Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 2. szám - Gál Sándor: Szlovákiai magyar iskolaügy, 1989
27 végzős közül 13; a következő iskolaévben 24-ből 13. 1987-ben 32-en végezték be itt tanulmányaikat, s közülük 17 jelentkezett továbbtanulásra gimnáziumba, illetve szakközépiskolába. Tavaly pedig a 27 végzősből 15 volt a továbbtanulók száma. Ez az arány az átlagosnál valamivel jobbnak mondható, amiből arra is következtethetünk, hogy egyetemre és főiskolára is többen eljutnak az átlagosnál. A továbbtanulási arány kedvező mivolta mellett lényegesen súlyosabb gondként mutatkozik a tornai magyar tanítási nyelvű iskolában a pedagógusállomány helyzete. Jelenleg tizenhét pedagógus tanit az iskolában; három férfi, a többi nő. Az igazi gond az, hogy a tantestület korösszetétele nagyon kedvezőtlen. Harmincéves korig csupán három napközis pedagógus található a tantestületben. Negyvenéves korig már nincs egyetlen tanító sem. Negyven és ötven között kilencen vannak; ötven és hatvan között négyen, s hatvan felett egy pedagógus. Az iménti adatokból az tűnik ki, hogy az ezredfordulóra — ha nem áll be változás a nemzetiségi pedagógusképzésben — a tornai tantestület elnéptelenedik, vagy jobb esetben nyugdíjas pedagógusokra marad a gyermekek oktatása. VII. Pelsőc a Rozsnyói járás egyik legnépesebb települése. Lakóinak száma meghaladja a 2500-at. A település nemzetiségi összetétele a legutóbbi népszámlálás szerint 1352 magyar, a többi szlovák és cseh nemzetiségű. A településen a század elején két felekezeti iskola működött. A református felekezeti iskolát előbb Bátky, majd Teleky igazgató irányította. A húszas évek közepétől Jánosdeák Mátyás, majd Bartalné Osváth Erzsébet állt az intézet élén. A katolikus felekezeti iskola igazgatója a harmincas években Nagy Gerzson volt. E két felekezeti iskolában hat évfolyamban folyt a tanítás, s ehhez jött még az „ismétlő” két esztendő — ez tette ki a nyolc osztályt. Az egyes osztályokban a húszas években még ötven-hatvan tanuló is volt. A harmincas évek elején született egy rendelet, amely szerint egy osztályba negyvenöt tanulónál több már nem kerülhetett. A háborús évek alatt az iskolák és a tanítás helyzete és lehetőségei itt sem tértek el az általánosan ismert helyzettől. 1945 után Pelsőcön sem nyitották meg a magyar iskolát. A háborút követő évben megindított szlovák oktatási nyelvű iskola első igazgatója Stefan Banák volt. 1946-ban polgári iskola is nyílt a faluban. A magyar nyelvű tanítás Pelsőcön 1950 szeptemberében kezdődött csak meg. Az újonnan létrehozott intézmény első igazgatója Túrós János lett. A tanítást egy volt kocsmából — amit az itteniek Rongyosnak becéztek — átalakított épületben kezdték meg. Túrós János mellett Dolinszky Margit tanított akkor a „Rongyosban”. Az első tanítási évben a diákok száma 60-70-re tehető. A háborús évek következtében kallódó „koridős” gyerekek számára külön, ún. „kilencedik” osztályt nyitottak. Az említett szlovák iskola is tovább működött Pelsőcön a régi református iskola épületében, a Sajó partján. A korábban már említett szlovák polgári iskola pedig a jelenlegi hnb* épületében volt elhelyezve. A magyar nyelvű oktatás megindítását követően mind a diákok, mind a pedagógusok száma fokozatosan növekedett. A megszaporodott diákság két-három év múltával már nem fért el a Rongyos kocsma két termében. Ekkor helyezték át a mai Korona Szálló és étterem épületébe. Ebben az épületben már 6-7 osztályt lehetett nyitni. Az iskola igazgatója ekkor már Farkas Béla, mellette Kővári László, Kardos Béla, Fábián József, a két Farkas Lajos, Józsa István, majd lesek István kerültek a tantestületbe. A felsorolt tanítók egy részének — miként egyebütt is — nem volt megfelelő képesítése; a hiányt úgy pótolták, hogy különböző tanfolyamokon és „távúton” maguk is továbbtanultak. * Helyi Nemzeti Bizottság (Tanács) 67
