Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 2. szám - Gál Sándor: Szlovákiai magyar iskolaügy, 1989
Pelsőcön a magyar tanítási nyelvű iskola — a különböző átszervezések után különböző néven — 1962-ig önálló igazgatás alatt működött, s mindvégig az imént említett Farkas Béla volt az igazgatója. 1962-ben aztán minden különösebb indoklás nélkül ezt az intézményt egyesítették a helyi szlovák tanítási nyelvű iskolával. Az iskola krónikája az esemény lényegét így foglalja össze: „Az egyesítéssel javul majd a nevelési munka hatásfoka, s így a magyar nemzetiségű diákok a szlovák nyelv elsajátításában szilárdabb eredményeket érhetnek el.” Ezenkívül nyomós okként szerepelt még az internacionalizmus is. Az egyesítés évében a magyar tagozaton 12 osztály volt — az akkor még kilencéves alapiskolában —, a szlovák tagozaton pedig 14. A diákok száma pedig majdnem fele-fele arányú. A magyar tagozaton 410, a szlovákon pedig 437 diák volt. Megjegyzendő, hogy a felső tagozatos diákok száma a magyar osztályokban igen magas volt még akkor. Az összevont tantestületnek ekkor összesen 36 tagja volt; a magyar tagozaton 17 pedagógus működött. Öt évvel később, az 1967/68-as iskolaévben ugyanezek az adatok az alábbi módon változtak: a magyar tagozat osztályainak a száma 16, a diákok létszáma 453, tehát némi emelkedés tapasztalható. A szlovák tagozaton az 510 tanuló 17 osztályba jár. A diákok létszámával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a legnépesebb osztályok — korosztályok — az 1965/66-os évben voltak; a magyar tagozaton ekkor 504 gyerek tanult. A demográfiai hullám apadása általánosan mutatkozik a későbbiek során. A hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján a két tagozaton összesen 773 diák tanul, ebből a magyar osztályokban 334. Ezzel szemben a pedagógusállomány számszerű gyarapodást mutat. Az összevont igazgatóság által irányított tantestületben ekkor 61 pedagógust és nevelőt tartanak nyilván. A magyar tagozaton 26-an dolgoztak, közülük három napközis nevelő. A nyolcvanas években az intézményt látogató diákok száma globálisan alig változik; az átlagos létszám 750 körül mozog. A két tagozat közötti arányok azonban fokozatosan eltolódnak a szlovák tagozat javára. Az elmúlt, 1987/88-as iskolaévben a magyar tagozaton 290, a szlovák tagozaton 449 diák tanult. A magyar tagozaton összesen 22 pedagógus működött, közülük négy napközis nevelő, egy pedig pionírvezető. S ha már itt tartunk, szóljunk a tantestület összetételéről is. Tehát a huszonkét pedagógus közül a férfiak száma mindössze négy. A korösszetétel alapján a mai helyzet a következő: harmincéves korig hat személy, három napközis nevelő, egy pionírvezető és két pedagógus. Harminc és negyven között hat, ötvenéves korig hét, s ötven és hatvan között három pedagógus található. Az iménti statisztikai sor lényegében hasonló vagy közeli ahhoz, mint ami az eddig adatolt magyar tanítási nyelvű iskolákban is tapasztalható volt. Még azt és annyit tehetünk hozzá, hogy a tanítók közül tizenketten a környékbeli településekről járnak be Pelsőcre. A végzős diákok továbbtanulási indexe jó közepesnek mondható. Az utóbbi időben — s ez kedvező jelnek számít — némileg megnövekedett a gimnáziumban továbbtanuló fiatalok számaránya. Az elmúlt négy év statisztikai adatai a pelsőci általános iskola magyar tagozatán az alábbi képet mutatják. Az 1984/85-ös tanévben a 41 végzős közül 16-an tanultak tovább gimnáziumban és egyéb szakközépiskolákban. A következő iskolaévben 46 végzősből 21-en, tavalyelőtt 50-ből 20-an — itt némi visszaesés tapasztalható — míg az elmúlt évben 41 végzős közül 22 tanult tovább. Az intézet a jelenlegi épületbe 1985-ben költözött; itt 16 tantermet alakítottak ki eredetileg, de további helyiségek átalakításával ezt 19-re emelték. Az iskolának van két tornaterme — egy kisebb és egy nagyobb — de az egyéb kisegítő épületek hiányoznak. Például a műhelyek provizóriumokban vannak elhelyezve, s a tanulók étkeztetése nem teljesen megoldott, mert ebben az új épületben nincs konyha és étterem. Ugyanis az iskola építését két szakaszra tervezték, s az imént említett hiányzó létesítmények a második szakaszban készülnek el, ha elkészülnek. Jelenleg azonban ez csupán az elképzelések szintjén mozog. Hogy a kép teljes legyen, arról is szólni kell, hogy a pelsőci iskolába jelenleg a környék 18 településéről járnak be a tanulók, részben vonaton, részben autóbuszokkal. E kistelepülések egynémelyikén még van alsó tagozatos iskola, de ma már nem ez a jellemző. A mosta68
