Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Tornai József: A lemenő nap dombja (önéletírás)

Csak akkor néztem meg jobban a táskámat: deszkából vágott oldala darabokra tört, több helyen berepedt a bőr, a fogantyúja félig leszakadt. Bélának ebben igaza volt: a táskát el kellett volna dobnom és két puszta kézzel nekimenni. Csakhogy én a táskára is dühös voltam, nemcsak rá. Béla ezt aztán végképp nem sejthette; én is csak akkor értettem meg, mikor anyám a kapuban megkérdezte:

— Hát a táskáddal mit csináltál?

— Összetörtem, mert nem szeretem az iskolát.

Volt aztán mit hallgatnom. Anyám szidott, kérlelt, veréssel fenyegetett. Én meg alig hallottam a szavát. Újra a képsorozatot láttam: Béla kezét maga fölé tartva hátrál, én meg megállíthatatlanul csépelem azzal a ronda táskával.

14