Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Szabó János Győző: A Duna-Tisza köze és a magyar honfoglalás
Jenő—Kér—Keszi. Abból, hogy a Duna jobb partján, ahol Árpád fel és alá vándorolt (Fejér, Tolna és Baranya megyében) egyedül a Tarján helynév hiányzik, arra következtethetünk, hogy ez lehetett Árpád törzse, a központi törzs. Ha Pest megye alapnépessége is a Tarján törzsbe tartozott, ez azt jelenti, hogy a Tarján vezértörzs két fejedelmet tartott el: a kündüt és a gyulát (Kurszánt és Árpádot) „ami lehetséges, de nem bizonyos.” Viszont „biztosra védető, hogy eredetileg az egész Pest és Pilis megye Kurszán nemzetségének a szállásterülete volt.”8 — Györffy utóbb (1977) a Duna—Tisza köze déli felének törzsi megszállásáról is nyilatkozott. Bács megye „olyan terület, ahol minden törzsnév előfordul egy kivételével” s ez a Jenő.9 Ami a törzsneveket illeti általánosságban, a törzsnévi falvak lakosságának uralkodó elemeiben katonáskodó családokat látott már korai tanulmányaiban is; ezek egy-egy nemzetségfő, törzsfő szolgálatában álltak.10 Kristó Gyula eredményei Kristó Gyula a személynévi és törzsnévi helynevek kérdésének tüzetes vizsgálatával közelített témánkhoz, s ebben Solymosi László munkásságára is támaszkodhatott. Kristó nem látja kielégítő bizonyítékát ama feltevésnek, hogy a X. századi Árpád-házi fejedelmek, hercegek neveit mások nem viselték. A feltevés alapja, hogy „ha egy birtokos fiát egy Árpád-házi herceg vagy idegen nemzetségtag nevére keresztelte, kitette fiát és utódait annak a veszélynek, hogy róla elnevezett birtokára a rajta lévő szolgákkal és állatokkal együtt igényt formál a név eredetibb viselőjének jogutóda.” De „semmi nyom sincs arra a XI. századból (sőt tulajdonképpen a későbbiekben sem), hogy egy javadalom neve önmagában a birtoklás jogcíme lett volna. Az a számtalan példa, ami igazolja, hogy tulajdonos-változás esetén a helynév változatlan maradt, biztosan kizárja a Györffy-féle feltevés realitását.” Kristó a továbbiakban kifejtette, hogy az Árpád család tagjainak nevével egyező alakú helynevek a XI. századtól a XIV. századig kimutathatók, ahogy általában a puszta személyneves helynevek keletkezése is. Példái Árpád, Jutás, Üllő, Zolta, Tevel, Tas, Décse—Géza, Koppány, Csanád nevekre vonatkoztak. Másrészt észrevételezte, hogy több korai Árpád-házi fejedelmi és hercegi név egyelőre a helynevekben nem tükröződik: Levente, Ezelő -— pedig ezeknek is volt nyilvánvalóan szállásuk. Általános módszertani megjegyzése, hogy a helynevek egymáshoz való viszonyában az időbeliség és az oksági viszony a legdöntőbb elem és nem a térbeliség; s mivel ezt nem veszik figyelembe, a térképezés során nyert kép elhamarkodott következtetésekre csábít.11 Kristó a törzsnévi helynevekhez is lényeges észrevételeket fűzött (1977). Több példán bemutatta, hogy a törzsi helyneves települések lakói békés pásztorok, később földművelők voltak s nem éltek benne katonáskodó elemek. Részben Molnár Erik és Moór Elemér feltevését erősítette meg, amikor arra gondolt, hogy e falvak a „X. század végétől kezdődően hosszú-hosszú évtizedeken keresztül a szabad pásztorok és szabad parasztok vándormozgalma eredményeként keletkezhettek, amikor az idegen környezetbe került kóborló népességet annak a törzsnek a nevéről nevezték el, amelybe egykor tartozott, s amelynek emlékét a megváltozott viszonyok között sem hagyták feledésbe merülni”.12 Szintézisében (1980) a X. századi magyar társadalom fejlődésében a törzsi rendszernek, a törzsi egységeknek jelentős szerepet tulajdonított. Szerinte a magyar államszervezés előzménye néhány törzsi állam kialakulása volt a Kárpát-medencében. A források újszerű elemzésével törzsi területeket rekonstruált, néhánynak a vezetőjét is megnevezve. 36
