Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - Parancs János: Kaleidoszkóp, Gyagya bácsi szól kortársaihoz, Szolgák között szolga (versek)
PARANCS JÁNOS KALEIDOSZKÓP Divatjamúlt, kopott ruhában, elhanyagolt, lyukas cipőben, kezében hervadt virágcsokorral, fején kócos hajkoronával. Mint a jobb helyekről eltanácsolt iszákos rokon, farba rúgott házaló vigéc, kukában kotorászó öregasszony. Ez a világ megérett már a pusztulásra, így szólt, majd eltávozott az angyal. * Van, aki fél, rejtőzködik és hallgat, van, aki locsogással tölti idejét, van, aki önimádatba dermed, de te haszontalan dolgokkal ne törődj. * * ködsisakban ködruhában álldogál torz árnyék a koponya belső falán * Üresség és közöny fészkel szívemben. Amit reméltem, már nem remélem. Amiért harcoltam, zavaros hóbortnak vélem. Valaha törekedtem a megváltó gesztusokra. Ma már csak az ép eszemet védem. Kezdetben volt a tűz, a lendület, kezdetben volt az önhitt vallomás; maradt a szégyen, az üres papír, maradt a döbbent hallgatás. ha szólítasz itt vagyok * Idősebb vagyok, mint a kő, mint az út pora, még néhány hónap, s idősebb leszek, mint volt anyám, sose kívántam, s ide jutottam, a testi romlás stációi várnak reám. * engedelmes és türelmes szolga zúgolódás nélkül várom hívó szavad És folytatódik a hercehurca a kimerevített pillanat után. Gyufasercegés, cigarettafüst, köhécselés, aztán szipogás. Konvencionális, lassú mozdulatok. Bámészkodó, orrát turkáló kamaszfiú. Amikor az útkanyarból visszanézek, már üres a tér, csak a köd szitál. 15
