Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - Szekér Endre: Bartalis János köszöntése

BARTALIS JÁNOS KÖSZÖNTÉSE Aki a kolozsvári Görögtemplom utca szabálytalanra csiszolt kövein felfelé halad, a Szabadság tér zajos kavargásától kissé távolabb, egy csöndes kertes házban köszöntheti a nyolcvanéves Bartalis János költőt. Nem udvariasság, hanem a valóság késztet arra, hogy leírjam: János bácsi friss mozgása, sima arcbőre, élénk szelleme ellentmond a lexikon kérlelhetetlenül pontos adatainak. Szerencsésen indult költői pályáján: Kosztolányi Dezső figyelt fel rá. 1927--ben így ír róla: „Bartalis János költő. Ezt ily egyszerűen — díszítő jelző nélkül — vajmi kevés emberről merném elmondani, aki verseket ír.” Németh László 1930-ban kötetét így érté­keli: „Igaz költő írása, szép emberarc tükre." S különösen fontos az, hogy a korszakos jelen­tőségű Nyugatban jelennek meg versei. Ez nemcsak Kosztolányi, hanem Osvát Ernő értő figyel­mét is jelenti. Miben látjuk Bartalis költészetének újszerűségét? Versei a falusi idill üde hangján szólnak, „Erdélyi bukolikákat” ír. Olyan természetközelségről vallanak költeményei és olyan egy­szerűen, hogy az szinte egyedülálló huszadik századi költészetünkben. Nem nosztalgikus múltbamerengés ez, nem testetlen-éteri líra az övé: minden sorában ott érezzük a földkö­zelben élő ember érzéseit, ujjongását, fájdalmátt rácsodálkozását a szépre stb. Németh László „valami paradicsomit”.lát B?rtalis verseiben. „Á huszadik század idilliumai" ezek. S emellett új formát‘is hozott líránkba: a féktelenül áradó, az élőbeszéd közvetlenségé­vel ható', olykor teljesen ritmustalannak,tűnő szabadverset, melynek különös hömpölygését néhányan az amerikai Whitman verseivel rokonitottak. A szabadvers nála természetes verselési, kifejezési lehetőség. Úgy szól, mintha másképp nem is lehetne. Mintha csak odahajolna hozzánk. Folyóiratunk május-június havi számának 38 — 40. oldalán a „Petőfi Sándor és Bulgária” című írás szerzőjeként tévesen a fordítót, Ivan Zlatarevet neveztük meg. Valójában a szerző Evtim Evtimov, a kiváló bulgár költő. 38 (Szerkesztőség)

Next

/
Oldalképek
Tartalom