Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Mezősi Károly: Az első országos Petőfi-ünnepség
„S mig egy magyar lesz, s hangzik egy magyar szó S szerelmes lányka magyarul dalol. Míg egy magyar szív fölriad, viharzó Nagy elszánással a nyomás alól; Míg nyerve nem lesz a világ-szabadság, S küzd egy magyar, hol érte küzdni kell, S lesznek, kik jelszavát fennharsogtassák: — Petőfit addig nem felejtik el!” Reményi Ede hegedűművész is, mint szónok mutatkozott be az ünnepségen. Beszédéber különösen figyelmet érdemel a pesti Petőfi-szobor felállításáról szóló kezdeményezése „A Petőfi emléktáblával csaknem egy időben fogamzott meg bennem a Petőfi-szoboi eszméje is. — Nem volt nyugodalmam, elgondolva, mikép fővárosunk, Pest, hol a láng lelkű költő legtovább működött, még nem bír semmi nyilvános emlékkel, mely a hazafi lelkesítse, az idegent pedig akaratlanul is figyelmeztesse arra, hogy ki volt az új politika életre ébredt magyar nép költője.” — Ő már 1860-ban, amikor Félegyházáról Kiskun halasra utazott, itt „felszólítást intézett a nemzethez, hogy adakozzék egy Petőfi-szoborra melyet fővárosunk valamelyik nyilvános terén ércből emelünk.” — A félegyházi emlék ünnepen Reményi bejelentette, hogy a pesti Petőfi-szobor elkészítéséhez szükséges 30 000 Ft nak a fele már adakozásokból összegyűlt. A félegyházi „igénytelen emléktábla" létreho zásában az „elvi diadalt” emelte ki. — „Éljen közöttünk Petőfi emlékezete!” — fejező be beszédét. Hogy is maradhatott volna ki a műsorból Petőfi, Szülőföldem c. verse. Megtudjuk a egykorú ismertetésből, hogy a dalárda ezt „Pintér Ádám karmester által dallamra alkal mazva” adta elő. Még két költő szavalta el alkalmi versét: Szabados János, a Szegedi Híradó szerkesz tője, és a kecskeméti születésű Losonczy László, Petőfi kortársa, a későbbi híres nagy körösi tanári kar egyik tagja. így az ünnepségen a Félegyházával szomszédos városok i szerephez jutottak. A Himnusz elhangzása után a menet rendben tért vissza a városházához. Következett az elmaradhatatlan „magnum áldomás" és ezen „more patrio” a felköszön tések. A jelen levő vendégek sorában a már említetteken kívül itt láthatjuk Petőfi Istvánt a költő öccsét. Neki a félegyháziak azzal is kedveskedtek, hogy abban a házban szállásoltál el, amelyben egykor a családja lakott, ahol ő is a gyermekéveit töltötte, s amelyre mos az emléktáblát helyezték. Tudjuk, hogy a költő fiát, Petőfi Zoltánt is meghívták az ünnepségre. Arról viszor nincs értesülésünk, hogy „A bajnok özvegyét”, a különben nagyon szerencsétlen sors Szendrei Júliát meghívták volna. Az ünnepi napnak egy igen nevezetes hivatalos vendége is volt, az akkor még különálf Jászkunság főkapitánya, gróf Ráday Gedeon. Miközben az ebéd alkalmával éltették jelenlévőket: Perczelt, Petőfi Istvánt, az Akadémiát és a Kisfaludy Társaságot, a távollevői közül is Aranyt, Jókait, Tompát, a főkapitány figyelme arra irányult, hogy a királyt, ; királynét és a minisztériumot is felköszöntsék. Miután a lakomán ez is megtörtént, a költők „királyának” rendezett ünnepséget nem lehetett politikai elhajlásnak minősíteni A díszebéddel korántsem ért véget az ünnepség. Este díszelőadást tartottak a régi nag) vendégfogadóban, amelyet már akkor is „Korona” (vagy „Duttyán”) néven ismertek. Iti Reményi előadta Petőfi emlékezete c. hegedűművét, Plotényi zongorán kísérte a hegedű- számokat, Füredy énekművész pedig Petőfi-dalokat énekelt. A feljegyzések szerint a hely műkedvelők adták elő Keserű Bérczy Ilona: Petőfi emlékezeté c. színművét. Utána a városháza termében „a nagyszámú helybeli és vidéki vendégek díszes magyar öltönyökben reggelig járták a táncot.” — Eközben a „Hattyú vendéglőben a nép rendezett egy csinos mulatságot” — írja a beszámoló. Kétségtelen, hogy ez a nagyszabású rendezvény nem múlt el nyomtalanul Kiskunfélegyházán, és részesévé vált e városban egy olyan társadalmi és politikai közszellem kialakításának, amelyre nemcsak helytörténeti, de magyar történeti vonatkozásban is érdemes 69
