Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / Petőfi-különszám - Mezősi Károly: Az első országos Petőfi-ünnepség

Kétségtelen, hogy a Petőfi-kultusz kezdeményezői hazánkban, több mint két évtizeddel a pesti szoboravató ünnepség előtt, azok a helységek voltak, amelyek a ,,bölcső jogán” vallották magukénak a költőt: Kiskőrös és Kiskunfélegyháza. A kultusz megindítása összefüggött a szülőhely vitatásával, s így tekintve a kérdést, ez a versengés éppenséggel nem mondható feleslegesnek vagy „ártalmasnak” a Petőfi-kultuszra.

1861-ben, amikor átmenetileg enyhült az abszolutizmus, Kiskőrös „ország- és világhírű nagy fia iránti kegyeletből” az első Petőfi-szobrot készíttette el, Félegyháza pedig ugyanebben az évben emléktáblával kívánta megjelölni az ugyancsak szülöttének vallott nagy költő gyermekkori lakóházát. Miután azonban tovább hiába várták, „hogy majd derül”, s a megváltozott politikai viszonyok lehetővé teszik az ünnepélyes leleplezést, Kiskőrösön 1862-ben „egész csendességben” állították fel az első Petőfi-szobrot, Félegyházán pedig az akkor Szabó Sándor tulajdonát képező házban tették el jobb időkre az 1861-ben elkészült márvány emléktáblát. Még hat évet kellett várniuk, hogy szándékukat, az emléktábla ünnepélyes felavatását megvalósíthassák.

Szász Károly névszerint is megemlítette Petőfi nagy írókortásait, akiknek a távollétében inkább a honvédeket ünnepelték:

„De bizonyos, ha az irodalom is tábornokai által lett volna képviselve, ha Aranyt, Tompát, Jókait láthattuk volna itt, környezve egész sereg fiatal erőtől, az oroszlánrészt igen kétségessé tették volna a kard emberének” — vagyis Perczel Mórnak.

Szász Károly befejező soraiból is keserű bírálat szól: „Egy szóval, szép nap volt nekünk, kik jelen voltunk; akik el nem jöttek: bánhatják, mert elmulasztották egy kötelességet.” A félegyháziak ünnepi kiadvány megjelentetésével is emlékezetessé kívánták tenni nevezetes rendezvényüket. Pásztor Ferenc tanító, a helybeli Petőfi-hagyományok lelkes ápolója, költő, később ügyvéd adta ki nyomtatásban, az ünnepséget rendező bizottmány megbízásából „Emlékirat Petőfi Sándor emléktáblájának 1867-dik évi október 13-ikán Félegyházán történt leleplezési ünnepélyéről” c. füzetét. Ebben leírta az ünnepség előzményeit, az emléktábla létrejöttének történetét, az ünnepségen elhangzott beszédeket, közölte az elszavalt költeményeket, méltatta Petőfi jelentőségét, és ismertette az ünnepség lényegesebb mozzanatait. Maga is hangsúlyozta:

„a félegyházi Petőfi-ünnep a nép ünnepe volt!”

A „szép nap” programjáról, lefolyásáról a fővárosi lapok is részletesen beszámoltak. A Pestről érkezett vendégeket, Perczel Mórt már a pályaudvaron „roppant néptömeg .éljen’ rivalgásokkal” fogadta. Perczelt szép beszéddel köszöntötték, s ő „meleg szavakkal válaszolt”. A tábornokot díszhintóba ültették, a lovakat maga a félegyházi „ünnepélyi bizottmány" elnöke, Molnár László, a későbbi neves, félegyházi származású színművész hajtotta.

„A nép ezreiből álló menet zászlókkal, zeneszó s mozsárdurrogás kíséretében délután egy órakor indult a városházától” a Petőfi-házhoz. A menet élén a „polgárság”, utánuk a fiatalság haladt, zászlókkal; őket kísérte a városi tanács és képviselők csoportja, majd a hivatalos vendégek. A menetet zenekar zárta be.

Az emléktábla leleplezési ünnepségét a dalárda a Szózat eléneklésével nyitotta meg. Utána Fazekas Alajos ügyvéd, Petőfi gyermekkori játszótársa mondott ünnepi beszédet. Maga is idézte az emléktábla előtt: „Itt e térség az, hol együtt nyargalásztunk szilaj nad- paripán, fűzfasípot fújva.” Megemlítette a homéroszi szülőhelyvitát: „Certant de patria grandis Homere, tua!”, amelyhez hasonlóan Petőfiért „még most is táboroz a harc.” Beszédének zárószavaira lehullott az emléktábláról a lepel:

„nekünk emléke maradt — leplezzétek le, férfiak! A hódolat tegyen szobrára érdemlett koszorút, hogy így feledhetetlen emléke... örökre szíveinkben maradjon.”

Szavait a nép „éljenrivalgása” követte.

Az emléktábla előtt állott Petőfi mellszobra, Kugler szobrászművész alkotása. Ezt a félegyhází „Társalgó Egyletnek” adományozott szobrot 14 félegyházi leány koszorúja vette körül, koszorúzta meg.

Szász Károly szavalta el ezután Petőfi gyermekkori lakhelye című, az emléktábla leleplezése alkalmára írt versét. — A hosszú, szép óda szól a költő csodálatos megjelenéséről, a félegyházi emlékhelyről, s így végződik:

68