Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 12. szám - KRÓNIKA - Hankóczi Gyula: Kiskunsági tekerőlantok

HANKÓCZI GYULA KRÓNIKA KISKUNSÁGI TEKERŐLANTOK A tekerőlant a vonóshangszerek különleges típusa, melynek húrjait gyantázott fakerék — azaz vég­telen vonó—.skáláját pedig billentyűzet szólaltatja meg. Közép- és Kelet-Európa népei közül csupán a délszlávok között ismeretlen ez a zeneszerszám. Óriási területen való szórványos elterjedtsége ellenére azonban ma sem tudni, hogy mikor és milyen közve­títéssel jutott el Nyugat-Európából kontinensünk keleti felébe. Magyar írásos emlékekben a 16. századtól szerepel, a rá vonatkozó teljesen megbízható adatok vi­szont csak az 1600-as évek második feléből valók. Korai történetét alig ismerjük, és napjaink informá­ciói is hasonlóan hézagosak róla: e századi elterjedési területét is hozzávetőlegesen jelöli meg a kutatás. Jelen írásunkban a Kiskunfélegyháza környéki területek tekerőlantra vonatkozó néprajzi anyagát kívánjuk feldolgozni. Az ilyen irányú kutatás előtt teljesen ismeretlen ez a vidék, noha a hangszernek e tájon való előfordulásáról néhány irodalmi említés is történt. Adataink nem vonatkoznak a teljes Kiskunságra, annak csupán középső részére, a problémafelvetése szempontjából azonban talán ez is elegendő. * 1.1. A Kiskunság következő helységeiben ismerik — használták egykor — a tekerőt: Helvécián, Matkón, Törökfáiban, Városföldön, Kunszálláson és a hozzátartozó tanyavilágban: Fülöpjakabon, Fülöpkén és Zsidóhegyben; Jakabszálláson, Kiskunfélegyházán, Pákán, Bugac határában, Mó- ricgáton, Galamboson és környékén, Petőfiszálláson, Pálmonostorán, Jászszentlászlón, vala­mint Kiskunmajsán és Csólyospáloson. Ezek egy részében helyi játékosról tudunk, másik csoport­jukban meghívott vendégként, vagy alkalmi zenészként muzsikált a tekerős. Az imént felsorolt települések,a tekerő közép-alföldi elterjedési területének nyugati szélét alkotják, ennek pontos határa azonban még nem húzható meg. A Kiskunság tekerője kulturálisan kapcsolódik e zenei eszköz csepel-szigeti- és tiszamenti (Lakitelek — Csongrád — Szentes környéke) használati területéhez: mindhárom vidéken a zenei élet része volt. Ugyanakkor szerepe, használatának módja, társadalmi helyzete részben különböző minde­nütt. Nem csupán a szomszédos használati területektől van azonban kisebb-nagyobb eltérés a fentebbi szempontok alapján, hanem vidékünk egyes körzetei között is. Kiskunfélegyházától északra például Matkó sajátos zenei központnak látszik, ahonnan a helyi tekerő-klarinét kettősök el-eljártak a környező falvakba muzsikálni. A Félegyházától délre eső területen viszont, az előbbihez hasonló fokú zenei munkamegosztás nem figyelhető meg. Többnyire helyben lakó, esetleg vándorzenész játéko­sok szerepeltek. 2. Ha az imént „zenei munkamegosztás” szerint bontottuk részekre területünket, akkor a hangszer neveinek vizsgálata alapján szintén tehetünk valamiféle elkülönítést. A Kiskunság adott vidékén döntő­en a tekerő terminus jellemző. Változatai tekerőmuzsika, tekerőzene formában is előkerültek Törökfáiból. A nyenyere (nener; nyenyeri; nyenyerhangszer) az előbbinél kevésbé ismert név, Félegyházától északra gyakrabban, attól délre ritkábban fordul elő. Egy törökfái klarinétos szerint, a nyenyere nem volt csúfneve, azért hívták így, mert olyan nyekergős hangja volt. Mikor föl­kerültek emezek a zenekarok: hegedű, cimbalom, akkor lett ez macera szó. A tekerőt hangzása, pontosabban ritmusjátéka alapján nevezték zellernek is. Zeller — zeller: a tekerőt ahhoz veri az ember klarinét mellett. Gyors nótába meg gyorsabban: nyennyere — nyennye — nyennyere — nyennye. — mondta a hangszer egyik egykori játékosa Kunszálláson. Mindkét terminus nemcsak hangutánzó tehát, hanem a ritmus keltésével is kapcsolatba hozható. A zeller hangutánzó szóként szórványosan az egész területen ismert, ez istrumentum neveként azonban ritkán használták, elsősorban is az északi részen. Törökfái egyik tanyáján ezt tartják gúnynevének. A néprajzi irodalomban Trócsányi Zoltán által bevezetett körhegedű, a Kunszállás környéki nép­nyelvben is a tekerő szinonimája. Más helyről eddig nem került elő. 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom