Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - Berkovits György: A barátom regénye: regényrészlet

alantas,mégsem nehéz munka, vajon a családnak melyik híres tagja lett volna képes tudatosítani magában, hogy figuránsként sem esik le az aranygyűrű az ujjáról, hát, egyikről sem tudja elképzelni Dezső nagybácsi, mert nincs azoknak képességük, hogy ennyire széles skálán játsszanak, mint ő, aki a következő esztendőkben máris pincegazdaként tűnt fel egy borforgalminál, majd ellenőrként egy földműves-szövetkezetnél, pontosabban edzőként, vagyis trénerként, „mert nem azért vettek fel, hogy én revizorként egy stramm gyerek lettem volna és nagyon értettem volna ezt a földműves-szövetkezeti mozgalmat, fenét, hanem azért, mert edzőre volt szükségük”, a csapat meg is nyerte a járási bajnokságot, legalábbis Dezső nagybácsi így emlékezett; Dezső nagybácsi szívesen felnevetett volna, amikor a pap sorolta az elhunyt érdemeit, hogy a legjobb gyermek, a legjobb testvér, a legjobb feleség, a legjobb satöbbi volt, amíg élt, arról persze senki sem tájékoztatta a papot, hogy Margit nagynéni férje viselkedésébe halt bele, mert Lajos nagybácsi a legsúlyosabb öregkori betegségek egyikében szenvedett, a szerelmi bánatban, egy nála ötven évvel fiatalabb szemrevaló főiskolás leányzóba esett bele, az albérlőjébe, mert, ugye, nem kapott nyugdíjat, albérlőt kellett tartania, Dezső nagybácsi megvetően mosolygott, micsoda szarevő, hát, azt, hitte, hogy a sírba viszi, amije van, Margit nagynéni lelki betegségben pusztult el néhány hónap alatt, egyszerűen elsorvadt, hogy férje szenvedélyes szerelmét tapasztalta a kis csaj iránt, azért az az ötven esztendő már korkülönbség, Dezső nagybácsi tapasztalatból állíthatja, hogy még egy harmincöt évvel fiatalabb hölgyemény is elég nagy falat, akkor amikor ezzel a harmincöt évvel fiatalabbal összejött, Dezső nagybácsi el is vált Olga nagynénitől, a család megrökönyödésére, csak azt verte nagydobra Dezső nagybácsi, hogy ott hagyta Olgát, de arról hallgatott, mennyire dühöngött, amikor Olga nagynéni bevitt egy ágyat az irodájába, napokig haza sem jött, hülyének nézte Dezső nagybácsit és azt merte panaszolni, rengeteg a munkája, éjszaka is dolgozik, „mondom semmi baj, aranyoskám, maga úgyis nélkülöz engem éjjelente, váljunk el, meghívtam egy jó étterembe, mondom, kedves, azért ne haragudjunk egymásra”, el volt intézve, és Dezső nagybácsi összeköltözött egy huszonhároméves hölggyel, de három esztendő múlva, „amikor már öregebb lettem és kezdtem nagyon szuszogni az ágyban, a csaj kirúgott, mondtam, hogy hát, édesem, semmi akadálya, értem én „világos”, a család újabb megrökönyödésére, ismét összeházasodtak Olgával, mert Olga nagynéni nem egy akármilyen egyéniség, bizony nem, roppant jól szórakozott mindig a férje nőügyein, „egész életemben, amilyen a Dezső volt, úgy szerettem”, sőt egyenesen ideális férjnek tartotta, „mindenkinek ilyet kívánok, a nőügyeit szórakozásból csinálta”, szóval Olga nagynéni bírta Dezső nagybácsit, egyszerűen bírta, például a stílusát, „minden nő megette Dezső dumáját, azt mondja Dezső, nézze magácska, milliók vannak a kezemben, milliók” és Olga nagynénit rázta a röhögés, „sose csináltam nagy cirkuszt, csak úgy fegyelmeztem azt a sok kis ringyót körülötte”, hol talált volna Dezső nagybácsi még egy ilyen feleséget, aki úgy nyilatkozott volna férje nőügyeiről, hogy „nagyon sok szép ügyed volt Dezső, szerelmek is, kalandok is, de azért ezek az öregkori dolgaid már sok kívánnivalót hagytak maguk után”, mert Dezső nagybácsi elajándékozott festményeket, szőnyegeket, dísztárgyakat bizonyos hölgyeknek, meg állásokat ígérgetett nekik, Olga nagynéni pontosan követte az eseményeket, „mostanában már anyagi érdekből feküdtek le neki, sorba így mentek végig ezek a játékok, úgy kellett vissza szerezni ezektől a kis ringyóktól az értékeinket különböző mesékkel”, Dezső nagybácsi, talán viszonzásképpen, nagyvonalúan átsiklott azon, hogy nyilván a felesége is járta a maga útját, Dezső nagybácsi sose firtatott ilyeneket, inkább elcsábította Olga nagynéni barátnőit, szóval Olga nagynéni igazán egy egyéniség, olyan ügyes, talpraesett, hogy csak na, például képessége volt ahhoz, hogy kéznél legyen, amikor kellett, amikor szakkádereket kerestek a másodszor is újonnan megalakult téeszekbe, Olga nagynénit valahogy ajánlották, valahogy, mint csinálta, hogy csinálta, arról még Dezső nagybácsinak se volt fogalma, elég az hozzá, hogy javasolták, egyszer csak hívatták a megyei pártbizottságra, de rögtön jelenjék meg, a főnöke Olga nagynéni rendelkezésére bocsátott egy százhuszonötös Csepel motorkerékpárt, meg egy sofőrt és figyelmeztette, aztán jól viselkedjen a pártbizottságon”, Olga nagynéni kapaszkodott a pótülésen, „elvásott a fenekem, emlékszem, annyira elzsib12