Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - SZEMLE - Rácz-Székely Győző: Egy román népköltészeti gyűjtemény - Halász Péter: Orbán Balázs: Székelyföld képekben
Egy román népköltészeti gyűjtemény A könyvkiadás ünnepi hangulatában is akadnak kiemelkedő pillanatok. Ilyennek érezzük a Bartók emlékének ajánlott Szarvasokká vált fiúk című román kolindagyűjteményt is. Különösen oda kell figyelnünk e kötetre azért is, mivel a Haja, haja virágom virágénekei, s a Balladák könyve erdélyi népballadái után a román kolindák kiadása jelzi a romániai magyar irodalom ama törekvését, amely a két együtt élő nép kultúrájának kölcsönös megismertetésére irányul. A kolindagyűjte- mény jól összeszokott szerzőgárdája pedig már a harmadik közös ilyen jellegű kötetet publikálja. Egy szomszédos nép folklórjának feltárása önmagában is jelentőséggel bír. Mégis a kötet igazi értékét abban látjuk, hogy a nyilvánosság bevonásával igyekszik vizsgálni két népköltészet eltérő és rokon vonásokat felmutató alakulását. Különösen hangsúlyozza a gyűjtemény jelentőségét az a tény, hogy „a bibliográfiai kutatások szerint a román népköltészeti alkotások a világ összes nyelvei közül magyarul szólalnak meg a leggyakrabban és a legnagyobb mennyiségben”. Gondoljunk itt csak Bartók Béla munkásságában az 1935-ös, Bécsben saját költségén kiadatott 484 kolindát tartalmazó gyűjteményére, amely a mai napig a román kolindák legnagyobb rendszerező forráskiadványa. Másrészt kamatozhat végre a Zilahy Károly törekvéseivel 1856-ban induló százesztendős erőfeszítés, melyet már 1863-ban megzavart az emlékezetes Vadrózsa-pör. Hiszen a magyar nagyközönség tájékoztatására ez a kötet végre tartalmazza a két nép költészetének kapcsolatáról rokon vonásairól motívumátvételéről hallani sem akaró, kétoldalúan elfogult és nacionalizmusba fulladt vita kései tisztázó dokumentumait. Félreértesülések, szélsőséges indulatmegnyilvánulások felszámolására talán még nem adódott értékesebb, önmagáért beszélő perdöntő bizonyíték, mint ez a kolindagyűjtemény. A kolindálás, a téli napfordulóhoz (karácsonyhoz, újévhez) fűződő ősi szokásköltészet, (akárcsak a magyar regölés, betlehemezés) csupán ürügyet szolgáltat a jókívánságokhoz. A kötet témáiból is világosan kitűnik, hogy csak egy részük marad meg a vallásos (ősi pogány és kato- lizált) keretekben, terjedelmesebb csoportjuk világi (profán) történeteket dolgoz fel, s teljesen elszakad az ősi kívánságjellegtől. Ékesen bizonyítja a gyűjtemény, hogy a nép- költészet milyen inspiráló erővel rendelkezik napjainkban is. Lemérhetjük ezt a címadó kolinda művészi átélésű újrafogalmazásán — hogy csak magyar példáknál maradjunk — a zenében Bartók Cantata profana-jában, a műköltészetben Juhász Ferenc a Szarvassá változott fiú című költeményében, a képzőművészetben Szervátiusz Jenő kettős ihletésű Cantata profana című reliefjén. Külön örömünkre szolgált, hogy ezúttal olyan gyűjteményről írhattunk, amely bár költői megvalósításában nem mondott le a legmagasabb igényekről, de eltekintett már klasszikus műfordítói eredményektől, és egységes fordításban állította elénk a kötet gazdag anyagát. Kiss Jenő az erdélyi népnyelv ősi veretű színeivel, ízeivel közelítette hozzánk a román népköltészetet. A Szarvasokká vált fiúk nagyszerű célt szolgál: Az együttélő két nép kultúrájának felmérése és megismertetése, népköltészetükben a rokonság és az eltérés csak így együttesen mérhető fel. A rosszemlékű Vadrózsa-per ellenében a bartóki példát állítva: „Csak tiszta forrásból.” RÁCZ-SZÉKELY GYŐZŐ Orbán Balázs: Székelyföld képekben Már hozzászokunk, hogy a romániai Kriterion Könyvkiadónál sűrűn jelennek meg értékes irodalmi és tudományos csemegét jelentő művek. Orbán Balázs élete fő művével: „A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból” című munkájával írta be nevét a magyar történelembe. Sajnos, e mű már szakkönyvtárakban is ritkaságszámba megy. Újrakiadása már régóta esedékes. Megjelent viszont a bukaresti Irodalmi Könyvkiadónál ehhez a témához kapcsolódó könyv: Beke György, Fodor Sándor és Mikó Imre munkája „Órbán Balázs nyomdokain” címen. Rendkívül értékes munka, a nagy előd tevékenységét is ismerteti. Ehhez kapcsolódik a Székelyföld képekben című könyv. A „képeskönyvhöz” Sütő András írt előszót. Ebben meleg szavakkal emlékezik meg Orbán Balázs munkájának itt közreadott kincseiről. „Önmagában véve — írja — talán kevesebbnek látszik annál, ami valójában: egy Európával lépést tartó szellem megnyilatkozása; azé, amelynek hordozói mindig is túlnéztek a provincia határain — nem azért, hogy annak porát lerázzák magukról, hanem épp az itthoni felemelkedés reménységével.” A bemutatott fényképeket Erdélyi Lajos tanulmánya vezeti be. Elsősorban a fényképezés korai történetének szempontjából értékeli Orbán Balázs munkáját. A mai ember, akinek automatikus fényképezőgépek állnak rendelkezésére, el sem tudja képzelni, mit jelentett akkoriban a 95
