Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 8. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): II. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

tatálom: vajha összhangzóbb életmód honosulna meg az értelmiségi osztályunknál! Vadnay, Lukács B. stb. példája óva int.

* * *

Pénzügyileg nem a legjobban állunk; március óta nem tudtam betenni a takarékba semmit, sőt még részletadósságaink is vannak. Igaz, hogy jól élünk, sokat költünk sörre, ruhára, utazásra, újságra, könyvekre.

Júl. 30-án írtam Békefinek, volt egyetemi tanáromnak, ha netalán az Árpádok udvartartásáról szóló pályatételnél segítene. Alig várom válaszát.

Különben ugyanaz nap Smaregla Miskáéknál egy csinos kanmurit csináltunk — az asszonyok vagy otthon maradtak, vagy korán elmentek — hogy alig tudtam kiheverni. Vilma alig békült ki, mert 28-án meg a Petőfi tanyánál mulattunk délelőtti 11-től esti 8-ig.

Kugli-torna, ringatás, olvasás a foglalkozásom.

* * *

Aug. 4. Tegnap megjött az apósom negyedévi részlete: 100 k.; szinte ez az egyetlen megtakarított pénzünk hónapok óta, ezt is szeretnénk egy szép faliórára adni.

Vilmának jellemzésére ideírom egy régi mondásomat, hogy vele bármikor összetudok veszni. Ha nekem jó kedvem van, nincs az a házsártos ember, aki pörre indítson. Vilmát még mindig be lehetett ugratni. Olyan, mint a szélmalom, a legkisebb szélre megindul. Ráadásul igaza sincsen a legtöbbször.

Most sokat porol a pesztrával, aki elég jó akaratú, de kissé együgyű — kamaszleány.

Ma este megyünk a színházba ill. hangversenyre. [. . . ]

Aug. 14. A múlt szombaton du. 5 órától másnap estig — tehát f. hó 10—11-én fenn voltam a Rozsályon. Mindössze 9-en mentünk fel: Bencsik, Dobi, Sváb, én és még 5 ifjú. Ennivalót, bort (15 I) vittünk bőven magunkkal. 2 kocsin, ill. szekéren utaztunk, nem a legkomótosabb ülésben: ez az egyik árnyoldala kirándulásunknak, de legalább olcsó volt (1 frt). Feketepatakon megvacsoráltunk, s 8 órakor neki indultunk a hajmeresztő hegyi útnak — sötétben. Igen szép tiszta idő volt, a Jupiter erősen fénylett az átlátszó levegőben. De néhol a fák összeborultak az út felett, s mi nem láttuk.a földet sem; nem egyszer megfogtuk Bencsik kollegával egymás kezét, hogy jobban biztosítva legyünk. Á kocsiról is azért szálltunk le. No de előkerült a sötétebb helyeken nemsokára egy fáklya, amelynek fénye kísértetiesen bevilágítá az erdőt, s a zuhogó patakot, melynek hol a jobb, hol a bal partján kanyarogtunk. 1/2 11-kor felértünk a Szvorára (források), hol 2 lakás van a turistáknak, s egy az erdésznek, meg egy istálló.

Ott megvacsoráltunk újból, s megkezdtük a Bencsik kollega 15 literes csutoráját. Nemsokára nóta tört ki a jókedvből, melyben még az öregek is részt vettek. Mivel korán, napfölkeltére akartunk fölmenni a Rozsályra, nem tartottunk érdemesnek lefeküdni, hanem megittuk a borunkat mind. Be is nyakaltunk alaposan, de azért a Hymnuszt és Szózatot elénekeltük az udvaron.

Alig hogy bementünk úgy 3 óra tájban az erdőbe, máris eltévedtünk. Én a tavalyi utunkról emlékeztem egy kicsit, azért a zavarban levő csapat élére álltam, s nekivágtam az erdőnek. Mint a medvék csörtettünk előre folyton kiabálva: utánam! Előre! Végre egy 1 /2 óra múlva megleltük a rendes utat, s valamivel napkelte után fölértünk a tetőre szerencsésen.

Ott aztán a sok bor, meg a vezetéssel járó fáradság úgy elnyomtak, hogy a vidék megtekintése után egy szikla tövében elaludtam. Hasonlót tőnek a többiek is jórészt.

Egy órai alvás után a többiek nekiültek egy forrásnál reggelizni, de én rosszul érez74