Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-17 / 24. szám
gások felett tárgyal és bíráskodik: ipartestületeket alakit, több rendbeli igazolványt kiállít, ta- nonczokat szerződtet; a befolyó dijakat és büntetéspénzeket nyilvánítja és erről külön-külön naplót vezet, hatósági megbízottakat választ s kimutatásokat szerkeszt stb. Ez csak az ipartörvény, de hol marad még idő a többi köz- igazgatási ágak teendőire? Hol van arra fizikai lehetőség, hogy rövid 6 évre biztositott pályájukon minden, a szak- májokba tartozó ismeretek tömkelegébe éljék magukat úgyannyira, hogy lelkiismeretesen megfelelhessenek? Bizony ez elképzelhetetlen s csak egy út van, mely addig is, mig az ipartörvény revízió alá jön, ezen a helyzeten némi részben segíteni fog. Ez az egy út az ipartestületek létesítése mindenfelé, mi által megoszlik a munka, mert mindezen fontos teendők, az iparosok kezébe mennek át s ez által saját ügyeiknek rendezésére több időt és hatásosabb eszközöket használhatnának fel; miután illetékesebbek az önérdekeik megóvására irányuló teendők megoldásában, mint az iparhatóságok. Az ipartestületek szervezete sok oly teendőket és jogokat hagy fenn és biztosit az iparosoknak, melyek a szak- képzettség megítélését, az önálló iparosok érdekeit a kontár iparosokkal szemben igen sok tekintetben jobban megvédelmezik, mint maga az ipartörvény. Magyarország kiállítóihoz.*) Az ezredéves országos kiállítás ügye egy lépéssel ismét előbbre haladt: a kiállítás igazgatósága szétküldte a bejelentési iveket. E bejelentési ivek a kiállító közönségei; illetik, mely ez ivekből már eleve tájékozást nyerhet a kiállítandó tárgyakra nézve. Nagyon örvendünk, hogy a bejelentési ivek szétküldése immár megtörtént. Ez ivek nemcsak felvilágosításul vagy figyelmeztetésül, de egyszersmind buzdításul is szolgálnak s most már igazán szükséges, hogy a kiállítók is érdemlegesen foglalkozzanak a kiállítással, a mennyiben kiállítandó tárgyaikat illetőleg már most megteszik a kellő előkészületeket. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a bejelentési ivekről a közönség minden rétege tudomást nyerjen. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter, mint a kiállítás országos bizottságának elnöke, leiratot intézett a budapesti kerületi bizottsághoz, melyben fölhívja, hogy a bejelentési ivek szétküldése iránt intézkedjék, azoknak* az érdekeltek által leendő kellő kitöltéséről és megfelelő nyilvántartásáról gondoskodjék, buzdítsa az érdekelt köröket a kiállításban. való részvételre s egyáltalában fejtse ki a jelzett irányban teljes erejét a kiállítás sikerének biztosítása érdekében. A kereskedelmi miniszter úrnak tökéletesen igaza A »Millenniuma ez. lapból veszszük át e közérdekű sorokat. A jeles lapot egyébként melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe, mint az egyedüli szakközlönyt, mely kizárólag a mindinkább rohamosan közeledő' nagy nemzeti manifesztáczió: az ezredéves ünnepély és nemzeti kiállítás ügyeivel foglalkozik. Előfizetési ára egész évre 8 frt, félévre 4 frt. Megjelenik minden hó 1., 17. és 20-án. Szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest V. kér. Váczi-körút 28. sz. alatt van. van s már mi is hangoztattuk lapunkban, hogy a nagy közönség érdeklődését tel kell kelteni, s meg vagyunk győződve arról is, hogy a kerületi bizottságok, ° valamint a kereskedelmi es iparkamarák, a melyek a vidéken közvetítik az ivek szétküldését, meg fogják tenni mindazt, a mit csak megtehetnek. De a mint már múlt számunkban is kifejeztük, a kiállítás eszméje holt eszme marad mindaddig, mig a sajtó útján nem gondoskodunk arról, hogy az egész ország érdeklődése 1 feléje forduljon s hogy az egész közönségben a kiállítás eszméje minél erősebb gyökeret verjen. Éppen ezért a bejelentési ivek szétküldése még nem elég a czél eléréséhez. Mert ha az érdekeltek valamennyien kapnak is ilyen bejelentési iveket, még mindig hátra van két dolog, mely figyelmet érdemel: 1. hogy a nagyközönség (nem a kiállítók) tudomást sem nyer az ivek szétküldéséről; 2. a hivatalos helyről nyert buzdítás nem inspirálja annyira magát a kiállítót sem, mint ha a sajtó részéről jön a felhívás. A kiállítás érdekében óhajtjuk, hogy az idő rohamos elhaladásával az érdeklődés éppen olyan rohamosan növekedjék, mert bizonyos, hogy erre igen nagy szükség van. Városi es vidéki hírek. = A püspöki papneveldében e hó 15-én volt az utolsó vizsgálat, mely után megtartatott a Te Demn s az ifjú leviták eltávoztak a szélrózsa minben irányában, hogy kipihenjék a tanév fáradalmait. = A helybeli főgimnáziumban tegnap és tegnapelőtt tartattak meg az összes osztályokban a hittani vizsgálatok Kanda István prépost-kanonok, püspöki biztos elnöklete alatt. = A hangverseny és tánczvigalom, melyet a budai dalárda szives közreműködésével a „ Váczi miípártotók köre“ rendezett, lapunk zártakor veszi kezdetét. Lefolyásáról jövő számunkban referálunk. = Konkurzus. A váczi egyházmegyébe felvétetni óhajtó ifjak számára a pályázatot julius hó 2-ára tűzte ki püspökünk ő nagyméltósága.JJelentkezhetnek'a hatod'k hetedik és nyolezadik osztályt végzett tanulók, kik már az előtte való napon kötelesek a püspöki irodában iskolai bizonyítványukkal, valamint keresztlevelükkel ellátva beiratás végett megjelenni. = Siketnémák évzáró vizsgálata. Van szerencsém a nagyérdemű közönséget értesíteni, hogy a siketnémák váczi kir. orsz. intézetében az idei évzáró vizsgálat f. hó 23-án d. e. fog megtartatni s ezen alkalomra az érdeklődőket tiszteletteljesen meghívni. —- Pivár Ignácz igazgató. = A váczi I. általános ipartásulat f. hó 17-ére tervezett nyári mulatságát, a kedvezőtlen idő miatt a következő vasárnapon, vagyis 24-én tartja meg a Büki szigeten. — Köszönet, A sz. Vincze jótékony egylet részére özv. Pudnyánszky Eerenczné úrnő ó nga 184 frt 2 krt adományozott. Mely nagylelkű s kegyes adományért a szegények nevében leghálásabb köszönetét mond az egylet 247. r. gyűlése. = Városi közgyűlés. Vácz város képviselőtestülete ma délelőtt 10 órakor- közgyűlést tart a következő tárgysorozattal : 1. Polgármesteri jelentés „Kossuth Lajos“ temetésén küldöttségük részvételünkről. — 2. Ugyanaz, a temetést követő héten át városunkban megtartott gyászszertartásokról. — 3. Ugyanaz, a „Kossuth Lajos“ életnagyságban festetni határozott képének elkészültéről s előterjesztés annak leleplezése iránt. _ 4. Ugyanaz, Weiszbarth János választott városi képviselő elhunytéról. — 5. Ugyanaz, a f. évi ápril hó 25., 2G-án megtartott fősorozás eredményéről. — G. Ugyanaz, a f. évi ápril hó 7., és május hó 23-án megtartott pénztárvizsgálatokról. — 7. Ugyanaz, a f. évi május hó 23-án megtartott évi rendes főispáni vizsgálatról. — 8. Ugyanaz, a beteg városi alorvost hosszabb időn át helyettesitő orvos urak tiszteletdijának megállapítása tárgyában. — 9. Ugyanaz, a beteg községi biró teendőinek ellátására s bármikor akadályoztatása esetére állandó helyettesnek választása iránt. — 10. Ugyanaz, a „Báthory“- és „Káp- talan“-utczák egy részének, valamint a „Szent-Mik- lós“-tér nyugoti oldalának és az „Iskola“-utczának az 1895. évi városi költségvetés terhére (és programjában) már a f. évben eszközlendő csatornáztatása tárgyában. — 11. Az 1893. évre vonatkozó polgármesteri évi jelentés részletes tárgyalása. — 12. A városi tanács végzése, a külföldiek nyilvántartása tárgyában alkotott s miniszterileg jóváhagyott városi szabályrendelet leérkeztéről. — 13. Ugyanaz, az 1892. évi városi letétpénztári számadások törvényhatósági jóváhagyásáról. — 14. Ugyanaz, a f. év első negyedére vonatkozó halálozási s betegmozgalmi adatokról. — 15. Dr. Zechmeiszter János, városi főjegyző kérelme fi. évi julius 1-től, augusztus 31-ig terjedő 2 havi szabadság idő kinyerhetése iránt. — 1G. Idaidfeld Lajos, városi pénztárnok kérvénye f. évi junius 25-től augusztus hó 4-ig, terjedő időre eső 6 heti szabadságidőért. — 17. Megyei alispáni felhívás a „Kossuth“ szoborra adakozás iránt. -—- 18. Az „Erdélyrészi Kárpát-egyesület“ kérelmező felhívása, segélyezés tárgyában. — 19. Heye gerresheimi gyáros ajánlata Váczon egy üveggyárnak létesítése ügyében s kérelme az ahhoz szükségelt s városi tulajdont képező területnek részére jutányos árban való eladása tárgyában. — 20. A váczi csavargőzös részvénytársulat, kérelme a jelenlegi révbérleti szerződésnek a város részéről felmondása végett s ajánlata ennek a kérelmezővel való megkötése ügyében. — 21. K. Gsereklye István kérvénye a vácz-aszódi törvény- hatósági útnak, Vácz város határában elvonuló részére, a városi kőbányából ingyenes anyag szállitha- tása iránt. —- 22. Többeknek kérelme a város belterületén egyes helyeken utczai lámpák felállítása végett. — 23. A város által a magas kincstártól haszonbérben birt kiz. szeszitalmérési jognak stb. kihasználása tárgyában Glücksmann Ignáczczal felvett jegyzőkönyvi megállapodások, képviselőtestületi jóváhagyás végett bemutattatnak. — 24. A váczi szt. Fe- renezrendi ház főnökének ajánlata Karcsú Antal Arzén műveiből fenmaradt 58 példánynak a város által megvétele tárgyában. = Rákosi Szidi előadásai. Érdekes előadásokra van kilátásunk. Rákosi Szidi nyilvánossági joggal felruházott magán színész iskolájának növendékei lépnek föl mesterük közreműködésével s ezenkívül a nemzeti színház és a népszínház egy-egy jeles tagjának vendégjátékával. Az előadásokat a „Curia“ vendéglő nagytermében tartják meg. Szombaton, f. hó 23-án lesz az első előadás a mikor két operettet és két monológot adnak. Az operettek: „Fortunio dala“ és a „Felsőbb leányok,“ az egyik Offenbaché, a másik Suppéé, a monológok pedig „A gyilkos levél,“ Rákosi Jenő pompás kis aprósága, és a „Vis-a-vis“ czimü egy fel- vonásos Sebők Zsigmondtól. Az operettben Rákosi Szidi asszonyt, a nemzeti színház művésznőjét is lesz alkalmunk látni. Közreműködik Raskó Géza, a népszínház tehetséges, fiatal baritonistája is. A növendékek közt viszontlátjuk Inkei Gizellát, aki ügyes játénak, hanem az egyptomi Mágusoknak tiszteletére szentelték. A legutolsó szó „ER“ volt. Ez legtöbbet nyomott a latban. Ez nem más, mint az „eruditio“ latin szó megrövidítése, a mi tudományosságot jelent. Az egész összefoglalva tehát azt jelenti: hogy a kőkorsó ős tulajdonosai Amor és a Mágusoknak tiszteletére ittak az Árva megyéből lekerült kőkorsóból a gymná- siumban és attól lettek olyan tudósok. A korsó szépen megtisztítva az archeológiái társulathoz került Budapestre. Itt aztán egész mást betűztek ki. A korsógyártás a pannonok idejében Árva, valamint Liptó megyében el volt terjedve ugyan, de Pannónia északi lakói a kelták, nem a rómaiak mi- thologiáját hitték, igy az „AM“ és a „MAG“ szónak más jelentősége lehet. Az archeológiái társaság alapos megvitatás végett a korsót a tudományos akadémiának küldte meg. Ott meg pláne nem tudtak eligazodni rajta. S ki tudja mi történik, ha Szakajtó András léczfalvi biró a betűket véletlenségből össze nem állítja, miből aztán a következőt silabizálta ki: DES. AM. ARVA. GY. MAG. ER., avagy magyarul értelmezve: de szamár vagy Mager. A korsó még most se került vissza Léczfalvára, a tudósok még most is rágódnak rajta, Mager pedig hallgat. Most még csak az a kérdés, hogyan került a korsó a Mager porla dombjába? Hát csak úgy, hogy a tréfakedvelő Pamutos Muki, a puxpán ílóta tulajdonosa, a biró szemétdombjáról kerítette elő és a hetük ráva- karása után sárral bemázolva, elásta a tiszttartó dombjába. Egyébiránt a kard is az övé volt. Még pionér káplár korából maradt rá. A rajta lévő K. K. M. D. pedig azt jelezte, hogy a pionér szablya a Kais. König. Magazin Depotban csinálódott. A kard diskréczióba jutott, Muki pedig nem jár többet a tiszttartóékhoz ílótázni. Csik Sándor. Az ő viraga, — Beszélyke. — írta: "77*. G-a.á.1 Isorolln.. I. ffjonta. Mikor még tizenhat eves leány volt és irántami vonzalmai, majd szerelmet olvastam barna szemeiben !... Mikor eljártam ablakai alatt s daczára mamája haragos arczának. meg-meg álltam szép Beátámmal édesen csevegni! Huszonnégy éves voltam akkor. Szivem teli volt melegséggel, élet-kedvvel, pompás rózsaszínben láttam a világot s földünkön lakni véltem a boldogságot 1 Oh egyetlen kedves kellemes ifjúkor ! Miért tűntek tőlem a boldog évek oly gyorsan, mielőtt reményeim teljesülését a sors megadta volna ? !.. . Ifjú szivvel azt hiszszük, hogy nincs lehetetlenség; de édes reményeink ragyogó szálai közé gyászvonalak szövődnek lassan-lassan és azt veszszük észre, hogy az első fehér hajszál megjelent már fejünk fürtjei közt! Ki fejti meg azt a csodás dolgot, hogy saját szüleim nem engedték nőül vennem forrón szeretett Beátámat ! Sőt, hogy egészen elválaszszanak bennünket, olyan pályára adtak, melyen — legatább az ő életükben nem nősülhettem! Szüleim s kedvesem közt kellett választanom. Majdnem öngyilkossá lettem. De ifjú szivvel épp oly szerelmes voltam, mint a mily vallásos. Szüleim akarata teljesült s én a kedves lánytól búcsút vettem. Milyen volt e válás? Beáta félájultan feküdt keblemen, azt hittem mindkettőnk szive megszakad. — Menj férjhez édesem, akkor el fogsz feledni. Zokogtam. — Soha, mig a sir be nem fed! Nyögte a kis galamb. Meghalok nem sokára!- Ne halj meg egyetlen Beátám, ha nőmmé nem lehetsz is, örökre szeretni foglak! írni fogunk egymásnak,igy össze lesznek kötve sziveink! — Ah, mit nekem írás, — mit nekem minden, ha nem lehetek tied az oltár előtt! Zokogta Beáta és én némán merültem fájdalmamba. Az ő kis kertjének vadszőlővel befuttatott kunyhójában ültünk, mely előtt egy kerek virágtáblában éppen pompásan diszlelt a dyklitra (szivvirág) rózsaszínnel ragyogva a lehaladó napnak fényében. — Beátám, győzzük le keserveinket! Esdettem hozzá, fehér szép homlokára göndörödő sötét hajfürtjét csókolva, — tartson meg emlékében édesem, én lélekben, szivben holtomig magával társalgók, magáé maradok! . . . Nézze itt előttünk e virító dyklitra virágokat, mennyi szivecske csügg szálairól, ha tízszer annyi szivem volna is, mind Beátámé maradna a sírig ! Ígérje meg nekem, édesem, hogy e „szívvirágot“ évről- évre fogja nevelni, ápolni az én emlékemre! ígérje meg azt is, hogy mig ezek a szív virágok kertjében diszlenek, egyetlen szálat sem fog adni senkinek ! Tekintse e kis sziveket mind az enyémeknek és úgy-e sohasem osztja meg mással az én szivemet még e virágokkal sem? ígérje meg ez óra emlékére! —- ígérem ! Zokogta ő és mikor a hold is ránk veté már halvány sugarait, mi még halványabban váltunk el egymástól ! Ah — örökre. Szüleim sok évig gyönyörködtek fiók pályáján, Beátám férjhez ment és nem levelezett velem ! . . . . Repültek az évek, az ifjú elkomolyodott, a homloka ránczosodott! Megijedtem tükrömtől, mert hisz Beátámat kívántam meglátogatni hét év múlva. Harminczegy évvel az első őszhajszálam tűnt elé! . . . Termetem is megváltozott, eltűnt immár a karcsú ifjú ? II. Viszontlátás. Dobogott, kopogott a szivem, a mint azon a kis kapun beléptem, hol hajdan annyiszor voltam, s néztem szép Beátám ragyogó szemeibe ! . . . Minden épp úgy volt az udvaron. Az orgonabokrok ott álltak a folyosó közelében, a konyhaajtó nyitva — és ottbent Beátám vékony karcsú alakja helyett kissé gömbölyű ifjú asszonyka sütötte a pecsenyét, éppen haragosan kiáltott a cselédleányra: Te szamár ! Csalhatlanul a hang Beátáé volt, de valamivel erősebb ! Megálltam a küszöbön. Egyszerre felém fordult. Ő volt a kis menyecske. Piros kendővel volt fekete haja leszorítva, — szemei még ragyogóbbak lettek. Arcza piros, ajka mozgékony hamis. Jesszus! Kiáltott rögtön felém rohanva. Hisz ez Józsi! . . .
