Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Nyolcvan éve született Weöres Sándor - Legenda Weöres Sándorról (Összeállította Albert Zsuzsa)
Nyolcvan éve született Weöres Sándor Legenda Weöres Sándorról — Összeállította Albert Zsuzsa V arga Karolina: Második osztályos koráig a csöngei gyerekekkel járt együtt, úgy, hogy az egyik húgommal járt egy osztályba, második osztályos koráig. Nagyapám ott volt udvari kertész, aki söprögetett, gereblyézgetett, én meg mindig ott voltam körülötte. Gyönyörű kis kocsija volt, boldog voltam, mikor én tolhattam a kocsiban. Még arra a kocsira is emlékszem. Valamikor divat volt az a vesszőkocsi, tetszik tudni, az a nagy tetejű, és piros napellenzője volt és függöny volt előtte. „Na aztán itt vagy, itt vagy?” - szólt ki a kocsiból. „Itt vagyok — mondom —, szaladjunk egyet.” Akkor futottunk a kocsival, olyan jó gereblyés, kavicsos volt az út, azt hiszem, egyszer fel is dőltünk. Az olyan kölyök volt, hogy szaladgált, forgott kint az utcán a gyerekekkel, és a gyerekek futottak utána. Úgy becézték gyerekkorában, hogy Cina, nem mondták neki, hogy Sándor, meg mit tudom én, csak Cina. Vas István: Én 18 éves koromban kezdtem publikálni Kassák lapjában, akkor Kassákkal összevesztem, az avantgardizmust meguntam, és elvittem a verseimet Kosztolányihoz, még nem voltam egészen húszéves. Elvittem oda a verseimet, az újakat, amelyeket már hexameterben írtam, de nem akartam azt, hogy én röstellem ezt az avantgardista korszakomat, és elvittem azokat is, amik megjelentek volt a Munkában. Kosztolányi ezeket elutasította, nem is mondom hogyan, ez egy külön anekdota volna, nagyon jól, édesen. Miután elutasította, hogy neki nem kell, azt mondta, hát az Adám fiamnak, annak tetszettek, gyere is át hozzá, gyere a gyerekszobába, ott vannak Adámnál a füzetek. Bementünk, és ott volt Adám, akit akkor ismertem meg, de ott volt egy kisfiú, és akkor azt mondta, bemutatok neked egy kisfiút, akiből nagy költő lesz. És akkor ő meghajtotta a fejét, valóban kisfiú volt, termetére is, én akkor nem egész húsz voltam, ó tizenhat. Ez abban a korban nagy különbségnek számít, jóformán egy másik nemzedék már. Én később azt mondtam neki, hogy én nem emlékszem, csak a fejed búbjára, amelyiket így lehajtottál, a hajadra, és arra, hogy nagyon piszkos volt a cipód. Csorba Győző: Itt Pécsett volt a negyvenes évek elején egy polgármester, akit úgy hívtak, hogy Esztergár Lajos. Elhatározta, hogy Pécsből „Magyar Athént” csinál. Igyekezett embereket idegyűjteni, a legkülönfélébb foglalkozásúakat, művészeti területen dolgozókat, Weöres Sanyit, aki itt végezte az egyetemet, őt is ide akarta kötni. Már hát azt tudta ez a polgármester is, meg akik körülötte voltak, hogy itt egy nagy tehetségű emberről van szó, hiszen már Bata Imre, Csorba Győző, Domokos Mátyás, Csemus Máriáim, Károlyi Amy, Lator László, László Gyula, Lőrincze Lajos, Tatay Sándor, Vargha Balázs, Varga Karolina és Vas István emlékezései 34
