Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Határ Győző: Kisemberek álma
A csata vesztésre állt.- Ámokfutó Kisemberrel van dolgunk. Mentsük, ami menthető. A mammutkonszern a haját tépte. A nemzetközi nagyvezérkar lemondással és kapitulációval fenyegetőzött.- Rendben van. Kezdjünk tárgyalásokat. Égnek tátott hangszórók harsogták az arcvonalon - felhőtakaróra vetített felírások adták tudtul a Szörnynek a tárgyalókészséget.- Elhárítjuk az akadályokat az egyezkedő tárgyalások újrafelvétele elől. Helyt adunk mindennemű kártérítési keresletnek, most és a jövőben. Hajlandók vagyunk a sommás visszahelyezési eljárásra. A Királynőre és a Szovjet Csillagra! Szent esküvel fogadjuk! Dan! Dán! Kíméld meg, ami neked is hajlékod volt, míg ember voltál, kíméld meg, Dzsinn! Visszaadjuk a jobb karodat, tetanusztalanítva, megműtetlenül, az épet, az igazit, az eredetit! Rosszabb volt, mintha magukra omlasztják a bunkert. A közeli győzelem mámorában az ámokfutó Dzsinn haragja megkétszereződött. Alnok esküdözé- sek, fogadkozások égre-földre - több se kellett neki. Bebizonyosodott, hogy kerüljön félkarjába bár: ha gyalázatosságon éri a Közöny Maffiáját, nincs az a szuperhatalom, szuperhatalmak bűnszövetkezetének nincs az az atomarzenálja, amelynek ereje Dan Macready, a Kisember megmaradt félkaijával felér. Most vette sorra a GANGLOONA INTERNATIONAL INCORPORATED büszke adminisztrációs palotáit, az Eiffel-torony fölé magasodó párizsit, a televízió tornyát verő moszkvait, a Trade Center ikertornyaival vetekedő manhattanit, a manilait, a brüsszelit, a szingapúrit, a buenoszaireszit. A fokvárosi acéltornyát kitépte tövestül, és mint a furkóval, úgy csépelte-páholta a többit. Csörömpöltek az üvegköpenyek, csorbán lengedeztek-lógadoztak a mozgólépcsők; freccsenve kenődtek el a dézsapálmák a mólókon, hangos búgással kipengve szakadoztak el az üléstermek betonhéj tetejének tartókábelei - amikor * Nos, ha eddig nehéz volt elhinni, nyomon követni Dán Macready, a Kisember átváltozását bosszúálló Dzsinné, a Harag Démonává, még százszorta nehezebb felfogni azt az érzékfölötti metamorfózist, ami Dan Macrady-ben, a Szörnyetegben most következett. A változást egy horkanás jelezte. Az alvó Dán Macready, az álom jóleső elégedettségi izgalmában elcsorrantotta nyálát és a másik oldalára fordult. Nem kérdezte - hol vagy, Dán Macready? - úgy is tudta: otthon van. Félálomban még baljával megtapogatta jobb vállát, majd jobb karját, végig; a kezefeje is megvolt. Sohasem hiányzott: ott volt, ő volt, ép volt — az egészséges és az eredeti. A Vállalatra? Dehogy haragudott, miért is haragudna? A GANGLOO- NARA, amelynek ezt a cukor mini-lakást, a másfélszobásat köszönheti? Gyermeki derűvel nézett elébe az aznapi munkábamenetelnek, és el is határozta — fejét a párnába fúrva - hogy mihelyt bemegy, első dolga lesz. Hiszen olyan zabálnivaló, hogy az is huncut, aki. Nincs még egy. Megkéri Linduska kezét, aztán ha a Vállalat is úgy akarja, boldogan élnek, míg meg nem halnak. 33
