Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - SZEMLE - Kovács István: Görgey István: 1848 júniusától novemberéig - Okmánytár (1848. szeptember 23. - 1848. október 16.)
Felületes, hibás az a szemlélet, amely Görgey egyéniségét változatlannak fogja fel. Herczeg Géza kitűnő Görgey-tanulmányának (Görgei, Történelmi Szemle. 1981.3.sz.), gondolatát idézve: nem szabad a Csepel-szigeti hadbíróság elnökében már eleve ott látnunk a világosi diktátort vagy „a kaszás nemzetőrök őrnagyában” „a keserűen gúnyolódó klagenfurti internáltat”. Tény az, hogy Görgey Artúr 1848. júniusa és novembere közötti szerepe, tevékenysége egységesen megítélhető és egyértelműen pozitívan értékelhető. Őt, aki habozás nélkül kivégeztette a honárulás vétkében bűnösnek talált Zichy Ödön grófot, hőse volt az október 7-i ozorai diadalnak, az utolsók között hagyta el a schwechati harcteret, nem az érte rajongó testvér, Görgey István emeli a jelzett korszak idő- és eseménypillérei fölé, hanem a meggyőző tények hatására végül az olvasó. (Ez persze jelzi Görgey István írói tehetségét is, akit egyébként az 1962-ben kiadott Magyar Irodalmi Lexikont arra se tartott érdemesnek, hogy nevét feltüntesse, s nem jelentéktelen életművét legalább cím szerint felsorolja.) Úgy tetszik, hogy ezekben a hónapokban — különösen az okmányok keltezésének idején — Görgey Artúr a forradalmi korok által áhított demokrata parancsnok. Katonai határozottságát, eltökélt hazaszeretetét ritka felkészültsége és tehetsége hitelesítette. Közismert tény, hogy ki merte végeztetni az ország egyik leggazdagabb és -befolyásosabb főurát, Zichy Ödön grófot. Ennek jelentőségét a következőkben látja Görgey István: „Ha azon szolgai tekintet, hogy gazdag gróf a vádlott, vagy az az eszmezavar, hogy ö a főrendiház tagja, megmenti vala a megérdemlett büntetéstől: mik lettek volna vajon valószínű következményei? Sok egyeben kívül legalábbis annyi bizonyosan: hogy az egész nagybirtokos arisztokrácia, az egész későbben úgynevezett ókonzervatív párt (az 1848-i ügyet híven szolgált kevesek kivételével!) nem Badenben vagy jószágain meghúzódik, hanem tevékeny pártot üt az ország új törvényei ellen .. .” (...) ,,S ha a lórévi haditörvényszék elég gyáva — nem ha ártatlannak bizonyul, hanem mert gróf és a főrendiház tagja — nem merni érdem szerint elítélni: mit szólt volna hozzá a nép, melynek soraiból tétova nélkül szokás felakasztani a kémet.” Kevéssé ismert azonban az, hogy ő, a „kaszás nemzetőrök őrnagya” zúdult fel leginkább Jella- ciccsal megkötött fegyverszünet ellen. „Most fegyverszünetet, midőn a nép általánosan felkelt már, melly soha, de soha a fegyver- szünetbe be nem egyezhetik; mellynek az által jog adatik, bennünket, kik őtet felbuzdítottuk nyílt árulással vádolni!” — írta október 1-én az országgyűlés képviselőházának küldött szenvedélyes jelentésében. — . az Istenért csak most ne fegyverszünetet, csak most ne! csak most el mindegyikkel a ki fegyverszünetről még csak álmodozik is, — de el örökre!” (Okmánytár, 57.) Hogy kiket akart Görgey Artúr elcsapatni a magyar hadsereg éléről, azt néhány nappal korábban, szeptember 27-én Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöknek írott jelentéséből tudjuk meg. (Okmánytár, 29.): „Ármádiánk nagyobb részét ki vezeti? Moga — Teleki — Holtsche! Mogát nem ösmerem de jelen magaviseleté eleget mond ellene. Az olly vezér a ki már előre megvallya hogy ő retirálni fog, soha de soha se fog győzni. Telekit személyesen ösmerem és teljes meggyőződésem hogy rosszabb vezér nincs széles Magyarországon; sőt ő teljességgel nélkülözi mindazon tulajdonságokat kik egyes vezérhöz megkívántainak. Holtsche jó káplár: de tovább még legjobb akarata sem ér.” Görgey alakja annyira Világos „fényében” él a magyar köztudatban, hogy szinte hihetetlennek tetszik, amikor ilyen „kossuthi” mondatot olvasunk tőle: „Csak most erélyt, csak most erőfeszítést és mentve vagyunk mert a nép — könnyezve írom — a nép velünk tart.!--------” Az emlékiratok és dokumentumok kiadásának jelentősége abban áll, hogy árnyalja, pontosítja, szükség esetén kiigazítja vagy megváltoztatja a történelem eseményeiről, ezeknek az eseményeknek hőseiről örökül kapott, egykor felületesen kialakított képünket. Tény, hogy a Schwechátnál lecsapott ágyúgolyók egycsapásra megváltoztatták Görgeynek a népfelkelőkről az ozorai diadal kapcsán kialakult véleményét. Görgey Artúr az Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években című memoárjában úgy ír, mintha a népfelkelést sohase tartotta volna sokra. Hogy ez mennyire nem így volt, Görgey Istvánnál is meggyőzőbben bizonyítják a Katona Tamás által közzétett okmányok. Görgey István, aki bátyja közelében küzdötte végig a szabadságharcot, s Világos után, mint honvédszázados, a Haynau gyalogezred besorozottja lett büntetésből, életcéljának tekintette, hogy bátyját tisztára mossa, ország-világ előtt bebizonyítsa, hogy nem volt áruló. Sőt azt is, hogy minden tettét józan hazaszeretete diktálta. Természetesen elfogult bálványozott testvére iránt, akinél, miután betegsége miatt leszerelték, évekig íródeákoskodott Klagenfurtban. (Görgey Artúr neki mondta tollba visszaemlékezéseit.) A jelzett időszakban, tehát 1848 júniusától novemberéig, hiteles képet alkothatunk Görgey Artúrról, anélkül, hogy bármilyen irányban elfogultak lennénk vele szemben. A történelmi tények rajzolják alakját hitelesnek. (Magyar Helikon, 1980) KOVÁCS ISTVÁN 95
