Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-30 / 52. szám
Az egészség mint nemzeti eszme. Boldogult Trefort miniszter a nemzeti eszmék és hazafias tettek nagy embere, — a ki oly sokszor elmerült a haza sorsának mérlegelésébe, — a vagyon és a műveltség mellett első sorban az egészséget prok- 1 árnálta oly nemzeti eszme gyanánt, amelynek megvalósítása garantirozza az állam fennmaradását. \ alóban az egészség nemcsak egyes ember magánügye, egyes ember érdeke, hanem általános nemzeti érdek is s ennélfogva óda kell törekednünk, hogy az olyan egyetemes eszme színvonalára emelkedjék, mint a milyen a vérünk alkatrészévé vált hazafiság eszméje. Az a világtörténelmi esemény, melynél fogva különféle népek és nemzetek képviselői időnként a szélrózsa minden irányából más és más országok fővárosaiban egybegyülekezvén, kongresszust ülnek oly czélból, hogy az egészségügyet tegyék szakavatott, bölcs tanácskozásaik tárgyává, -- arra utal ugyan bennünket, hogy úgy tekintsük az egészségügyet mint oly nemzetközi érdeket, melynek megoltalmazásában és ápolásában le kell omlani mindazon válaszfalaknak, melyeket a vallási, faji, nemzetségi vágy bármily néven nevezett szükkeblűség állított fel ember és ember közé. Ámde azt a magasztos czélt, hogy tudniillik a közegészségügy nemzetközi érdekké tétessék, csak úgy érhetjük el, ha azt előbb minden egyes népek és nemzetek. minden országok és államok a saját maguk nemzeti czéljaikká teszik. Ez a magyarázat önkényt következik és indokolttá lesz, ha tekintetbe veszszük azt, hogy a közegészségügyi kongresszusoknak is azt a czélt. mely szemünk előtt lebeg, nevezetesen, hogy az egészségügyi érdekek nemzetközi érdekekké legyenek — ügy vélik elérhetni, hogy ezt mondják : Mi a közegészségügy rendezésére irányt akarunk adni az államok kormányainak, annak eszméje iránt minél széleset)!) körben fölakarjuk ébreszteni az érdeklődést s egyöntetű eljárás végett hatni akarunk a társadalomra. Az állam azonban ezen tevékenységben a társadalom következése nélkül igazi eredményekre nem számíthat. Ha a társadalom és az iskolák, az egyházak, a sajtó, az irodalom révén közreműködik arra. hogy az egészség érdeke minél szélesebb körben, az egyes családok kebelében is, még ott is, ahol a műveltség hajnalpirja csak most kezd felcsillámlani, — a nemzeti eszme színvonalára fölemeltessék, akkor meg lesz az eredmény. Mert nyi.vánvaló az állam alkotó magyar faj azon hivatása, melynél fogva nem az erőszak fegyvereivel igyekszik magába beolvasztani más fajokat és nemzetiségeket, hanem kultúrájával és azzal a hatalmával mely a testi épség és egészség állandóságában, szívósságában és produktiv képességében rejlik. Ha egy franczia tudós szerint az ördög alatt a test épségét értjük — akkor elkerülhetetlen szükség van a magyar fajnak az anyagiasság'azon ördögére. A testi épség dolgában a horvátokat kivéve, egyetlen egy szláv töredékkel, még az oláhval sem áljuk ki a versenyt. A mi a halálozást, betegséget, a testi nyomort illeti, mi magyarok még mindig nagyon szomorú állapotban vagyunk. Miként a termő földünk sokat igér és keveset ad, úgy vagyunk népszaporodásunkkal is. Termésünk nagy részét tömérdek betegség sokszor még virágjában pusztítja el, újszülötteinknek csaknem fele esik évenként áldozatul a különféle i nyavalyáknak, leginkább azon vidékeken, a hol a magyar faj képezi a domináló elemet. A városokban, a magyarosodás ezen kiváló műhelyeiben is ilyen szomorú átlaggal találkozunk. szemeit a sok czifra jószágon, aranybárányokon, selyemhajú angyalkákon, czukorbabákon, csemegén, czuk- ros süteményeken. Egészen elfelejtette, hogy csak pár perez előtt mennyire fázott s mintha érezné a lobogó légszesz- láng terjeszkedő melegét, egészen odasimult a vastag, széles üveg mellé. Sokáig, nagyon sokáig ott állt volna még a gyermek a boldogság bazárja előtt, ha egy durva kéz meg nem ragadja s nagyot nem lódít rajta hogy takarodjék onnan, mert még benyomja az'ablakot és kitalál lopni valamit! A boltos legény vastag ujjai nagyon is kíméletlen nyomot hagytak hátra a szegény teremtés testén, mert karjait tapogatva keserves sirás közt támolygott odább. Felhasadt a vékony kabátka fércze is, mit mikor a legközelebbi kirakat világánál észrevett egészen össze- szoritotta szivecskéjét a fájdalom és kétségbeesett zokogásba tört ki. Az üzlet előtt, ahol most a kis leány ruhácskája repedésén kesergett, két prüszkölő mén által vont magánfogat állott meg. A bakról leugró inas fölnyitotta ajtaját a hint ónak, ahonnan egy feketébe öltözött úri nő szállott ki egyenesen az üzletfele tartva. Margit a fényes fogat láttára megállott és zokogását szepegésre csillapítva bámulta a kocsiból kiszálló sűrűn lefátyolozott hölgyet, aki többször is felé fordította tekintetét és fürkészőleg nézett végig vékony rongyos ruhácskáján és szakadt czipellőin. A szegény leány szégyenkezve sütötte le künytől átázott szemeit, és tovább megy, ha a hölgy nyájas hangja maradásra nem bírja. — Hány éves vagy kis leány ? — Nem tudom kérem, mert a mosónő mama, aki tegnapelőtt meghalt, sohasem tudta meg egész bizonyosan. Talán tiz vagyok. — Mi a neved? Az iskolában Margitnak Írtak be, de a házbeliek, ahol laktunk és nem volt szabad a többi gyere- kekkek játszanom, úgy hittak, hogy „Rongy“. Az ujönezozasi statisztika s az a körülmény hogy a negyedik korosztály behívása is szükségessé válik, azt mutatja, hogy népink testalkatra nézve satny ul, d egen er á 1 ó d i k. Hogy felette igen sok nyomorultunk, arról kórházaink túltömöttsége eléggé tanúskodik. Hát a tulságig hajszolt tanulás és afélszeg irányba terelt modern czi vilizáczió az értelmi keresetet űző osztályaink kebelében mennyi makacs testi bajoknak a kútforrása. Szolgáljon ez a magyar államnak és a magyar társadalomnak komoly intésül arra, hogy igyekezzék oda hatni, miszerint az egészség, ez az államfenntartó erő az államalkotó magyar fajnak a hazafisággal egyenlő rangú nemzeti eszméjévé legyen. Városi és vidéki hirek. — ISoSdog «íj évet kívánunk lapunk olvasóinak és szives munkatársainknak is ! = A székesegyházban az éjféli misét Jung János felszentelt püspök ő méltósága végző. Karácsony ünnepén dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő exciája pontifikáit, a szentbeszédet pedig Újhelyi István kanonok-plébános tartá. — Ó-év estéjén a hálaadó isteni-tisztelet előtti szentbeszédet Gsávolszky József apát-kanonok fogja mondani. = A korcsolya-egylet választmánya ez utón szólítja fel a tagokat, hogy jegyeiket Velzer Lajosnál, az egylet péntárnokánál január hó 1-éig kiváltsák. = Járdáink a beállott fagy következtében nagyon síkosakká váltak s a gyalog közlekedést nemcsak nehézkessé, de veszélyessé is tették. Figyelmeztetjük a háztulajdonosokat, hogy a házuk előtti járdát fűrészporral vagy kőporral behintetni el ne mulaszszák a bekövetkezhető balesetek elkerülése végett. — Hymen. Turnay Pál „Valser Ferencz“-féle gépgyár részvénytársaság tisztviselője eljegyezte Korpás Pál kedves leányát Rózát. Gratulálunk. = Köszönet. A szt. Vincze egylet szegényeinek részére özv. S&ilassy Ernőné az előbbi években tanúsított kegyes gyakorlatához híven ez évben is a karácsonyi sz. ünnepek alkalmából nagyobb mennyiségű ruhaneműeket bocsátott az egylet rendelkezésére. Továbbá ajándékoztak; dr. Virter Lajos nagyprépost s ez. püspök ő mélt. 7 fr tot, Gyikos Pé.er pécsi főgymn. tanár 25 frtot. Meiszner János 5 irtot, Filo Pálné 2 frtot, R. Gy. és Régiasz Károlyné ruhanemüeket. A perselyekben pedig befolyt: Hufnagel Imre kereskedésében 1 frt 51 kr, Blázsovits János ezukrászdájában 1 frt 51 kr, Racsek Matild divattermében 36 kr. Mely kegyes adományokért a szegények nevében hálás köszönetét mond az Egylet 265 r. gyűlése. = Jótékonyság. A nienhelyben elhelyezett árvák karácsonyfájára az idén a következő adományok folytak be: Ipartársulat 5 frtot; Meiszner János 3 frtot; S. J. Alberti Ferencz, Ben kert György és Fodor Imre 2 — 2 frtot; Újhelyi István. Dr. Miitényi Gyula, Mo- tesitzky János, dr. Virter Lajos, C.hobot Ferencz, Galcsek N. In nomine Domini, N. N., dr. Baksay Károly, Filó Pálné, Lencso Sándor, Gajáry Géza, dr. Freysinger Lajosné, V. L.-né, B. 1., Benevits János. Marossy Ferencz, Ökröss Bálintné és N. N. l—l frtot adtak. A menhely szép ezéijaira pedig: Hufnagel Imre gyermek- ruhákat, almát, diót és narancsot, Velzer Lajosné női ruhákat, fehérnemüeket, czipőt és kalapot, nemkülönben finom lisztet és mákot. Filó Pálné 2 frtot, Bu- nyata Vincze 3 frt, N. N. fiú kabátot, mellényt és 2 inget, dr. H. P. 1 frtot, N. N, két téli kabátot, Blázsovits János 100 drb. kiílit és a Váczi hengermalom részvénytársaság egy zsák lisztet ajándékoztak. Fogadják önzetlen jótékonyságukért úgy az árvák, mint az iskolaszék hálás köszönetét. = A „Műpártolok Köre" 1894. deczember hó 31-én a Curia szálló nagytermében zártkörű Szilveszter-estélyt rendez. A belépés díjmentes. Az estélyen résztvehetnek a „Műpártolók Köré“-nek tagjai, ezek családjai és vendégei, valamint minden meghívott egyén. Az éstély kezdete 9 órakor. — Műsor: 1. aj Fuvola kettős, Mozart Varázsfuvolájából, előadják Ulrich Károly zongorakisérete mellejt Volecz Sándor és Kökény Ferencz. h) Dal, Pioyol M. Delila, czimű melodrámájából, előadják fenntnevezettek és hegedűn k or tuner Élek. — 2. Szilveszter-est, magán jelenet, irta és előadja Rédei Ferencz. — 3. Kaland. Irta Fortuner Elek. Előadja Szentessy Gyula. — 4. a) „Ha ő nevet.“ Bánt! Sándortól és b) Részlet a Madarászból, Ulrich Károly zongorakisérete mellett énekli Dászkál Henriette k. a — 5. Jancsi és Nancsi, dráma 5 felvonásban. Irta és felolvassa dr. Garbonario Balanderio.- 6. Most hagyta el . . . Couplet, Ulrich Károly zongorakisérete mellett énekli Mikuska János. —- 7. Karének : Kerek ez a zsemlye, Nem fér a zsebembe, Haragszik a rózsám, Nem ül az ölembe _ Én sem az övébe. Előadja a t. ez. közönség. A nagy teremben terítve lesz. Szünetek alatt. Jóska zenekara játszik, három nyereménynyel sorsjáték rendeztetik és a t. közönség különféle társasjátékban találhat még mindezeken kivül szórakozást. — Gyászhir. Egy szép fiatal leányt kisértek csütörtökön örök pihenőre az alsóvárosi temetőbe. Egy ifjú virágot szakított le a halál fagyos keze, élte tavaszán ragadta ki szerettei köréből a kérlelhetetlen vég- I zet, Kováts Gizellát. A mellbetegség, ez a költők és ideális ifjú lelkek betegsége rabolta el őt, az a sápadt arczn nemtő, ki előbb barátságot köt áldozatával. lassan szelíden készíti el a túlvilágra, ha látja, hogy fél a sírtól, halasztást enged neki, még egy tavaszt. hogy megbarátkozhassék a zöld fűvel, mely alatt oly édes lesz pihenni. Ha szenved, enyhít fájdalmain s végre mosolygó arczczal elaltatja. így hunyt el Kováts Gizella, ki bosszú időn át sorvasztó kórnak lett áldozatává. Még karácsony estéjét boldogan együtt tölté az egész család s másnap már ravatalt készité- nek kedves Gizellájuknak. Az ifjú halott temetése közönségünk tömeges részvétele mellett ment végbe. A beszentelést Újhelyi István, kanonok-plébános végzé segédlettel. Elhunytéról a következő gyászjelentést adta ki a család: — Alulírottak és az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szivvel jelentik forrón szeretett leányuk, testvérüknek Kováts Gizellának hosszú szenvedés után tüdővészben, élté 22-ik évében folyó évi deczember hó 25 én reggeli 4 órakor történt gyászos elhunyt át. A drága halott hült tetemei folyó évi deczember hó 27-én délután 3 órakor fognak a rom. kát. egyház szertartása szerint az alsóvárosi sirkertben a feltámadás boldog reményében örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat f. hó 28-án reggeli 10 órakor mutattatik be lelkeért a székesegyházban a Mindenhatónak. Váczon, 1893. deczember 25. Áldás lengjen szellemed s béke honoljon drága hamvaid felett! Nádszeghi Kováts István, urad. tiszttartó, mint atya. N. Kováts Istvánná, szül. Makós Terézia, mint anya. Sándor, Mariska, Béla, Dezső, Aladár, Géza, mint testvérek. = Iskolaszáki gyűlés. Az iskolaszék legutóbbi gyűlésében tárgyaltatott azon körülmény, hogy Mlinkó István és Gavaldik Rezső tanitók eltávozásuk, egy irg. tanítónő betegsége következtében 3 tanító állás is jött üresedésbe; minthogy a 300 frtos állásoknak helyet— Es miért sírsz? A kis leány szivszaggató sirás közt, hidegtől dermedt kezecskéivel megfogta a nő kezét és mialatt azt megcsókolta, forró, sűrű könyeket hullatott reá. Az árva gyermek eme megragadó néma nyilatkozásának fájdalmas hangja elárulta sorsának egész valóját. Az úri hölgy átnedvesült szemeit alig győzte tö- rülgetni fehér zsebkendőjével. II. A nagy körút palotáinak ablakai mind ki vannak világítva. Csak az egy, a legszebb, az ott a kert végibe épített áll egészen sötéten komoran. Ablakainak redői mind le vannak eresztve, és csak az itt-ott lopva kiszűrődő egy-egy vékony sugár árulja, cl, hogy a lakás nem áll üresen. Egyedül czigarettejének fölszálló füstjét szemlélve ül támlás székében a széles körben szeretve tisztelt nemesszivü gróf, a ház ura. Időközönkint ráveti szemét az Íróasztalra helyezett fekete fátyollal bevont keretű képre, mely egy körülbelül 10 éves kis leánykát abrázol; és mint kinek fájó gondolatok futkosnak végig agyán, ujjaival végig fésüli dús barna haját, aztán mélyeket, nagyokat sóhajt. ügy nyolez óra felé a ház kapuja alá berobogó hintó moraja rezegtette meg a csillárok kristály üvegeit. A grófné érkezett haza a nőegylet esti üléséről, ahol a szegény gyermekek karácsonyfája leleplezésének ünnepélye és a Jézuska ajándékának hivatalos szétosztása ment végbe díszes, válogatott közönség előtt. A hosszú várakozás ki nos perczei bántották a ház gazdáját és türelmetlenül járt fel s alá szobájában. Egy fél óra is elmúlt már, hogy hazatért neje nem hallat magáról. Talán az ünnepély szomorú hatása beteggé tette amúgy is sokat szenvedett testét és félrevonult lakosztályába, hogy kipihenje izgatottságait. De hirtelen föltárult az ajtó és egy holgogságtól sugárzó piros képű kis leánykát vezetve lépett be a terembe a szépségéről és jóságáról hires grófné. A leányka testét térdig érő nehéz peluche ruhácska födte, simára fésült szőke haját oldalt csokorba kötött aranysávos zöld bársony szalag övezte körül. Lakkos czipőcskéjének fényében pedig a padozat persa szőnyegének virágai fürdőitek. Margit illedelmesen csókolta meg a gróf kezét, aki a jelenet magyarázatát keresve kérdőleg tekintett nejének átnedvesült nagy fekete szemei közé. A grófné átkarolta férje széles vállát és zokogva fájdalomtól elszorult hangon csak annyit mondott : — A helyett az egyetlen helyett, ‘akit a héten örökre elvesztettünk, ahelyett hoztam .... találtam .... az utezán .... rongyosan .... ezt is úgy hívják .... Kezeit összekulcsolva hirtelen térdre esett a kis Margit és ég felé emelt kék szemeiből a hála és öröm könynyei pörögtek alá. A gróf és a grófné etérzékenyülve vele könyeztek. Egy postamester.-- Rajz. = Jíamedy Imrétől. A madárkák vígan szállnak, ágról-ágra és dalolnak vig kedvükben, szebbnél-szebb dalokat. A virágok illata kellemesen árasztja be a reggeli tiszta levegőt. — A kelő nap is oly gyönyörűen, aranyozza be sugaraival a hegytetőket és a magas fák koronáit. Minden oly szép oly kellemes a nyári reggelen. Még a posta legény is vígan sípol a csendes utczákon végig. Örvend, hogy kora reggel szerencsésen érkezett meg a postájával. Mindenki örvend a szép nyári reggelnek; de legjobban örül maga a vén kiadó Nemes Imre. No de hogy is ne örülne hiszen nem mindennapi esemény, az a mi vele törént ma ! Ászár városában nincs nála boldogabb ember, talán az egész vármegyében sem. Nem is csoda, hogy öröme nagy. A hosszú évek során, a melyeket a hivatalos teendőkben töltött, nagy *
