Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Szenti Tibor: Vásárhelyi parasztcsaládok történelmi emlékezete
„Kossuth apánk tudta, hogy Vásárhelyön milyen különc életöt él Kérdő Márton” — folytatta az emlékezést róla K. Sz. E. adatközlőnk. — „Vásárhelyről a gazdák égy népes csoportja röndszörösen kijárt Kossuthhon Olaszországba és elmesélték neki azt is, hogy kérdő Márton a Kossuth-bankón kívül más pénzt mög nem fog. Kossuth így válaszolt nekik: ’— szeretne még egyszer olyan magyar kezet szorítani, mint a Kérdő Mártoné.’ Mikor a gazdák hazajöttek Turinból, elmondták Kérdő Mártonnak, hogy mit kíván ’a nemzet apostola’, a nagy magyar szabadsághős. Kérdő Márton hazafias érzülete azonnal föllángolt és úgy nyilatkozott, hogy lóháton mönjenek. Erről a nehéz vállalkozásrul igyeköztek a többiek lébeszélni. Kérdő Márton úgy érvelt, hogy ’— kényelmesebb lóháton, mint a vagonyban.’ Végül csak abba égyeztek mög, hogy vonaton mönnek. Az útrakelők közül néhányó- juk neve is ismert: Német Berci, Szamecz András, aki 48-ban először századosa volt Kossuthnak és ő alakította Vásárhelyön az olvasóköröket, a fia pedig a forradalom alatt a vásárhelyi ifjak kiképzője volt; azután közéjük tartozott Kovács József, Kossuth ’legutolsó vásárhelyi őrszöme’, aki később bátyjával mögalakította a kutasi úton a téglagyárat; és még sokan mások. Kérdő Márton is velük tartott. Útjukban kerülőt töttek. Előbb elmöntek Monokra, Kossuth szülőföldjére és ott a Kossuth földből égy fejvánkost mögtöltöttek. A nemzet apostola ugyanis fájlalta a nála járt vásárhelyieknek, hogy többé nem hajthatja fejét magyarföldön nyugovóra. A vásárhelyiek azért vitték a vánkos földet neki, hogy ha másként nem lőhet, legalább így hajthassa szülőföldre a fejét. Amikor az olasz határra értek, a vámosoknak mög köllött magyarázni, hogy miért visznek a párnában földet? Amikor az olasz vámtiszt mögértötte a dolgot, elkiáltotta magát, hogy ’— fegyverbe!’ — és tisztelegtek a vásárhelyi atyafiak előtt. A szabadságszerető olaszok elismeréssel adóztak a magyarnak, hogy milyen jó hazafi, mert Kossuth még idegönben is hazai földre akarja hajtani a fejét. Amikor a gazdák kiértek Turinba, kifogták a lovakat Kossuth kocsijából és azt tisztö- letadásbul maguk húzták végig az utcákon. Testvére, Kossuth Lujza hálából pogácsát sütött a küldöttségnek, de nem sikerült az olasz lisztből, amit nagyon szégyellt. Miután az atyafiak Turinból hazaértek, Kossuth Lujza címére vásárhelyi lisztöt küldtek. A fejüket is összedugták. így születőit mög a Kossuthnak elküldött köszöntő vers: 1 1. Mint hű zarándok, Ki örök nyugalmat addig nem találhat, S addig meg nem halhat, Míg a magyar földet szemei nem látják. 2. Ahová annyiszor elküldte imáját, Járjon sorjába hozzád a Te néped, Aki hozzád jön, Az szent földre lépett; 3. Mert, ahol Te állsz, szabadság nagy fia, Ott feltámadás van és kálvária. Akikhez annyiszor elküldtük fohászunk, íme veled vagyunk, hogy közelről láthassunk. 4. Te, Magyarország napja, ki idegenben áldozol le, Itt állsz velünk szemtől-szembe, Ránk tekintesz, szemed üdvözít és vádol. Térdre roskad emléked súlyától. 5. Érezzük, legméltóbb párbeszéd volna, Hogy szótlan könnyünk zápora szétomlana. A honi ég mosolyog mireánk, kicsinyekre, Minékünk megnyílik a szép haza keble. 78
