Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Szenti Tibor: Vásárhelyi parasztcsaládok történelmi emlékezete
két vállalják. Európa előtt is más színt öltött volna egy vérbefojtott, mint a feladott szabadságharc. Görgei személye köré, a „józan megfontolás” indokával szőtt „megszépítő” jelenkori történelmi szemléletnek nem csupán a nép történelmi emlékezete mond ellen, de a vásárhelyi levéltári kutatásaink is a népet igazolják. A bújdosó honvédeket fortéllyal előcsalják, elfogják; vagy szabadsághőseinket rabló betyárokként kezelik. Szabó Ferenc17 is megállapítja, hogy 1849 után a katonaüldözés és a betyárhajsza egybeolvadt. Akik hősként haltak volna meg a világosi csatamezőn, a rájuk sütött haramiabélyeggel, vagy hazaárulásért börtönök mélyén sínylődtek és haltak meg; ill. mint a korabeli hirdetőkönyvből18 látjuk, a mezőkön gyakran talált és agnoszkálás céljából publikált személyek esetéből, akiket a helyszínen lelőttek, agyonvertek, a meghirdetett statárium szellemében. Ez lett a Görgei-örökség.19 Nem csoda, ha a vásárhelyi parasztság fokozottan visszavárta Kossuthot. Kiemelkedett közülük is Kérdő Márton gazda, aki a Kossuth-ügyért minden áldozatra kész volt. így szavalt róla a vásárhelyi nép: „Nyáron lösz a poros út, Hogy áll a haza sorsa, Akkor jön haza Kossuth. Mögmutatja néköd azt, Ha tudni akarod, A Kérdő Márton sarkantyúja.“ A vásárhelyiek, köztük elsősorban Kérdő Márton, ugyanis állandó levelezésben álltak az emigrált Kossuthtal. Ha Kérdő Márton jó hírt kapott Turinból, akkor fölfelé állt, de ha Kossuth rosszat írt, Kérdő Márton lefelé fordította az aranyozott sarkantyújának taraját. A vásárhelyi nép ajkán újabb vers született: „Hódtó partján áll A Kérdő Márton háza, A Hódtóra néz az ablaka. Magasan van a kémény rajta, Hullámzik a Hódtó vize, Állandóan Üzenget erre, A turini remete.“ Egy Szűcs Mihály nevű gazda 6 ökröt hizlalt. Azért etette az állatokat, hogy ősi módon, nyárson süsse meg azokat, ha Kossuth Lajos hazajön. A nép erről ezt a kialakulatlan rigmust faragta: ,,Megnyalta a kecske a sót, Elhagyott országodban Gyere haza, Öreg Kossuth! Nagyon várnak idehaza.“ „Kérdő Mártonról az is elterjedt, hogy nem ösmer el másfajta pénzt, csak a Kossuth- bankót.” — emlékszik vissza adatközlőnk. — „Egy alkalommal lóháton jött a tanyájáról hazafelé a csomorkányi úton. Tóth Samu szélmalmánál fogadtak az őrletők, hogy Kérdő Márton a német pénzt nem vöszi föl, mert rajta Ferenc József képe van. Létötték elébe az útra, hogy észre vögye, majd elbújtak előle a malomba, hogy ő viszont sönkit sé lásson. Az őrletők a malomból lesték a hatást. Amikor Kérdő Márton odaért a pénzhez, meglátta és mérgesen léugrott a lováról. A mindig nála lévő karikás ostorával szétverte a pénzt, pedig 100 forintos volt.” Nem csoda, ha a pénzüket sajnáló gazdák ilyen rímet faragtak róla: „A mai világban német bankón Kérdő Márton várván várja, Megélni igen bajos, de Hogy majd visszajön Kossuth Lajos.“ 77
