Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Fried István: Orosz László köszöntése
témakör jelölhető meg. A legnagyobb, a legtekintélyesebb, tudniillik az, amelyben végképpen megkerülhetetlent alkotott, és hosszú időre irányt szabott: Katona József és életműve. A főmű is, a személyiség is (melynek pszichológiai, de nem pszic- hologizáló elemzését egy konferencia-előadásban végezte el — mesterien); kiadások, tanulmányok, előbb ismertető füzetek (1954-ben 29 lapnyi, 1955-ben 52 lapnyi), majd 1974-ben egy kismonográfia mutatják a mind szélesebb életrajzi, forrás- és hatástörténeti, dramaturgiai kutatások izmosodását, irodalomtörténészeket máig foglalkoztató Bánk bán- és Katona-rejtély átvilágítására törekvést. Külön ki kell emelnem a Cumania című múzeumi kiadványban közzé tett két írást, amely a Bánk bán színpadi-színházi sorsát térképezte föl, az 1979-es kötetben a kiegyezés esztendejéig, az 1984-es kötetben 1929-ig. Az 1983-as kritikai kiadásban viszont a Bánk bán két változata, Bárány Boldizsárnak kritikaitörténetileg is fontos .Rostája jó szövegkiadásban olvasható, a megvilágító jegyzeteket pedig minden színházlátogató és rendező jó haszonnal forgathatja (forgathatná, ha közelebb akarna jutni a bánki sértődés, Gertrudis bűnössége, Melinda ártatlan bűnössége, a sokat vitatott ötödik felvonás vagy a krónikás háttér jobb megértéséhez). Mindezt kiteljesítette Katona József nem kevésbé tanácstalanul forgatott és valóban nem könnyen értelmezhető verseinek kiadása 1991-ben és ez lehetőséget adott - többek között - Márton László számára, hogy Katona József-látomását papírra vethesse. Orosz László munkája Katona József körül természetesen nem ért véget, cenzúratörténeti dolgozata (Forrás 1991. 11. 2-6.) éppen úgy kiváló kor- és műértésről tanúskodik, mint az említett személyiség-jellemző dolgozat (Színháztudományi Szemle 1992. 10-14.) Annyi bizonyos, hogy Orosz László kutatásai beépültek a magyar irodalomtörténeti elemzésekbe, hozzájárultak olyan Katona-értelmezésekhez, mint Sándor Iváné. Orosz László kutatásainak másik-második köre a magyar felvilágosodás korszakát fogja át. 1976-ban adta ki Berzsenyi Dánielről készült kismonográfiáját, 1985- ben Berzsenyi műveit jelentette meg. 1980-ban A magyar verstani eszmélkedés kezdetei címmel Horváth János verstani nézeteit és Négyesy László történeti verstani művét továbbgondoló, kritikatörténeti jellegű művével lepte meg a műveit értékelő irodalomtörténész közönséget. Szakmai fórumok megvitatták és nagyra tartották ezeket az alkotásokat is. S ha a természettudós kollégáknál oly perdöntőnek tartott idézettségi indexet vesszük alapul, Orosz Lászlónak nem kell szégyenkeznie, például a nemrég megjelent monográfia, Bíró Ferenc A felvilágosodás korának magyar irodalma című korszakmonográfiája (1994.) nyolc ízben hivatkozik e munkára, hol főszövegben, hol lábjegyzetben, efféle kommentárral: „Orosz László hívja fel a figyelmet arra a szempontra...”, „A nyugat-európai verselés meghonosodásához az általános tudnivalókat 1. Orosz László...” Ami azonban a tudománytörténeti szerepen túl elmondható, Orosz László kiegyensúlyozott álláspontot képvisel, számottevő anyaggyűjtés előzte meg a következtetések levonását. S ha az irodalmi-„ideológiai” szituáció nem is tette lehetővé, hogy szakítson a korszakra jellemző módszerekkel, a művek színvonala, az előadás következetessége, a feltárt anyag előkelő helyet biztosítanak Orosz László e művei számára a magyar felvilágosodás-kutatás históriku- mában. Annál is inkább, mert jól épített Szauder Józsefnek az irodalomtörténeti közmegegyezést hatékonyan „felforgató” tervtanulmányára és téziseire. A harmadik körben a tett színhelyére látogathatunk el. Orosz László 1949. szeptemberétől működik Kecskeméten, 1949. február 28-án választották a Katona József Társaság ügyvezető alelnökévé. Ebben a minőségében egyetlen irodalmi est szervezésére futotta, mert az a rendszer, amely nem tűrte a kevésbé ellenőrizhető kisközösségek demokratikusan szerveződő rendjét, és amely csupán a központi akarat szerint alakított gondolkodásnak (=fejbólintásnak) biztosított teret, 1949 ősze és 1955 tavasza között szüneteltette a Társaság működését. Orosz Lászlónak azonban 37
