Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - Csapody István: Péntek János-Szabó Attila: Ember és növényvilág: Kalotaszeg növényzete és népi növényismerete: [könyvismertetés]

Péntek János—Szabó Attila: Ember és növényvilág (Kalotaszeg növényzete és népi növényismerete)

Érdemes volna egyszer nagyobb tanulmányt szentelni a romániai (erdélyi) magyar biológiai irodalom hazai megismertetésének, mivel az utolsó évtizedben is olyan kiemelkedő tudományos teljesítményei születtek, mint pl. PÉTERÉI ISTVÁN és BRUGOVITZKY EDIT növényélettana (A növények életfolyamatai. Dacia, 1977.), VÁCZY KÁLMÁN hatnyelvű botanikai szótára (Dictionar botanic poliglot. Editura sti- intificä si Enciclopedicá, 1980) és SZABÓ ATTILA tudománytörténeti (Melius Péter Herbáriuma, Kriterion, 1978), valamint genetikai munkái (A genetika évszázada, Kriterion, 1976; Alkalmazott biológia a termesztett növények fejlődéstörténetében. Ceres, 1983.); az igényes ismeretterjesztés körében pedig — ugyancsak szemelvényszerű válogatásban — a zoológus KELEMEN ATTILA Madaraskönyve (Kriterion, 1978) és KISS J: BOTONDnak a Duna-delta élővilágáról szóló kitűnő összefoglalása (Kriterion, 1982), a botanikus CSŰRÖS ISTVÁN számos könyve (pl. Az Erdélyi Mezőség élővilágáról. Tud. Könyvkiadó, 1973; Az Erdélyi-medence növényvilágáról, Dacia, 1974.; A Nyugati Szigethegység élővilága. Bukarest, 1981.), KU- SZALIK MÁRIA és K. PÉTER kis dendrológi- ája (Fák és cserjék. Kriterion, 1984.), a genetikus LÁZÁNYI ENDRE „Átöröklés és evolúció” c. műve (Kriterion, 1982) stb. Különösen sok önálló mű (pl. RÁCZ GÁBOR—FŰZI JÓZSEF: Kovászna megye gyógynövényei, Sepsziszent- györgy, 1973; INCZEFI LÁSZLÓ: ízek, zamatok, illatok. Fűszernövényeink és felhasználásuk. Kriterion, 1975.; SZABÓ T. E. ATTILA— PÉNTEK JÁNOS: Ezerjófű, Kriterion, 1976; CSEDŐ KÁROLY (szerk.): Hargita megye gyógy- és fűszernövényei. 1980) és folyóirat ill. kiadványbeli publikáció (pl. Művelődés, Népismereti dolgozatok, Csíkszeredái Múzeum Évkönyve) jelent meg a botanika, a nyelvtudomány és a néprajz határán kialakult „etnobotanika”köréből, amely iránt idehaza is növekvő érdeklődés (pl. KÓCZIÁN GÉZA, SZABÓ LÁSZLÓ stb. közlései) tanúskodik. A romániai magyar etno- botanikai munkák sorából messze kiemelkedik a nyelvész PÉNTEK JÁNOSnak és a botanikus SZABÓ T. E. ATTILÁnak összefogásából született jelen munka, amely valójában Kalotaszeg tájegység etnobotanikai monográfiája (368 oldal, 29 ábra, 12 táblázat, 158 fénykép).

A szerzők azokra a kérdésekre keresnek választ, hogy „hogyan változott és változik a növényvilág az ember munkája nyomán? Mit pusztított és mit teremtett az ember, miközben uralni szerette volna a természetet, de kénytelen volt alkalmazkodni is hozzá? Hogyan építette be saját világába a növényeket saját tapasztalatai, majd szilárdabb tudása révén? Miként teremtett neveket jelölésükre, hogy tudatában megkösse őket?”

E kérdések megválaszolása érdekében a szerzők a nyelvjárási és néprajzi értelemben vett Kalotaszeg 800 km2-nyi területén, 60 helyszínen és 50 kutatópont beiktatásával 1972-ben széles körű anyaggyűjtést indítottak és 251 adatközlőhöz 984 kérdésből álló ívet intéztek. Vizsgálódásaik körébe bevonták a teljes spontán és termesztett flórát s a mintavétel módja és számszerű kiértékelése, a népi terminológia sajátosságainak hiteles adatokon nyugvó elemzése és az etnobotanikai módszer kimunkálása tekintetében eredetit, nagyszabásút alkottak.

A kötet a természeti környezet (domborzat és tájképi tagolás; éghajlat; talajtakaró) rövid jellemzése után 3 jól elhatárolt, mégis szorosan összetartozó nagy fejezetet tartalmaz: a növény- takaróról, a növényvilág és a népi kultúra kapcsolatáról és a népi növény nevekről. Szinte önálló műként értékelendő az adattár, amely alfabetikus sorrendben 1314 fajt és nagyon sok alacsonyabb taxont, ill. termesztett convar-t vesz sorra (elnevezés, felhasználás) és megadja külön-külön a magyar és román népi növénynevek jegyzékét.

A botanikai, különösen a jelenlegi növénytakaróról szóló fejezet tankönyvszerűen pedáns, korszerű, világos, élvezetes; benne a szerző (SZABÓ A.) minden erénye felvillan. A spontán vegetáció fitocönózisait — erdőtől a gyomtársulásokig — 132 asszociációban és tovább alegységekben, a kultúrtársulásokat 14 asszociációban tárgyalja. Tárgyalásmódját mind rendszerszemléletében, mind nomenklatúrájában a teljes tudományos apparátus birtoklása és a korszerűség jellemzi, az általánosan elfogadott nyugat- és közép-európai cönológiai iskola (BRAUN— BLANQUET, TÜXEN, OBERDÖRFER stb.) eredményeit a regionális viszonyokat jobban ismerő magyar (SOÓ R., JAKUCS P.) és délkeleteurópai (BELDIE, BO$CAIU, CSŰRÖS, GERGELY stb.) kutatási eredményeivel ötvözi; az áttekinthetőséget az egyes társuláscsoportok végén közölt syntaxonomiai kategóriák felsorolásával segiti. Az egyes társuláscsoportok, pl. bükkösök, tölgyesek, dombvidéki száraz gyepek, irtásrétek stb. jellemzései találók, konkrétak, helyrajziig azonosíthatók, tele vannak megfigyeléssel, kritikai észrevétellel és kömyezet-természet93