Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - Orosz László: Németh László és Kecskemét

géliumon át a magyarságért küzdő társadalmunk bezárhatná ablakait riadójuk előtt.” A protestánsok Hétfői Köre többször hívta meg előadóul Németh Lászlót és a Válasz más munkatársait. A nyomda működését értékelő 1937. évi elnöki jelentésben ezt olvashatjuk az anyagi siker elmaradásának indoklásaként: „Ez a vállalat nem nyerészkedésre alakult. Célja volt a sajtó útján szolgálatot tenni a magyarságnak, közelebbről Kecskemét ügyének, célja volt a magyar szellemi élet reprezentánsai munkáinak megjelentetését könnyebbé tenni, és ezáltal a magyar kultúrának tenni szolgálatokat.” Emlékeztetek itt arra, hogy a Tanún meg a Válaszon kívül itt készült a Magyarságtudomány és az Apolló is.

Az öntudattal vállalt áldozatkészség a kis vidéki nyomdát a magyar irodalom fontos műhelyévé tette. Tóth László jogosan írhatta a Kecskeméti Lapok 1935. évi karácsonyi számában: „Ma talán nem tűnik fel jelentősnek, ami évek múltán bizonyára művelődéstörténeti adat lesz: a magyar irodalom és tudomány megújhodásának jegyében született új folyóiratok Kecskemétről indultak el... Kövekben szegények vagyunk; e mostoha évben nem építettünk. Karácsonyfánk alatt szerényen könyvek pihennek. A szellem embere siratja az eltemetett terveket, a megsebzett fákat, de hanyatló kedvét felemelik - kövek helyett - a könyvek.” Ismét emlékeztetőül: 1935-ben készült a Részvény Nyomdában Illyés Gyula Szálló egek alatt, Kassák Lajos Földem, virágom, Vajthó László Két költőnemzedék arca, továbbá a kecskeméti költő, Sántha György Arany homokon, nomád felhők alatt című kötete Féja Géza előszavával; az előző két évben Aprily Lajostól Az aranymosó balladája, Gelléri Andor Endrétől a Szomjas inasok, Képes Gézától a Márványba véslek, Németh Lászlótól az Ember és szerep.

A Tanú írója érdeklődő, fogékony közönségre is talált Kecskeméten. Mint az 1932-ben érettségizett Katona Piroska emlékező írásából tudjuk, a Tanú új számait kézről kézre adták a városban. Volt egyetemi évfolyamtársa, Lukács Magda, aki később Kerényi Károly felesége lett, máig elismeréssel emlegeti neki: „Te már akkor is tudtad, ki Németh László, amikor még Károly sem!” A Katona József Társaságban, amelynek az 1920-as években Császár Elemér, Pékár Gyula, Zsitvay Tibor voltak a vendégei, a 30-as években Németh László, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Sárközi György, Erdélyi József, Sinka István, Tamási Áron, Féja Géza szerepelt több alkalommal is. A Tanú íróját a kecskemétiek szinte sajátjuknak tekintették. 1938-ban, a Villámfénynél nemzeti színházi bemutatójakor a Kecskeméti Lapok ezt írta:

.....színjátékának sikere őszinte örömet kelt Kecskeméten, ahol Németh László lelkes barátokat szerzett puritán egyéniségének és írásainak a Katona József Társaságban és a Hétfői Körben tartott előadásaival s azzal a megbecsüléssel, amely Kecskemét iránt számos írásában kifejezésre jut.” Németh László több cikke jelent meg, részben utánközlésként, az 1930-as években a Kecskeméti Lapokban.

Jókai Mór, aki a múlt század 40-es éveiben Kecskeméten volt joghallgató, így emlékezett itteni élményeire, a város tágas határában tett útjain nyert indíttatásaira: „Én mindenütt új meg új népélettel találkoztam, a pusztákon, a karámokban, a csárdában, a halásztanyán. Megismertem a magyar fajt a maga őseredeti sajátságaiban...”; „...itt tanultam megismerni a magyar népéletet...” Németh László hasonló utakat járt be Kecskemét környékén Tóth László kalauzolásával, de már másféle, más tanulsággal szolgáló „népéletet” ismerhetett meg: „Tóth László összeismertetett a nagy kertész jogakadémiai tanárokkal, voltam kinn Szikrában Muraközy híres almásában, hallottam pompásan ,gyümölcsöző’ néhány holdas parasztgazdaságokról, s márciusban az asztalra tett cseresznyéről.” Jókai elé romantikus színezetű nemzetképet vetített a kecskeméti határ, Németh László

14