Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 10. szám - MŰVÉSZET - Keserű Katalin: A gödöllői művésztelep és a népművészet
KÓS KÁROLY 1883-1977 Kilencvennégy éves korában elhunyt a romániai magyar irodalom és építészet korszakos jelentőségű alkotója, Kós Károly, kire az alábbi verssel emlékezünk: HAJLÉKOT ISTENNEK, HAJLÉKOT EMBERNEK KŐBŐL, FÁBÓL HÁZAT, RAKTÁL A LÉLEKNEK KŐNÉL, CSEREFÁNÁL ERŐSEBB IGÉKBŐL VÁRAT. ÁLDJON ÉRTE ISTEN, ÁLDJON ÉRTE EMBER, ISTEN S EMBER DOLGA. FALAK OMOLHATNAK, KÖVEK IS VÁSHATNAK, MAGASLIK, NEM PORLAD A MEGTARTÓ PÉLDA. BARÁZDÁLT ORCÁDRÓL AZ IDŐ ALÁFOLY, MINT AZ OLVADÓ HÓ A VÉN MAGURÁRÓL. (KÁNYÁDI SÁNDOR: Kós Károly arcképe alá) DÉRY TIBOR 1894—1977 1977. augusztus 22-én búcsúzott a magyar irodalom Déry Tibortól, kiben századunk magyar és világirodalmának egyik legjelentősebb egyéniségét vesztette el, felsorolhatalan sok ismert mű (A befejezetlen mondat, Szerelem stb) alkotóját. Egy önvallomás-részletével búcsúzunk tőle: „Bizonytalanságom hullámain ringatózom. Megnyugtatóbb számomra — noha állítólag gyávább megoldás —, mintha tételek Dózsa-tró- nusán ülve egy választott igazság védelmében megtépetném húsomat. A hús üvöltve fejezné ki kétségeit; az ég vagy a pokol sugallja-e őket, kérdeném. A válasz megpróbáltatásainak azonban nem tenném ki magam, mert semmilyen igazság igazáról nem vagyok meggyőződve. Elvtelen volnék tehát? Csak túl érzékeny minden szenvedésre, a magaméra, másokéra egyaránt. Eredményeként egy emberéleten átnyújtózó hosszú folyamatnak,melynek során azt hiszem—vagy azt remélem —, többször léptem föl a megnyúzott Marsyas szerepében, mint a nyúzó Apollóéban.” (Déry Tibor: Egy öregember önarcképe, 1974.)
