Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - MŰHELY - Kovács István: Könyvek a szabadságharc leveréséről és a megtorlásról
tőből lefú'részelt csonkjai tanúskodhattak, antropológiai vizsgálatokra ugyanis nem nyílt lehetőség. Az is sikernek számított, hogy Vulpe Constantini főügyész tiltó rendeleté ellenére a sírok feltárása másfél év múlva befejeződhetett. Elmaradt az antropológiai vizsgálat 1974-ben is, amikor a hamvak egy része az akasztás színhelyét tévesen jelölő emlékoszlop alá került. A fellelhető periratok, levelek, jegyzőkönyvek, memoárok mellett az erre vonatkozó dokumentumokat és híradásokat is Katona Tamás gyűjtötte össze. Jószerével egy intézet munkáját végezte el. Szerencsére. Ha a kötet megjelentetése intézeti munkatervben szerepelt volna, nem biztos, hogy most kezünkben tarthatnánk. E modern dokumentumdráma, melynek legmegrendítőbb részét talán Leiningen írásai alkotják, anyagához méltó bevezető készült. A tudós tanulmány, amely nemcsak a vértanúk életrajzát, a per lefolyását, a holtak emlékezetét ismerteti, hanem a küzdelem főhadszíntéren lezajló utolsó szakaszát is elemzi, megvilágítva Görgey fegyver- letételének okait, szintén Katona Tamás tollából származik. Bebizonyítja, hogyha a magyar csapatok, miután a további küzdelem reménytelen volt, közvetlenül Haynau- nak adják meg magukat, a megtorlás áldozatainak száma jóval felülmúlta volna a Világost követő hónapok kivégzettjeinek számarányát: „Haynau kezét augusztus 25-ig semmiféle bécsi utasítás nem kötötte meg, — olvashatjuk fejtegetését — azt tehette a meghódolókkal, amit akart.” És hogy mit akart, Radetzkynek írott hátborzongató leveleiből pontosan kiolvasható: „. . . a lázadóvezéreket fel fogom köttetni, és minden cs. kir. tisztet, aki a forradalmárok szolgálatában állt, agyon fogok lövetni... „Haynau nem volt az az ember, aki taktikából fenyegetőzött volna, mint pl. Görgey, aki Med- nyánszky és Gruber július elején történt kivégzése után kilátásba helyezte, hogy minden falhoz állított honvéd halálát meg fogja torolni az osztrák foglyokon. A legázolt forradalom sáncárkai sírgödrökké váltak, Haynaunak pedig csak arra maradt gondja, hogy megtöltse áldozataival. Ormai (Auffenberg) Norbert vadászezredes ügyét elfogása után néhány nappal, augusztus 22-én tárgyalták. Még aznap halálra ítélték és kivégezték. Görgey segédtisztjét, Hruby Gyula huszárkapitányt pedig már két nappal korábban agyonlövette Temesvár Haynaunak kedveskedni kívánó várparancsnoka. Paszkievics augusztus 23-án kezdi meg kiszolgáltatni foglyait Haynaunak. A halálnak szánt tábornokok, a magukat osztrákoknak megadó Lázár Vilmos ezredes és Dessewffy Arisztid tábornok kivételével, 25-re érnek Aradra, s vonulnak be a várba a táborszernagy által előkészített megalázó „forgatókönyv” szerint. Haynau ugyanaznap kapja kézhez Schwarzenbergnek az augusztus 20-i minisztertanácsi határozatát tartalmazó levelét, benne azzal az utasítással, amely közvetve igazolja a fegyver oroszok előtt történt lerakásának helyességét: „Őfelsége parancsa végül az is, hogy a már meghozott ítéletek végrehajtásával várjon nagyméltóságod, míg az erre vonatkozó legfelsőbb utasítások meg nem érkeznek. „Hogy ez mit jelentett, arra lidércesen rávilágítanak Haynaunak az Itáliában övéhez hasonló feladatkörrel megbízott, de azt a lehetőség szerint humánusan betöltő Radetzkyhez írott sorai: „Most érkezett Grünne gróf Bécsből, egy minisztertanácsi határozatot hozott, hogy a vezérekre, egyéb tisztekre és árulókra kimondott ítéleteket ne hajtsam végre — ha negyven órával később érkezik, a vezéreket már bitófán találja”. Katona Tamás a dokumentumanyagok egymás mellé sorakoztatásával, azok bizonyítóerejének erőterében vonja le a közvéleményt éppenséggel meglepő, de az olvasott források által meg is győző következtetését: „Meg kell tehát állapítanunk, hogy Görgey végeredményben helyesen számított, a kisebb rosszat választotta, amikor a kilátástalan katonai helyzetben az oroszok előtt rakta le a fegyvert. Ha az osztrákok előtt hódol meg — és ez csak feltétel nélkül és Haynau előtt volt lehetséges — néhány napon belül mind őt, mind tábornoktársait kivégzik, sőt valamennyi korábban osztrák 65
