Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-11 / 45. szám
45. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. XVI. évfolyam. Vácz, 1894. november 11. T < __________________________________________ EJLOFIZKTÉSI Áll A: negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára ÍO kr. Kapható KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztöseg és kiadóhivatal: (hová a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések, stb. küldendők). Vácz, Gáspár ik-utcza 12. sz. alatt. ■ IIKOr/rÉMllli : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. N y i E 1-t 0 r : sora........................................................;tO kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál ÜO kr. dalmi állásához megkivántató tisztességes fen- tartása annyira igénybe veszi idejét, hogy alig marad ideje olvasásra, legfeljebb a napi eseményeket képes figyelemmel kisérni, de az önművelődéshez megkivántató bővebb tanulmányozást nem folytathatja. Az egyedüli, hathatós tényező tehát a legtöbb ember művelődésének fokozására: a társalgás. A hol ki van fejlődve a társas élet, a hol tudnak az emberek nemesen szórakozni, a hol a magasabb állásúak kevélysége, fenhéjázása a kisebb rangúra nézve nem teszi lehetetlenné az úgynevezett jobb körök látogatását, s igy ez pihenésre szánt idejét itt töltheti el; akkor felhasználhatja a legfőbb tényezőt: a társalgást, mely által a műveltség oly mérvben fog terjedni hogy le kell omlani azon kínai falnak, melyet éppen a műveltség fokának különbözősége von az emberek közé, s elszigetelve tartja őket egymástól. És e hibát leginkább a vidéki városokban lehet észlelni. A kisebb városokban legtöbbnyire nincs meg az a kapocs, a szeretet kapcsa, mely összefűzné a középosztály tagjait. A jobb módú lenézi a szegényebbet, derogál neki az alacsonyabb állásúval társalogni; s az emberek összes érintkezése abban áj), hogy az utczán köszöntik egymást, és a köszönésben is azt mérlegelik, hogy ki mennyire emelte le kalapját a másik előtt. Minden belsőbb összeköttetés aztán ki van zárva a polgárok részéről, mely egészséges társadalmi életet teremthetne. És ki is lesz mindaddig zárva, mig a szeretet kapcsa nem fűzi össze a polgár-családokat, mig azok a rangkórt, az oktalan pöffeszkedést ki nem irtják szivükből, s a feszes modor helyett bizalmasb érintkezésbe nem lépnek embertársaikkal, miáltal hazafiui kötelességet is teljesítenek, mert hozzájárulnak a műveltség, a társadalmi élet terjesztéséhez. Már pedig a műveltség, a polgárok bizalmas összetartása az a szilárd alap, melyen egy országnak boldogsága, virágzó társadalmi élete nyugszik. Örömmel üdvözlünk tehát minden oly törekvést, mely a társadalmi élet, s a művelődés felvirágoztatását czélozza, s közelebb akarja hozni a polgárt polgártársához. Örömmel üdvözöljük a most megalakulandó kör eszméjét! A müpártolók zene- és felolvasó estélye. A müpártolók derék köre kedves kötelméül tűzte ki, hogy a széthullott kéve becses szálait, intelligens osztályunk kedves közönségét néha-néha összehozza s felújítsa társadalmi életünk üdeségét. F. hó 4-én kellemes estét szerzett nekünk ezen kör a Curiában, hol zene és felolvasási estélyt rendezett. A szine-java közönség élénk várakozással leste a megnyitót, melyet Jakabffy Ilonka k. a. szavalata teremtett elő. Eötvösnek Vár és gunyhó költeményét ! adta elő, szavában nemes lelkesedés, szemeiben és arczán benső átérzés nyilvánult. Megérdemelte a tapsot, melyet aratott. Ezután a kedves Intzédy leányok (Irma és Nelli) Raff „Tarantelláját zongoráztál^ el s kedves és ügyes játékukkal érintették lelkünk akkordjait. Most következett az estély fénypontja. Nem mulaszthatjuk el, hogy mindenekelőtt meg ne dicsérjük azon választékos műizlést, melynek behatása alatt „Szép Ilonka11 Vörösmartynk ezen remek műdarabjának a melodrámája lett a műsorba beosztva. Egry Hermin nemes bravúrral, átérzett lelkesedéssel adta A művelődés útja. A különböző emberek, kik az élet küzdel- delmes terén hivatásukhoz képest különböző utakon, módokon törekszenek a boldogulás felé s viselik az élet fáradalmait, pihenésre szánt idejöket legtöbbnyire egymás társaságában szeretik eltölteni. Hogy pedig az emberek üres idejükben jól érezzék magukat s igy kellemesen tölthessék el a pihenésre szánt órákat, erre a leghathatósabb eszköz az egészséges társadalmi élet. Egészséges társadalmi élet csak ott fejlődhetik, hol le vannak döntve a feudális kor válaszfalai, a hol a születés, rang, vagyon nem vonnak többé gátat az emberek egyiittlétére és igy nem zsibbasztják el a társas élet pezsgő, lüktető erét. A műveltség különböző foka azonban az, mely legtöbbnyire külön választja az embereket, s igy a társas életre is bénitólag hat. Pedig éppen a társas élet van hivatva arra, hogy a műveltség feltűnő különbségét az emberek között minél inkább kisebbítse, minél inkább eloszlassa. Az önképzésre, művelődésünk fokozására három tényező van legnagyobb befolyással: az utazás, az olvasás és a társalgás. Nagyon kevés ember van azonban abban a helyzetben, hogy utazás által szerezzen magának bő tapasztalatokat, mert nem rendelkezik elég anyagi eszközökkel, hogy ezen módon növelhetné ismereteit, szélesíthetné látkörét. Hasonlóképen kevés ember van abban a helyzetben, hogy olvasás által tegyen szert műveltségre, mert a folytonos munka, a mindennapi kenyér megszerzése és családjának társaA „Yáczi Közlöny“ tárczája. Az én vétkem. Miséztem épen, érte mondtam azt, Hisz jó anyám oh annyit szenvedett, Szorongva szállt az ég felé imám, Hogy onnan nyerne enyhadó kegyet; Urat mutattam, jól emlékezem, S megcsendüle a kis lélekharang . . . Fejem szédült, szivem meg elszorult, Oly bánatosan zengett most e hang. — „Ki halt meg?“ e kérdés fájón gyötört. Oh adj erőt nagy Isten, hogyha ö! — Háromszor csendül meg a kis harang Ha férf halt meg, kétszer hogyha nő — Egy . . . kettő . . és elállt siró szava . . . Bocsásd meg Isten kérlek ezt a bűnt: Kezemben volt a szent kehely s belé Szememből két forró könycsepp vegyült. Révész István. Nem mind arany, a mi fénylik. — Elbeszélés. — Irta: Varga Tózsef. Ejnye, ejnye Janikán) ! Te a mamának csak mindig új, meg új dolgot csinálsz! Alig hoztam rendbe a pamlagot, melyet lehevertél s a karos székeket, melyeknek csipke díszeit lekuszálva szétszórtad; itt van most meg hímzésem szálait kuszáltad össze olyan gonoszul, hogy talán többé ki sem igazodom közülök. De rossz kis fiú is vagy! a mamát mindig csak bosz- szantani akarod? Látod a Bágyoniék Pistikájuk nem olyan csintalan, mint te, azért mamája jobban is szereti őt, mint én tégedet; pedig ha jó'és szófogadó volnál, jaj de nagyon tudnálak szeretni. így leczkézteté Szentiványi számtanácsosné egyetlen Janikáját, a csintalan s pajzán kis nebulót; rózsa piros arczán azonban a felindulásnak semmi nyomai sem valának láthatók. Nem is a harag, vagy indulat adá az anya ajakára ezen szavakat, mert hiszen szivének fele volt egyetlen magzata ; hanem inkább társalgás volt ez magányában a rakonczátlankodó kis leventével, ki most is újólag azt a meglepetést szerzé mamájának, hogy az etage szélére felállított favitézeivel együtt, mivel azok kommandójára reá sem hede- ritettek, mérgében néhány theás csészét s pár metszett üveg palaczkot söpört le a szobának pádimentumára, melyek természetesen óriási csörömpölésben adtak kifejezést a nem szándékolt röpülés felett való méltatlankodásuknak. Janika a mama szigorú tekintetétől sejté, hogy e vitézségnek pálczával fogja megkapni hadi bérét, azért hasznos futásban keresett menekülést. Természetesen az ilyen szükség parancsolta menekülésnek, a szégyentől eltekintve, mi rendesen vele jár, másféle rossz oldalai is vannak. Majd a láb kificzamodása, majd meg az orr, arcz s más testrészek kisebb-nagyobb mérvű meghorzsolásai követői az ilynemű mesterségnek. Janika sem kerülte el ezen közös sorsot. Szerencsétlenségére éppen azon pillanatban nyílt ki az előszoba ajtaja, mikor Janika a kilincshez akart nyúlni, az ajtónak azonban e nem reménylett előzékenysége Janika orrával olyan érintkezésbe jött, minek következménye az lön, hogy a kis fitos, mintha restellené kicsiny voltát, hamarosan terjeszkedni kezdett térfogatában. Egy kis sirás ! De nem tartott sokáig, mert annak biztos gyógyszere egy kis édes kávécska, a mama részvéte s csókja, mely egyszersmind biztos záloga is az elvonult fergetegnek. Tárcsámé, a mamának leánykori barátnője volt az, ki az ajtót véletlenül kinyitva, küldve vala Janika megbűnhődésére, pedig ha tudta volna, hogy ily nem remélt kalamitás éri, mai látogatását szívesen máskorra halasztotta volna. Kellemetlen helyzetét elárulta arczának hirtelen elpirulása és zavara, melyben alig tudott szót találni barátnőjének köszöntésére. Ne aggaszszon édesem ! Nem történt ennek semmi baja! Majd meggyógyul, mire biró leszen! A gyerekekkel mindig történik valami? No se’ baj Janikám ! így iparkodék Szentiványiné zavarba jött barátnőjét mentegetni, Janikát csillapítani, hogy igy a találkozás örömeinek kifejezést és a társalgásnak rendes menetet adjon. Mint a nyári meleg nap lábra-lábra kapó zivatara oly gyorsan vonult el e kis intermezzo s a két barátnő alig tárta ki karjait ölelésre már Janika is rokkant vitézeinek glédába állításával szorgaimaskodott jól meg-meg szidva a festett charge-val distinguált káplárokat, hogy legényei neki ilyen boszúságokat okoznak. Csakhogy szóhoz juthatok már édes Szerénám, annyi alkalmatlanságot okoz ez a gyerek; de mégis jó, hogy van, hiszen nála nélkül halálra unnám sokszor magamat. Férjem a napnak legnagyobb részét hivatalában tölti, onnan szórakozni megy pár órára: te is olyan ritkán jösz hozzám. Ilyen kedves szavakat adott az öröm Szentiványiné ajakára, a melyek míg mézédesként folydogáltak ajkáról, barátnéját könnyűé meg ruháitól s azután karjánál fogva egy pamlaghoz vonva mindketten leültek. Bizony magam is belátom, hogy régen nem üftem melletted Fannikám, folytatja Tarcsainé, de tudod lelkem, oly nehéz nekem is hazulról szabadulnom! Már többször elhatároztam, hogy jövök hozzád és mindig megakadályozott valami. Látod lelkem én is csak úgy vagyok. Pedig nálad nem alkalmatlankodik mindig a sok atyafi. No e tekintetben én nem panaszkodhatni, sőt inkább annyira magamra vagyok hagyatva, hogy nap- ról-napra lelket sem látok, hacsak unalmam nehány perezre néha-néha az ablakhoz nem űz. Boldog is vagy te édes Fannim! És neked talán van okod boldogtalanságról panaszkodnod Szerénám ?
