegkia- dások feló'l), hanem olvasmányos, mégis: biológiailag elfogadható szöveg. Másféle nehézségek megoldására vállalkozott Orosz László, amikor Jókai Mórnak két, nem „elsővonalbéli”, de több szempontból érdekes regényét kellett sajtó alá rendeznie (.Felfordult világ. Mire megvénülünk. 1963-ban jelent meg mindkét mű.) Ugyanis a kritikai kiadásoknak ekkor érvényben lévő' szabályzata nem adhatott teljesen megnyugtató és biztos eligazítót azok számára, akik Jókai regényeinek kritikai kiadását végezték el. A viszonylag egyszerűbb feladatnak a pontos szöveg kialakítása bizonyult. Jókainak a regények forrásait és olykor születésének körülményeit is jelző „noteszei” csak a kiindulópontját jelenthették a kutatásnak. Egyfelől a más Jókai- művekkel való egybevetés (a „konkordancia”), másfelől a tárgytörténeti anyag földerítése: az enciklopédikus tudással rendelkező Jókai regényvilága alaposabb ismeretének nélkülözhetetlen háttere. Jókai nem oly naív mesemondó, mint azt ábrándosán kék szemeiből kiolvasni vélte a hajdani Jókai-kutatás. S ha regényíróként nem oly tudatos kompozícióval jellemezhető, mint nem egy huszadik századi utóda, a feldolgozott műveltségi anyag (nemcsak irodalmi-művészeti, hanem természettudományos, művelődéstörténeti, a szájhagyományból átvett, egykorú hírlapokból származó stb.) ugyancsak szerves részévé válik a Jókai-regényeknek, s ezek révén Jókai és a múlt, Jókai és a (világ)kultúra viszonyára lehet következtetni. Ez a műveltségi anyag olykor regényszemléletet és regény-önszemléletet is sugall. Orosz László becsületére legyen mondva, hogy az eleinte talán (szellemi) robotnak érzett, és „eredeti” kutatási területétől (Katona József és világa) távolesni látszó munkát mind nagyobb kedvvel és mind több eredménnyel végezte. Mindenesetre járatos lett a kritikai kiadások rejtelmeiben, és a Jókain edzett kutatás aztán a Bánk bán kritikai kiadásakor gyümölcsözött. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy a Bánk bán kritikai kiadása az egyik legjobb a maga nemében, és talán még az „egyik”-megszo- rítójelzőt el is hagyhatom. Ismét más típusú (filológiai) munka várt Orosz Lászlóra akkor, amikor Vitályos Lászlóval együtt megszerkesztve elkészítette az Ady-bibliográfiát (előbb az 1896- 1970 közötti időszak anyaga jelent meg 1972-ben, majd a tetemesen bővített és az 1977-es záró évszámot viselő gyűjtés 1980-ban). A bibliográfiának Magyarországon nemigen van becsülete. Csak aki már alkotott effélét, tudja, hogy nem arról van szó, miszerint újságokból, kötetekből, más bibliográfiákból ki kell írni a veszedelmesen szaporodó cédulákra (lehetőleg pontosan és félreérthetetlenül) az adatokat, aztán évszám- vagy ábécé-rendbe rakva, szintén mechanikusan, egymás alá kell illeszteni a cédulákat. A jó bibliográfia (és a vele szerves egységet alkotó név- és tárgymutató, vagy verscím-mutató) határozott szerkesztői elképzelést, életmű-szemléletet tükröz. A kötelező (abszolút) pontosság, az egyértelmű utalásrendszer, a gazdaságos helykihasználás, az ismétlések csökkentése, a leírások lehetséges egyértelműsége, a rövidítés-jegyzék célszerűsége, mind-mind megfontolást igényel, szerkesztői elképzelést tételez föl, s a használhatóságot szolgálja. Ragyogni nemigen lehetséges egy bibliográfiával (bár egy filológus számára ragyogás, ha egy kutató így nyilatkozik meg: „megnézem a Vitályos-Oroszban”), de használni nagyon is lehet. S a ragyogás és használás közül Orosz László egész életpályáján (s ez nem kényszerű vállalás) az utóbbi érvényesült. Kifejezetten irodalomtörténeti munkában három nagy 36
