Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - KRÓNIKA - Hankóczi Gyula: Kiskunsági tekerőlantok
A tekerőlant részeinek terminológiájáról rendkívül töredékesek az adataink, ezek is egyetlen helyről, Kunszállásról valók. Az erről kérdezett egykori játékosok ,nem tanultuk mi azt’ válasszal tértek ki a pontos feleletek elől. A részek nevei közül: kulcsrész (— fej); kerék, tréfásan köszörűkő; hanglyuk (a tekerő felső lapja játékos felőli szélén levő kerek nyílás vagy nyílások); pénzbedobó (az előbbi hanglyuk mögött található hosszúkás vágás); kóta, más néven billentyű; valamint a ritmuskíséretet adó szerkezet neve, a recsegő ismert. A szállításkor és a játék közben használatos rögzítő elemet szíjnak; a három húr közül egyet prímásnak, a másikat bőgősnek mondják, a harmadiknak nincs neve. Figyelemre méltó, hogy a dallamjátszó húr a névtelen, a recsegő hangot adó pedig a prímáshúr. A jobb hangzást elősegítő tartozékok: gyanta és vatta. 3. Vidékünk hangszerkészítő technikájáról semmit sem tudunk. A felépítendő szerkezet a munka folyamatát meghatározta ugyan, az ehhez használatos helyi módszereket azonban nem ismerjük. Feltételezhetjük csupán, hogy azt a sok tekerőst, akit e környékről ismerünk, helyi készítők (is) láttak el hangszerekkel. Ennek emlékét azonban nem őrzi a hagyomány. 4. A tekerőjáték technikai elemeire vonatkozó adataink kizárólag Kunszállásról valók, onnan is egyetlen játékostól, Pöszmet Jánostól. A felövezés, tartás, hangolás, a hajtókar fogása és a recsegtetés egyedül nála volt megfigyelhető. (Ezt is csak kölcsön kapott hangszeren mutathatta be.) Ezekről a dolgokról adott leírásunk erősen korlátozott tehát, s nem bizonyos, hogy az egész Kiskunságra vonatkoztatható. A hangszer felkötése ülve történik, bár Kanyó Mihály ugyancsak kunszállási egykori tekerős szerint állva is lehet. A játékos ölébe veszi, majd szíjával hátranyúlva derekára csatolja. Ülő helyzetben kissé ferdén, a tekerő fejét a földhöz közelítve, kottaházát erősen kifordítva tartja. A játékos enyhén maga alá húzza lábait. Kísérő nóták játékában — álló testhelyzetben — előbb szorosabbra húzza a szíjat, majd bal keze két ujját beakasztja a kettős hanglyukba, vagy a kerék mellett a kottaházat tartja vele. A hangolás elején leveszi a kerékfedőt, felnyitja a kottaház tetejét, leakasztja a kerékről a húrokat. A klarinét d hangjához igazítja a recsegő húrt, majd oktávval mélyebbre a bőgőt: D-re. A dallamjátszó húrt hangolás nélkül hagyja az utolsó billentyű szárának érintőjén. Ezt játék közben nem használja, melódiát nem játszik hangszerén. Édesapja, Pöszmet Mihály sem használta így, s ugyanez mond ható el Kanyó Mihályról is, aki jószerivel felhangolni sem tudta a tekerőt. Egész területünkön is csupán egy-két esetet tudunk, amikor a tekerős — valószínűleg — játszotta a dallamot. Mindenekelőtt akkor, ha egyedül muzsikált, mint alkalmanként Petőfiszálláson Rádi Imre, aki tekerte, meg billegtette. A visszaemlékezések Külső-Galambos, Kiskunfélegyháza, Kunszállás, Városföld tekerőseiről is megemlítik szórványosan, hogy a billentyűket nyomkodni kellett, billegtetni, úgy adta ki a szót; de azt is hozzáteszik, a nótát nehezen lehetett kiértékelni belőle. A tekerő a hazai népzenei gyakorlatban elsősorban ritmushangszer, itt is, a terület teljes egészén egyöntetűen az. Dallamjátszó lehetőségeit alig, vagy egyáltalán nem használják ki. A Kiskunságban is általánosnak tűnik, hogy a tekerősök csak csettegtettek a prímás mellett, hangszerük traktust adott. A dallam és a ritmuskíséret közül utóbbit tekintették fontosabbnak a tekerő hangzásában. A játékosok ritmusformulái között feltehetően lényeges hasonlóságok lehettek, s valószínűleg ez egységességnek tudható be a zellei----zeller hangutánzás elterjedtsége, bizonyos pontokon pedig névként való használata is. A tekerő kísérőhangszerként rendkívül változatos összeállításban, a legkülönfélébb primhangszerek mellett fordult elő. Petőfiszállás, Külső-Galambos, Móricgát és Csólyospálos környékén a harmincas — utóbbi helyen az ötvenes — évekig dudával, Petőfiszállás körül olykor dudával és klarinéttal is. Félegyháza egyik tanyáján, a Fonalas család nemcsak tekerő-klarinét, de néha tekerőklarinét — hegedű-kontra felállásban is muzsikált. Kunszállás vidékén egy vagy két klarinét mellé zörgött leggyakrabban, olykor azonban hegedü-bőgő, klarinét-bőgő, sőt cimbalom-klarinét társaságában is játszott. Városföldről csak hegedűvel és citerával is említették. Egyik jakabszállási lakodalomban hegedű-kontra-bőgő — tekerő-klarinét ötös adta a zenét; Matkópusztán pedig a Deák család tagjai játszottak együtt: két tekerőn és két klarinéton. 5. A tekerő zenei anyagáról elsősorban abban az értelemben beszélhetünk, hogy mit kísért, s csak másodsorban arról, mit játszott maga. Feltételezhetjük, hogy az általános tendenciának megfelelően, a Kiskunságban is a régi stílusú dallamok elenyésző száma és az új stílus—valamint a nótás beütésű dalokvirágzásavolt a jellemző. A világi műzene hatását — a magyar nótán kívül — a Rákóczi induló (népiesen Vak Pali), a Föl-föl vitézek a csatára..., az Isten veled őrmester úr .. . kezdetű darabok jelzik; az egyházi zene hatását a 92
