Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 10. szám - MŰVÉSZET - Keserű Katalin: A gödöllői művésztelep és a népművészet
teket őriztek meg alakjáról. A költői nászútról a helybeliek ma is több érdekes epizódot ismernek: érkezését, kocsija tengelytörését, keresztapaságát, amelyet egy falubeli család kérésére vállalt. Kétségkívül halála körül keletkezett a legtöbb folklorisztikus emlékezés. Mivel nem akadt hitelt érdemlő szemtanúja elestének és eltemetésének, rebesgették, hogy a cári csapatok hadifogolyként hurcolták magukkal, és szibériai ólombányában dolgozik. Néhány esztendeig ál-Petőfik bukkantak föl az ország távoli sarkaiban, mert nevével vissza lehetett élni. Szállást, kosztot adtak az állítólagos bujdosó költőnek. Csodálható-e, hogy róla, akit a fél ország jól ismert, sokan nem hitték el, hogy ismeretlenül hullott a segesvári csatatér tömegsírjába. A katonai és politikai vezetők közül Kossuth neve emelkedett ki. Az egyszerű emberek, ahogyan Görgey tetteinek rugóit sem ismerhették pontosan, ugyanígy nem láthatták a Kossuthét sem. Nem tudták árnyaltan szemlélni alakjukat. Kossuth hibás politikai lépéseit és a szabadságharc bukásának belső okait nem mérlegelhették. Nagy személyiséget kerestek, akinek a nevéhez köthetők a pozitív változások, elsősorban a jobbágyfelszabadítás, illetőleg a túlerővel szembeni önvédelmi harc. Kossuthban találták meg a férfit, aki a folklór színes köpenyét magára öltve igazi hőse lett 1848—49 hagyományainak. Kossuth híre már a reformkor politikai harcaiban sem volt kicsiny. Utóbb a lelkesítő toborzóúton és a dalokkal erősödött, de valójában 1849 után alakult ki hallatlan nagy népszerűsége. Kétségkívül hozzájárult ehhez az önkényuralom mocskolódó hivatalos ellenpropagandája. Hazavárták, különösen akkor, amikor az olasz és magyar szabadságküzdelmek ügye összekapcsolódni látszott. 1867 után sok tekintetben változott Kossuth politikai szerepe. Nem tért haza, és így a meg nem alkuvás jelképévé vált. Népszerűségével alaposan visszaéltek a hatalomra törő ellenzéki pártok. Kultuszát erősítették, de mind alakját, mind eszméit nagy mértékben hamisították, s ez alól a néphagyomány sem vonhatta ki magát. Nyomai máig megtalálhatók a bálványozott Kossuthról szóló népi emlékezetben. Az 1848-as centenáriumi gyűjtés tanulsága szerint a parasztság legalább annyira a jobbágyfelszabadítót ismerte Kossuthban, mint a honvédelmi harc vezetőjét. Később Kossuth apánknak emlegették, ami rajta kívül csak Árpádnak járt ki a nemzeti hagyományban, de a honszerző fejedelem a nemességtől és nem a parasztságtól érdemelte ki ezt a nevet. Kossuth képe a múlt század második felétől szinte napjainkig ott függött a parasztszobákban a családi fényképek között. A Nagykunságban a politizáló emberekre azt mondták, kosutoznak. Divat volt Kossuth-szakállt, Kossuth-kalapot és Kossuth-gyászruhát hordani. Érdemes tudnunk, hogy a Mátyás-és Rákóczi-hagyománnyal szemben a szomszédos népek körében, ha van is pozitív emlékezés Kossuthról, elsősorban negatív kép él, ami a bécsi kormányzat bujtogatása és az elégtelen magyar nemzetiségi politika történelmi tanúja. (folytatjuk) FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE PINTÉR LAJOS RAFFAI SAROLTA ZÁM TIBOR 96
