Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Bartalis János: Emlékezések
„Az erdőről hazatérő favágók nagy örömet hirdetnek. Azt beszélik, hogy tavasz van, mert kinyílott a hóvirág." Mit érzünk a szívünkhöz közelállónak Bartalis lírájából? Először is természetes emberségét. Ő rokon a kisemberrel, a paraszttal,'a favágóval, a ,,nótdzó magyar legényekkel”. Aztán közeláll hozzánk fördszeretete. Megfigyeli a tavaszi fák rügyét, a fűz gallyait, a jázminbokor virágait, a rr\egművelésre váró földet. „Falun lakom barna feleségemmel. Van egy mosolygó barackvirágom. Gazdálkodom” — írja. A kosályi fák alatt dolgozva nemcsak a földet és népét szereti meg. Ekkor bontakozik ki szerelmi és családi lírája is. A szélesen ömlő szabadyersek mellett felfigyelhetünk a népdalszerű verseire is (Hajh, rózsafa). Máskor a.költeményt párbeszédbe tördeli (Párbeszéd a tengerrel). Néha a szavak szinte filmszerű összevág ás ával ér el érdekes hatást (Szavak). Ma is példamutatónak érezzük költői magatartását: az erdélyi parasztemberrel rokon hűségét a földhöz, a tájhoz, az egyszerűhöz. Illyés szavával élve: bartalis ,,hajszálgyökerei” mélyre nyúlnak, erőt adnak neki. Ez az érzés még fokozza háborúellenes verseinek erejét. Az új költői lehetőségeket meghódító szabadvers felfedezése mellett észre kell vennünk Bartalis sajátos stílusművészetét is. Kezdetben többször szélesebbre építi versmondatainak medrét (,,A nap, mint piros máglyatűz, a madarak dalán hamvad el és rügybe szakad a fák hegye”). Sokszor tömör felkiáltással él („Arany napsugár!”), máskor az azonos mondatkezdettel hangsúlyoz („Mennek feketén, csapatostul, Mennek csillagfényben”). Olykor lemetszi felesleges szavait, mondatai pár szóra szűkülnek, és ezzel szinte a népdal póz- talanságára emlékeztet: Hulló könnycsepp. Hulló harmat. Két szeméből folynak, folynak. (Vándor csillag) Magányos volt Bartalis a két világháború közötti magyar irodalomban. De csak látszólag magányos. A múltban a parasztok, napjainkban a verseit ízlelő romániai magyar fiatalok (és természetesen írótársai is) szorítják meg az idős költő kezét. ír, alkot. Friss erővel járta Erdélyt Banner Zoltánnal együtt egy olyan irodalmi műsorral, melyben költői útját mutatta be. Az Utunk 25 éves ünnepségein részt vett s az Évek énekeiben, az ekkor megjelentetett antológiában Késői bukolika címen jelent meg verse. Ő most is hallja a mezőket, az erdő zúgását, látja a kigyúló napraforgókat, a messzi csillagokat. N yofcvanévesen. SZEKÉR ENDRE BARTALIS JÁNOS EMLÉKEZÉSEK Harangok kondulnak meg és harsonák szólalnak meg minden dobásnyira. Az embereknek ezek hallatára mintha kiszállna az erő inaikból, mert megbüvölten, mozdulatlan állnak — én nem tudom — de mintha térdre roskadnának. De különben csend van. Határozottan csend van. 39
