Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Berkovits György: A barátom regénye: regényrészlet
badtam, hogy csaknem négykézláb mentem be a pártbizottságra, egy roppant alacsony elvtárs fogadott, olyan másfélméteres”, megnézték a bizonyítványait, végzettségét, képzettségét, jó, jó, megkérdezték, van-e földjük, nincs, rázta fejét Olga nagynéni, „hogy mondhattam volna, hogy van szőlőnk, amikor anyám csak kishaszonbérletben művelte, na aztán tovább, milyen származású, hát ugye, munkás, hiszen az apja gépész volt, amíg meg nem halt, nagyon jó, nagyon jó, s miért akar főkönyvelő lenni Olga nagynéni,na miért, „mondom őszinte legyek, nem politikai magatartásból, hanem kizárólag a pénz miatt”, hát elcsodálkozott az a kisnövésű elvtárs, s elégedetten bólogatott, „ha maga mindig ilyen őszinte lesz, jegyezte meg, akkor jól megértjük majd egymást”, s akkor Olga nagynéni kérte azt az alacsony elvtársat, nyugtassa meg, hogy nem lehet baja abból, ha beterjesztik, ugye, a kormányrendelet értelmében, úgynevezett, szakkádemek, „mert tudja az elvtárs, mi kulákok voltunk”, az a kisnövésű elvtárs legyintett, tudja, hogyne tudná, persze hogy tudja, nem lesz semmi bajuk, ne féljenek, különben is annyi mondvacsinált kulák volt, hogy csak na, hát azt látni kellett volna, hogy rohant haza Olga nagynéni, „Dezsőkéin, Dezsőkém, megnyertük a széncsatát”, és röhögött, bugyborékolóan röhögött, ez volt az első kiugrása Olga nagynéninek, a továbbiakban rengeteget dolgozott, „azért csináltam szeretettel, mert nem volt más választásunk”, de szépen is hozta haza a jövedelmet, a főkönyvelői munkája mellett bizalmas jelentések írására is kérték, például jelentenie kellett, hogy kik hátráltatják a téeszmozgalom kibontakozását, ki így, ki úgy, satöbbi, és Olga nagynéni jelentette megbízhatóan, „éreztem, hogy rehabilitálva lettünk lényegében, éreztem, hogy stabilizálódott a mi helyzetünk”, de amikor felszólították, hogy lépjen a párt tagjainak sorába, bizony megijedt, Dezső nagybácsi nem értette ezt az ijedtségét, „mondtam őnagyságának, iratkozzon csak be, most miért tojt maga alá, de Olga nagynéni nem, hogy nem lesz párttag, mert pártonkívüliként is becsületesen helyt áll és fél attól, ha belép, a múltja miatt megfúrják az irigyei, „nem léptem be, becsületből, ebből is látszik, hogy nem voltam karrierista”, mindenesetre ma már tudható, látható, hogy Olga nagynéni tevőleges részese lett a téesz-mozgalom második hőskorszakának, de hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeket, bizony, nagyon sokat kellett képeznie magát, még a marxista-leninista középiskolát is el kellett végeznie, s hát, Olga nagynéni igen nagy népszerűségre tett szert a közös gazdaságban, mindig csak úgy jellemezték, hogy „roppant jókedélyű és szereti nagyon az embereket”, egy percre sem tudott szabadulni harsányságától, Olga nagynéni szívből csinálta a téesz-főkönyvelést, „én annyira imádom a földet, a falusi életet, azért fogadtak be engem a parasztemberek”; a temetési menet a ravatalozóból a sírhely felé tartott, lassan, vontatottan indultak meg a koporsó után, Dezső nagybácsi habozott, kikhez csatlakozzon, Olga nagynéni bökdöste, álljanak oda Menyhért apa és Ibolya anyu mellé előre, de Dezső nagybácsi rázta a fejét, nem, ő majd leghátul fog menni, egyes egyedül, ha akar, Olga nagynéni csatlakozhat hozzájuk, de ő nem tartozik ezekhez, Dezső nagybácsi csak emberségből jött ide, nem azért, hogy reprezentáljon, a halál mégiscsak egy megrendítő esemény, úgyhogy Dezső nagybácsiék hátramaradtak, megtartóztatták magukat, nem akarnak ők itt villogni, villoghatnak eleget, ha akarnak, máshol, hiszen egy-egy falu gondját- baját viselik a vállukon, ugyanis Dezső nagybácsi is főkönyvelő lett, az ám a nagy sztori, nézzük csak, ezelőtt hét évvel kapott Dezső nagybácsi egy felszólítást, adja be a pályázatát a szomszéd falu alakuló téeszébe, „addigra már őnagysága nagyon bevágódott, én vetettem fel neki, nem tudná elintézni, hogy én is”, Olga nagynéni ügyesen keverhette a kártyát, mert miután annak rendje és módja szerint lekáderezték Dezső nagybácsit, „mindenki tisztában volt vele, hogy ki vagyok, mi vagyok, de azért csak csinálták komolyan a káderezést”, nahát, akkor rendben van a dolog, mehet, Dezső nagybácsit kinevezték, be is váltotta aztán a hozzá fűzött reményeket, sőt állítólag még annál is többet, „elértük, hogy a nép, aki soha életében fizetést nem kapott, fikszfizetéshez jutott, s az országban először a mi téeszünkben”, Olga nagynéni ilyenkor szokott felröhögni, „nem túloz maga, Dezsőkém, talán a mi téeszünkben először”, Dezső nagybácsi egyszerűen intézte el felesége ellenvetését, „csak nem képzeli, maga felkapaszkodott, hogy maguk lepipálhatnak bennünket”, aztán Dezső nagybácsiék óriási telepítéseket csináltak, szőlő, gyümölcs, spárga, 13
