Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 8. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): II. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

Sajnálom, hogy kevés időnk jutott megnézni a várost; régi lakásainkat sem tudtuk megnézni, mert nem voltak otthon.

Czellen, Fehérváron, Simontornyán át hazamentem szüléimhez júl. 1-én, ahol maradtam 6-ig, közbe kirándultam Béla sógorhoz Bogáréra. Szegény Keserű néni rosszul van; hozzá már mindenki megunta az ápolását, amit csöppet sem csudálok. Júl. 6-án Zsuzsiéknál keresztelő. Júl. 7-én lementem Gyönkre a Szász sógorékhoz, akik most igen jól berendezkedtek; a bácsi is él még, 76 éves, meghívott a szőlőbe, hol ugyancsak leittuk magunkat. Júl. 8-án Pestre, 10-én Bányára utaztam. Pesten meglátogattam az apósomékon kívül a kis komaasszonyt, a komámuramat, akit azonban „Zureich úr”-nak szólítok — a feleségemnek is keresztapja —, Szineléket, Zsinkáékat, Bátkyt, Kiss Jánost.

Most, hogy itthon vagyok, a találkozáson kívül egyik legfőbb hasznát abban látom az utazásnak, hogy Vilma egész szerelmesen fogadott, igaz, hogy én is alig vártam, hogy hazaérjek a kis fehér feleséghez.

Másik haszna, hogy egy csomó embert és viszonyt ismertem meg avaló életből;amely tapasztalataimból két irány válik ki tisztán: egyik a kellő erkölcsi alap hiánya társadalmunkban: „bellum omnium contra omnos”, a másik a féktelen testi és lelki élvvágy, az elfajult epikureizmus. Ennek tulajdoníthatom, hogy a 13 nap alatt minden éjjel gyomorfájásom volt a túlságos sok evés-ivás miatt.

Hogy a nyáron mit csinálok, arról majd később.

Július 25. Csöndesen töltjük a szünidőt. Egy hét óta jókor kelek — 5 órakor —, s elmegyek sétálni 1 órára, s dolgozom valamit. 8-kor bemegyek az iskolába, hol tornázom. Napközben jobbára itthon vagyok, du. fürdés, kuglizás stb.

Ma egy gondolat erősen tolul elmémbe, ti. az, hogy Czeglédre iparkodjam áthelyeztetni magamat. Az áthelyezés régi vágyunk: csak míg a fiumei 5 év le nem telik, nem akartam mozdulni. Jövőre azonban már lehet szerencsét próbálnom.

Most, hogy a kisfiúnk született, s az elmozdulás hazulról szinte lehetetlen, mégin- kább érezzük a távolság hátrányát.

Hogy hová menjünk, az most a kérdés. Gondolkodom rajta, s eredményem a következő. Szívesen elmegyek Pécs, Székesfehérvár, Győr, Sopron Pozsony, Kecskemét reáliskoláiba, vagy Czeglédre, kevésbé szívesen Pestre.

Székesfehérvár, Győr és Czegléd — legjobb fekvésűek a rokonsági szempontból. Czegléd legközelebb van Pesthez; legparasztabb fészek az igaz, de a szocializmust itt az életben is lehet tanulmányozni; legolcsóbb; könnyű volna egy csinos lakásra szert tenni stb. Majd meglátjuk.

Augusztus 2. Igazi kánikulai idő, amelynek áldozatai közé sorozhatjuk alighanem Szilágyi Dezsőt is. A nagy Dezső, „a nagy cséplőgép” — ahogy elnevezé Csáky — júl. 30-án ért haza du. 2 órakor Karlstadból, s este hétkor szívszélhűdés érte. Egész mezítelen — harisnya és cipő volt a lábán csak — találták másnap reggel, amint hason feküdt holtan. Szív- illetőleg vesebaja — a nagy hőség folytán — megölte őt. Úgy halt meg, amint ő maga jellemezte Mikszáthnak. „A családos ember úgy él, mint egy kutya, úgy hal meg, mint egy úr(isten), az agglegény pedig úgy él, mint egy úr, s úgy döglik meg mint egy kutya.” A 62-ik évében volt, még ráért volna meghalni.

Nagy ambíciójú szónok és tudós; a nagy verseny neki is megártott, bár próbálkozott testedzéssel, jó ételekkel ellensúlyozni. Meghízott, szíve és egyéb szervei kezdtek romlani.

Nagy tekintélyű s tehetségű miniszter, elnök s államférfi, önzetlen jellem: ezért veszítünk vele sokat, mert ilyen ember elég ritkán terem.

Ma temetik, a kúria fényes vesztibüljéből, díszsírhelyet kap a Deák-mauzóleum közelében. Midőn honfi szívvel azt kívánom: béke poraira, egyúttal azt az óhajomat kons73