Váczi Közlöny, 1895 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1895-01-20 / 3. szám

zajos éljenzése többször megszakította, a szerzőt és szavaiét pedig lelkes tapssal jutalmazta.

Majd dr. Kiss Ernő titkár tett jelentést a Kör megalakulásáról s jelenlegi állapota felől, melyet a közönség élénk figyelemmel és gyakori helyesléssel hallgatott meg.

Záradékul megyés püspökünk ő exciája Isten áldását kívánta a kör működésére s a hallgatóságra áldást adott.

Az ünnepélyes gyűlés végeztével megyés püspökünk a jelenvoltak lelkes éljenzése között távozott, gr. Esterházy ő mélt. pedig a hpesti kör tagjaival együtt átment a körbe s ott időzött, mig a bankett ideje elérkezett. A vendégeket igen meglepte a kör helyiségeinek egyszerű, de ízléses és kényelmes berendezése. Örömmel Írták be neveiket a vendégkönyvbe.

A bankett.

A Curia szálloda nagy termének falai aligha láttak még nagyobb vendégsereget a fehér asztalok körül ; de fényesebbet és lelkesebbet bizonyára eddig nem. Az asztalion a gróf ült, s közelében sorakoztak a budapesti küldöttség tagjai közben-közben egy-egy helybeli notabilitással.

Alig helyezkedett el a nagyszámú vendégsereg megzendült a Jóska bandája, s megkezdődött a bankett, mely ízletesen volt összeállítva, de még fűszeresebbé vált az elhangzott nagyérdemű toasztoktól.

Elsőnek Kovádi Ernő nyug. fegyintézeti igazgató emelt poharat, éltetve az anyaszentegyház fejét, a pápát, hazánk dicső uralkodóját és felséges asszonyunkat és egyházmegyénk érdemekben gazdag püspökét, körünk első tagját. Állva hallgatták végig a lelkesen elmondott köszöntőt, mely után hosszantartó éljen zúgott a termen.

Csakhamar dr. Csősz Imre, kegyesrendi tanár emelkedett fel s oly hatalmas szavakkal köszöntötte fel Esterházy Miklós Móricz grófot, hogy az egész közönség tomboló lelkesedésben tört ki. Beszéde a következő:

Tisztelt (Kaim !

A fönnen szárnyaló szellem, a világ egyik legnagyobb genieje sz. Ágoston. Afrikának e dicső püspöke százada keresztényeihez fordulván, kik meg voltak szomorodva azon irtóznios vihar miatt, mely székvárosa, Hippó fal a i g előnyomulo barbárok özöne által a római világra borult — azt kérdé tőlük: „Azért lettetek-e keresztények, hogy e században virágozzatok ?“ „Numquid christiani facti estis, ut in isto secuío flo- reretis ?“ Nem, lön a válasz, nem azért lettünk keresztényekké. a megfeszített Jézus nevében nem azért ke- reszteltettünk meg, hogy virágozzunk e században. Nem az a mi sorsunk, hanem Jküzdenünk kell nekünk az igazságért „agonizare pro justitia.“ íme t. Uraim! ami hivatásunk bárkik legyünk is, püspökök, áldozópapok egyszerű hívek; küzdenünk kell a valláserkölcsi örök elvekért, küzdenünk kell az evangéliumi okosságban, keresztény erélylyel, szelídséggel és szeretettel, melyek soha el nem múlnak, és pedig halálig, ,,usque ad mortem.“ Ez a mi előkelő feladatunk.' ezért van nekünk szervezkedésre, az erők összegyűjtésére szükségünk, mely miként az. irás „acies bene ordinata“-ja a Magasságbelinek gyámolitása mellett, rettenhetlen bátorsággal győzelemről-győzelemre vigye a zászlót. — Fás est et. ab hoste doceri . . .

Adjunk hálát a jóságos Gondviselésnek, t. Uraim ! hogy az erők ilyetén, czéltudatos egyesítése, az igazi szervezkedés napjainknak riasztó, mert mind komolyabb, mondhatni komorabb alakot öltő jelenségekben bővelkedő, viszonyai daczára. — mar-már hatalmasan ' foly . . . Kell-e mondanom, — hogy ez, mint eredmény, Isten után egy, egyházunk s hazánk fensőbb szellemi érdekeiért lángoló igénytelen szerzetes sz. Ka- lazanczi hű fia, a kegyesrend derék főnöke Lévai/ Imrének műve, a kinek bokros érdemei fönragyognak időn s enyészeten . . O a jeles, kiről, mint igazi papról, lelkes tanárról, a tudományos irodalom hivatásos munkásáról és ünnepelt szerzetfőnökről, oly jól esik szivemnek megemlékezhetni, — azon busitó lűnetek láttára, melyek a társadalomnak nem egv ré- I egzelében gyűlendő vulkánszerű elemek tetemes meny- m Bégét sejtetik, — szerencsésen megalakította Árpád nemzete között az első — budapesti kaiból, kört. Azonban t. Uraim! a nagyszerű misszióval biró kathol. körnek elnököt kellett adni. És ugyan oly egyént kelle élére állítani, ki életföladatául ismeri a vallás és haza nemtőit egy szent frigybe vonni, az övéit hévvel szerető édes anyának, a kath. egyháznak, melynek vezér-szövétneke tűzoszlop a földi vándorélet tekervényein, szent szeretetét a drága jhonnak, melyen kívül a nagy világon nincsen számunkra hely, égő szerelmével összeolvasztani, hogy e két nemes láng- együttes lobogása növelje ama buzgalmat, mely a hármas, t. i. a hiterkölcsi, magyar nemzeti és kultúrái czél elérésére szükséges! . . Mi t. Uraim! katho- likusokul hiszszük és valljuk, hogy minden szent ügynél az isteni mulaszt titokszerűleg működik . . A Mária országa fölött virrasztani meg nem szűnő Gondviselés őrlelke adta. tehát, — hangoztatom hivő szívvel — a budapesti kath. kör élére gr. Eszterházy Miklós Móricz o méltóságát is, a kit a magyar kebel őszinteségével, lelkem-leikéből üdvözlök.

Ha életirás volna föladatom, illőnek fognám talán tartani, t. Uraim, hogy gr. Eszterházy Miklós Móricz ő méltósága legközelebbi vérei mellett még családjának ősiségével is foglalkozzam . . Azonban, noha én tisztelettel tekintek azon tősgyökeres nemzetségek ivadékaira, melyeknek eredete a magyar ó-századok homályában enyészik el. vagy talán épen a honalapító hősök egyikéig nyúlik föl:

»Egregias animas, qui sanguine nobis

Hanc pátriám pepere suo,«

m ndamellett is, hogy, az előző századok okmányainak szavával élve. Estorasok főnemes családja, melyből hadban és békében, az egyházi pályán és a hazai köz- szolgálatokban, annyi kiváló férfi származott . . . toga- tis clari, inter viros fortes exhnii . . . méltán a legrégibbekhez számítható, — ezt be is bizonyítanom valamint ezélomon kívül létezik, úgy fölösleges is volna...

Különben is biztos vagyok, hogy itt oly magyar szivekkel találkozom, melyeket a jelen pillanatban a kegyelet érzete hangosabban dobogtat és az ünnepélyes alkalom hő lelkesedésre lobogtat a hivő s meggyőződéssel teljes, emelkedett szellemű gróf iránt . .

Befejezem azért felszólalásomat. Csupán arra kérem Önöket t. uraim, hogy gr. Eszterházy Miklós Móricz ő méltóságára. úgyis mint a budapesti kath. kör annyi érdemmel diszlő elnökére, és mivel a búd. kath. kör hasonlóan a' méhkashoz, ama rendeltetését is teljesíti, hogy rajt ereszt országszerte, népes gazdag, tevékeny rajt, úgyis mint országos elnökre, aki. miként nagyszabású beszédében imént hallottuk, életczélul tűzte ki ernye- dellenül munkálni a hiterkölcsi örök elveknek és magasztos keresztény eszmék üdváraszto tanainak a gyakorlatban, az életben s a kormányzatban való érvényesítésén, a nemzet romlatlan múltjához, traditióihoz való kegye- letes hűség fölköltésén és szilárdításán, a haza valódi érdekeinek a hamisittatlan történeti alapon való fejlesztésén, — hogy minél előb véget érjen sz. István országában a hitetlenség mételyét s az ebből táplálkozó erkölcsi banqueroute ama csiráit érlelő s terjesztő „modern irányzat,“ melyek veszedelmesebbek még a fenyegető fiináncziális cridánál is, az összedobbanó magyar kebblek magasztosult érzelmével kiáltsák velem : „hogy a gróf nemes élete folyása boldog és hosszú, igen hosszú legyen s kisérje áldás és koszoruzza legszebb siker minden működését!“

A tomboló lelkesedés megszűntével gróf. Eszterházy

gyűlésén részt vegyenek. Ismételten üdvözli s a gyűlésre Isten áldását kívánja.

Erre Csávolszky József apátkanonok emelt szót.

A kath. tömörülésről szólt, melynek czéljai a sziveket egyesíteni, szent vallásunk magasztos elvei iránt föllelkesíteni, őseink erős hitének követésére serkenteni. hogy ismét ragyogjon az tiszta fényében, kihatásaiban hatalmasan.

Szólt a tetszetős szabad eszmék veszélyességéről s ihletett lelkesedéssel hangsúlyozta a kath. önérzet fel - keltésének szükségét. Majd példákat hozott fel a magvar történetből, lelkesítő példákat a kath. öntudat, önérzet és rendületlen ség mellett, lelkesen emelve ki a kath. hitelveket, melyek a nemzet és haza boldogságának- legbiztosabb alapját képezik.

A beszédet zajos tetszés s viharos taps követte, mely újra és újra felhangzott s csak akkor szűnt meg, midőn gr. Eszterházy kezdett beszédébe, melyből kiemeljük a következő részleteket.

„Midőn a város határát átléptem, az igaz barátság, félremagyarázhatlan rokonszenv oly szép, oly magasztos tüneteivel találkoztam, hogy igazán zavarban vagyok s nem tudom, hogy háláljam meg önök barátságiit. önök rokonszenvét. Ft. elnökük meghívására megjelentem az önök körében, és hálával fogadtam e meghívást.

Engedjék meg, hogy mindenekelőtt önök testvéreinek. a budapesti kath. kör tagjainak üdvözletét tolmácsoljam önöknek, és ha elég melegen nem vagyok képes kifejezni mindazt, amit a bpesti kath. kör tagjai éreznek, legyenek meggyőződve, hogy e pillanat emléke, midőn mi az önök körében megjelentünk, örökre be lesz vésve sziveinkbe.“

Az ismételten lelkes éljenzéssel fogadott bevezetés után áttért, a szónok azon válságos viszonyok vázolására. melyek a katholikusok egyesülésének, tömörülésének alapul szolgálnak. Elmondá az első kath. kör létrejöttét, mely megalakult azért, hogy tagjai kölcsönösen vigaszt nyújtsanak egymásnak, erőt gyűjtsenek, hogy visszautasíthassuk azon támadásokat. — úgymond. melyeket a kath. hit ellenfelei ellenünk intéznek. Azért szükséges, hogy a katholikusok tömörüljenek. egymásnak újabb és újabb erőt kölcsönözzenek, hogy egymástól bátorságot és vigaszt nyerjenek.

Majd élénk éljenzés között emlékezik meg azon elvbarátokról, kik az ország különböző vidékein a kath. elvek zászlója alá sorakoznak.

Szólt azután a társadalmi szervezkedésről s a kath. társadalom jövőjéről, melyet csak úgy biztosíthatunk. ha nemcsak elvben és elméletileg hangoztatjuk vallási meggyőződésünket, hithűségünket, hanem azt a gyakorlati életbe is átviszszük. Szigorúan és tán torithatlanul kell ragaszkodnunk vallásunk tanaihoz és ezáltal visszaadnunk az országnak azon erőt, melyet őseink a kath. vallásból merítettek. Történelmi feladatokat akarunk mi megoldani, folytatá. Nem rejtély előliünk a jövő. Egy. feladat szállott reánk őseinkről. ugyanaz a feladat, melyet őseink megoldottak akkor, mikor a keresztért harczolva az ország alapját megvetették és azt tántorithatlanul megvédve az ország jövőjét is biztosították.

Végül biztatja a hallgatóságot, hogy kath. meggyőződésükről minden alkalommal őszintén tanúságot tegyenek, szóval es tettel, a közélet minden közleményei között, az egész vonalon s hogy hűséges védői és terjesztői legyenek azon szent elveknek, melyek a kath. szervezkedés alapját képezik.

A jó háromnegyed órát igénybe vett lelkes beszéd nagy hatással volt a hallgatóságra, mely tetszésének és helyeslésének többször és hosszantartó éljenzéssel és tapssal adott kifejezést.

A programra következő pontja Fludorovits Zsig- mond k. r. tanár lendületes prologja volt, melyet Fodor Imre szavalt el. lelkesen. A prologot a közönség

számot tesznek mindenhol, ahol megalakultak s a kath. körökben egyesült hitükhöz hű katholikusokban, hazájukhoz hű honfiakban fölébredt az összetartozás erős érzete, melyből fakad hitünknek ujulása, vallásunknak erőssége, hazánknak virágzása !

Városunkban a kath. kör eszméjét Csávolszky József kanonok vetette fel s mindjárt a kezdet-kezdetén az eszmének olyan apostolaira talált, mint' dr. Czettler Antal kanonok és Chobot Ferenc/, szemináriumi aligazgató. A kezdeményezőnek lelkessége és vonzó egyénisége s az első támogatók fáradhatatlansága hozta össze ez ügyben az első értekezletet 1894. okt. 7-én. Itt vált testté az eszme. Ez értekezleten kizárólag egyházi férfiak vettek részt, kik föltétlenül szükségesnek s üdvösségesnek tartották a kath. kör megalakítását. Megkell azonban említeni, hogy voltak kétkedők, kik nem tudtak bízni, kik pesszimista lélekkel oly akadályokat láttak az alakítás elé gördülni, melyek legyőzését lehetetlennek tartották. Az ő szavok valóban jobban gondolkodókká tették a lelkes kezdeményezőket. Körülbelül ez a hangulat hatotta át a többi értekezleteket is: akik legvérmesebb reménységgel voltak 130 tagra, akik legkevesebbet bíztak, <S0 tagra számítottak, így jött létre az első vegyes értekezlet okt. 21-én, melyen közel 40-en jelentek meg városunknak egyházi és világi intelligencziájából. Ez az értekezlet alaposan tárgyalt két kérdést: szükséges-e a kath. kör megalakítása és itt-e a megalakítás ideje. Az első kérdésre egy értelemmel igennel feleltek ; a második kérdést illetőleg néhányan skrupulusaikat fejezték ki. de ők is csatlakozásukat fejezték ki, ha a kör létre jön. Az értekezlet nagyobb része az a lelkes tábor volt, melynek tagjai alapos argumentumokkal, nagy lekesedéssel és valódi szónoki hevülettel fejtették ki, hogy itt az ideje eg\ kath. kör megalapilhsának.

Nyomban el is fogadta az értekezlet Chobot Férem-./. lelkes felhívását kath. testvéreinkhez, melyben kifejtette, hogy méri szükséges a kath. kör s mi lesz

a czélja. 35-en Írták alá a felhívást, melynek eredményét kétkedő reménységgel előbb, majd fokozodó lelkesedéssel látták utóbb az aláírók. Nem csodálatos volt e felhívásnak ereje. Megtörte a jeget, fölbuzditotta az embereket, zászlónk alá gyűjtötte a habozókat, reménységre gerjesztette a. kétkedőket. Még nagyobb lendületet adott az ügynek ő exciája, megyés püspök urunk, ki nov. 5-én kegyelmesen fogadta a megalakulandó* kör 16 tagú küldöttségét, melyet dr. Vártér Lajos c. püspök s nagyprépost vezetett hozzá. Azok a szent meggyőződésből fakadó szavak, melyekkel ő kegyel- messége nemcsak helyeselte az eddigi lépéseket, de erkölcsi és anyagi támogatását is legkegyelmesebben megígérni inéltóztatott, mélyen meghatották a megjelente- kets gyújtó szikraként hatottak mindazokra, kik az ügy iránt érdeklődtek. Így történt, hogy a nov. 11-én tartott érdekezleten már 130 tag jelentkezett s határozatba ment, hogy az alakuló ülés nov. 18-án tartassák meg.

Még élénken emlékezünk a hithez való hű ragaszkodásnak, a szívből fakadó lelkesedésnek azon magasztos nyilvánulásra, mely városunk polgársága közül több mint 200 érdeklődőt vonzott éppen e terem falai közé. — Csávolszky József kanonok nyitotta meg az ülést s az ő indítványára választatott meg korelnökül Kovách Ernő 1818—49-ki honvédőrnagy, ki nagy tapintattal vezette az ülést, mely az alapszabályokat csakhamar letárgyalta s megválasztotta elnökül Fekete Tamás ez. kanonokot, alelnökökül pedig Ma- rossy Éerenczet és Chobot Fereuczet, továbbá a tisztikart és a választmányba 24 rendes és 6 póttagot. Az ülés legkiemelkedőbb momentuma dr. Gyürky Ödönnek, a budapesti kath. kör titkárának beszéde volt, ki egyszersmind a budapesti kath. kör üdvözletét is tolmácsolta.

A megválasztott tisztikar érezte, hogy mily megtisztelő bizodalom helyezte őket a kath. kör élére, de érezte a feladni nehézségeit is, mert még sok nagyon sok tenni való maradt hátra, mig e mai napig eljuthattunk. Körünk eddig lefolyt életének csak főbb vonásait említem meg. 1894. nov. 22-én fölterjesztettük az alapszabályokat a belügyminisztériumhoz megerősítés végett. Bejelentettük ő exciájánál, az alakulás lefolyását, s fővédnökünkkül kértük fel. Felejthetetlen volt az a pillanat, midőn a lelkesültség könnye jelent meg yi kegyelmes főpásztor szemeiben, s áldását adta a kör üdvösséges törekvéseire. Azonban a kör anyagi dolgai is sok nehézségét okoztak, mig nem ismét csak a megyés püspök' ő kegyel- messége segített rajtunk e tekintetben is. — Nem szabad itt emlitetlenül hagynunk Fekete Tamás elnök nagylelkű adományát sem, még kevésbé Csávolszky József kanonok páratlan nagylelkűségét, ki a saját termeit ajánlta fel a kör ideiglenes helyiségeiül, hogy ő, a gazda, zsellér legyen a saját házában ! A nagylelkűség, melylyel még egyesek különféle jótéteményeikben részesítették körünket, kötelességemmé tenné, hogy megemlítsem, de a szerénység, mely jó tevőinknek legszebb ékessége, azt parancsolja, hogy ne soroljam fel ez ünnepies pillanatban neveiket, csak azt kívánjam, kövessék példáikat minél többen, s legszebb jutalmuk Isten áldása legyen.

így telt le az alapszabályok benyújtásától számított 30 nap. mely után decz. 23-án a kör helyiségeit a tagok rendelkezésére megnyithattuk. A tagok pedig napról-napra szaporodtak. Az alakuláskor 130 tag volt, ma van 223, s biztat a reménység, hogy e szám még mindig emelkedni fog. E számban foglaltatik 17 alapitó, 204 rendes és két pártoló tag. Nem érdektelen tudni, hogy a budapesti kath. körnek, midőn 1884. oki. 1-én megnyílt, 250 tagja volt.

Egy kis kitérést teszek itt. hogy szavamat emeljem azokhoz, kik minden nagy eszmének, kivált a vallásos érzületnek legodaadóbb, legbuzgóbb, leglelkesebb hívei voltak mindenkor: a nőkhöz. — A század elején, midőn nemzetünk azon az úton volt, mely az enyészet-