Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Berkovits György: Törvényen kívül
letbe. Cseh beadta a telekigénylést, amikor először ment érdeklődni a tanácshoz, azt mondták neki, nincs is arról szó, hogy új területet parcelláznak, jöjjön egy hónap múlva.Akkor ismét érdeklődött,azzal fogadták, hogy már betelta jelentkezés, minden telek gazdára talált, több nincs. Már várták a gyereket, amiatt el kellett jönniük az albérletből, mivel már akkor Lakihegyen lakott két bátyja és egy nővére, hát ő is idejött, s telket vett 22 ezerért... Cseh Vince vegyipari betanított munkás — Cseh János egyik bátyja — leszerelése után nem ment vissza a fülöpjakabi tsz-be, papírt kapott, hogy máshol vállalhat munkát, a csepeli növényolajipari gyárba került, itt ismerkedett meg feleségével, aki hajdúhadházi, préskezelő. Halásztelken kaptak albérletet. Az ő telekigényét is elutasította a halásztelki tanács, akkor határozta el, hogy kijön Lakihegyre testvérei után. Klammár Ferenc lakatos, törzsökös csepeli, szoba-konyhásnál nagyobb lakásra nem futotta, de mivel három gyereke született, s lakása úgy épült, hogy bővíteni nem tudta, és nagyobb lakást nem kapott, először arra gondolt, hogy Lakihegyen vesz egy kis telket, hogy legalább hétvégeken kijárhasson friss levegőt szívni. Már azelőtt is kijött néha, a sógorának segített a kertet kapálni, akkor vette észre, hogy egyre szaporodnak a házak, hát ők is elhatározták a lányával, együtt építkeznek, kiköltöztek..Mit mond a halásztelki tanácselnök? — Csak laktak valahol azelőtt is, akik idejöttek. Ki erőszakolja őket, hogy elvándoroljanak?! Nem kellene annyira menekülni vidékről, máshol is meg lehet élni, nemcsak Budapesten. Üzemeket helyeznek ki az ország minden részébe, de nem lesz, aki dolgozzon bennük. Úgy érzem, hogy fanatikusak ezek az emberek nagyon. Biztosan azt tartják, hogy mindenütt jó, de legjobb az ország közepén, és jönnek és jönnek és jönnek. Hát kérem, erre mi nem vagyunk felkészülve. Hadd válaszoljak a tanácselnöknek Répási Sándorné történetével, szavaival: — Szabolcs-Szatmár megyébe, Újfehértóba való vagyok. Hatvanban feljöttem, mert otthon tízen voltunk, szüleim nem bírtak eltartani bennünket, öt osztályt végeztem nagyon nehéz körülmények között, örültünk annak, ha egy falat zsíroskenyeret kaptunk. Ha jött a kukoricatörés, mentünk, ott kaptunk egy kis levest. Vagy fát loptunk éjszakánként, eladtuk, abból vettünk egy kis ruhát. Tizennégy éves koromban elszöktem otthonról a nővéremmel együtt. Úgy jöttünk a vonaton ingyen, pénz nélkül, jegy nélkül, egy ruhánk se volt, megbüntetett bennünket a kalauz, megküldték a büntetést haza, akkor tudták meg a szüléink, hogy elutaztunk. Pesten kóborogtunk vagy két napig, nem is tudnám megmondani, hol aludtunk, Budára mentünk ki, találtunk egy kertészetet, ott kaptunk egy-egy tányér levest, azt mondták, hogy nem tudnak bennünket foglalkoztatni, annyira fiatalok vagyunk. Egy női szállóra tévedtünk be, ott kaptunk vacsorát, ebédet. Mentünk mi villamossal, busszal, kérdezgettük mindenkitől, hogy nem tudnának-e munkát adni, a nővéremnek tudtak volna, ő már tizenhat éves volt, de engem nem akart hagyni. Aztán mondták, jöjjünk erre ki Csepelre, ott vannak bulgárkertészek, azok tudnak nekünk munkát adni. Na odamentünk az egyik bulgárkertészetbe, befogadtak, én kerestem nyolcszáz forintot, a nővérem is, teljes ellátás volt, szállás is, a reggeli fekete kávé vagy rántott lé egy szelet kenyérrel, hajnalban keltünk, éjfélig-egyig ment a munka. Megkaptuk ezt a kis nyomorult nyolcszáz forintot, nekem cipő kellett, öltözködni, minden, a következő nyolcszázat meg már haza kellett küldeni, hogy hát segítsünk, akkor írtunk levelet is, feljöttek hozzánk a szüléink, kérdezték, miért kellett ilyet csinálni, hát nem bírtuk az éhséget, mondtuk, rá^ voltunk kényszerülve. Én három évig dolgoztam a bulgárnál, onnan mentem át az ÉM Betonelemgyártó Vállalathoz, a bucenba, csak így nevezzük ott gépen betonelemeket csináltunk, betonmunkát. Munkásszállót kaptam, száznegyvenet kellett fizetni. Itt dolgoztam tíz évig, a férjem is idejött hatvannégyben, megismer49
