Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Szekér Endre: Petőfi tanítása a gimnáziumban
kávéház remek fotóját megmutatjuk tanítványainknak, kicsit vissza tudják idézni Petőfi életének színhelyeit, talán megelevenedik előttük a múlt... Külön probléma a következő: az utókor csak a „befutott”, a sikeres költőt látja Petőfiben. Az új nemzedék nem ismeri a meg nem értettet, az üldözöttet. Pedig sokat mondana — Petőfi sorsát és a kort is jellemezné a Metternichnek szánt 1846 október 17-én kelt kémjelentés pár sorának idézése:’ „A föntemlített Petőfi a legutóbbi időkben magára vonta az ellenzéki párt notabilitásainak figyelmét...” Vagy: hogyan beszéljünk az irodalomórán Petőfi haláláról? Természetes az, hogy a kutatásokról, így Dienes Andráséról részletesen nem számolhatunk be. De talán Illyés Gyula Segesváron című verse vagy Petőfi könyvének ideillő részlete hatásos része lehet az órának. Mi az, ami a gimnáziumi tankönyv anyagából vonzó lehet a tanulóknak? Azt hiszem, például az Egy estém otthon című Petőfi-vers közvetlensége, őszintesége, egyszerűsége. Az a mód, ahogy a költő ezt a verset írta. (Igaza van Illyésnek, ennek a versnek az a varázsa, hogy szinte prózában is elmondhatnánk; a költőiség és a mindennapiság összefonódik.) A forradalmár Petőfi mellett megfelelő súllyal kell tanítanunk a családját szerető Petőfit is. S épp arra is utalhatunk, hogy e kettő: a forradal- miság és a szülők iránti szeretet egy versben is jelentkezhet, többek közt A vén zászlótartó címűben. Érdekes Petőfi és barátainak kapcsolata. Ezt is sokszínűbben kellene tanítani. Főleg a Petőfi —Arany barátságról ejtünk pár szót (túlzottan keveset!), pedig gazdagíthatnánk a róluk alkotott képet az Úti levelek egyik Nagyszalontáról keltezett részletével; „Életem legszebb napjai közé sorolom e hetet, melyet töltöttem új barátom családi körében... és boldog vagyok; csak az fáj, hogy a napokban már elhagyom, el kell hagynom őket, kiket annyira szeretek, mint ha ikertestvéreim volnának." S jó lenne, ha minél szélesebb emberi, baráti környezetben mutathatnánk be a költőt: mellette Jókai Mórral, Teleki Sándorral, Várady Antallal, Egressy Gáborral, Tompa Mihállyal stb. S közben a költő eszmei arculatát is sokszínűbben rajzolhatjuk meg; hisz a Levél Várady Antalhoz című versében írja többek között: „Legyünk rabokból ismét emberek!”.. . Fontos téma: Petőfi tájlírája. Ennek tanítását az befolyásolja, hogy a közismert verseket hallva a tanulók: kissé elhidegülnek. A verset ismerik (pl. Az Alföldet), sorait könyv nélkül tudják, ezért felületesen tekintik át, s a tájversek részletszépségei talán rejtve maradnak előttük. Vagy e költemények nyelvi értékeit sem veszik észre eléggé. Mert megmaradnak a „felületen” A témát, a tartalmat figyelik, a formát kevésbé.Itt is felhasználhatjuk a ritkábban olvasott táj verseket (Kiskunság, A puszta, télen), vagy párhuzamba állíthatjuk a tájverseket a költő prózában írt tájleírásaival, a Hortobágyot az Alfölddel stb. Dávid Gyula, a kolozsvári Utunk című hetilapban Petőfi Erdélyben töltött napjairól ír, s érdekesen veti össze a Bányában című verset az Úti levelekkel .......Ma lenn voltam többed magammal a bányában. Irtóztató mélység” ... S versben: „Ezer ölre vagyok idelenn a Föld ölében, Hol az ősi örök éj tanyázik Vaksötétben." Hasznos lenne Petőfi költői (s egyben emberi) válságát is tanítani a gimnáziumban. Sajnos, az 1845 — 46-os válságról szóló rész csak rövid, apró betűs utalás a középiskolai tankönyvben. Azt hiszem, sokkal emberibb lenne Petőfi portréja, ha a csalódott, a barátai által elhagyott, a kritikusai által megbántott, olykor byroni világfájdalomba süllyedt, magányos költőt is megismertetnénk az ifjúsággal. Hisz épp a Felhők című ciklusával lehetne igazolni, hogy politikai elszigeteltsége is magyarázza embergyűlöletét pl. az Igazság! alszol? című vers. Másrészt épp a válsággal való leszámolást kifejező költői alkotásai nagyon fontosak eszmei szempontból is, hisz például a Sors, nyiss nekem tért „Meghalni az emberiség javáért" gondolata összecseng az Egy gondolat bánt engemet világszabadság-eszméjével. Továbbá: e korszak alkotásait ismerve jobban el lehetne helyezni Petőfit a kor világirodalmában. A Heine-hatást mutató versfelépítés, a Shelley világával rokon Tündérálom, a Byront idéző világfájdalom, a Victor Hugo ismeretét és hatását tükröző Tigris és hiéna jó példák erre. S talán itt lehetne utalni Petőfi nem lírai alkotásaira. (Bár a pályakezdés, a János vitéz általános iskolai olvasmány.) A költő prózájára nemcsak a szaktudománynak kell figyelnie (Martinkó András könyvére gondolok), hanem az irodalomtanításnak is. Ugyanis Petőfi végtelenül egyszerű, közvetlen, szemléletes, világos prózastílusa — „modern", mai, nem érzik rajta a múlt század romantikusan terjengős stílusa (pl. Eötvös). A tankönyv csak az Úti levelekből idéz pár oldalt. Ez kevés. Érdemes lenne ezt kibővíteni. Itt utalhatunk drámai kísérletére, regényére, elbeszéléseire is. S talán nem érdektelen az, hogy A helység kalapácsa cimű komikus eposza remek olvasmány, s kitűnő a humora is. Ez humorban szegény irodalomtanításunkban ritka oázis. Másrészt érdekes összevetési lehetőséget kínál: az eposzt a komikus eposszal. Külön probléma Petőfi politikai, szabadságharc idején írt verseinek tanítása. Itt csak a tartalmi, eszmei értékek kiemelése kevés. A tanulókban a forradalmár Petőfi alakja rajzolódik csak ki, de a költőé nem. Számomra mindig Az apostol olvasása és tanítása volt igazi élmény. Igaza van Sőtér Istvánnak, hogy 1848 világlírájában Az apostol az egyik legjelentősebb mű, és sem Victor Hugo, sem Heine nem írt ekkor ehhez hasonlót. Az apostol eszmei értékei mellett a regényszerű szerkesztésre, a késleltetett expozíció remek megoldására, a mű Petőfire vonatkozó személyes elemeire is utalhatunk. Külön kell 94
