Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-10-15 / 42. szám
XV. évfolyam. 42. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP KFbVfiZFTBNSB ÁSS*: negyed évre 1 írt 50 kr. Egyes szám ára: lO kr. Kapható : KISS EKNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (GyOrky ház.) íle^jeleiiik minden viisárnap. Szerkesztőség : Káptalan-utcza 20. sz. alatt, (hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők). Kiadóhivatal: Gasparilc-utcza 12. sz. alatt, (hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők). lfllBUBFTBNSFBi : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. \y i I l-té r : sora ............... ItH kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál ttO kr. A váczi nyaralókról.*) Városunk tisztelt polgármestere műit évi tiszti jelentésének V|2. pontjában nyaraló-települ a » Városház« környékét hozza javaslatba, még pedig helyesen, mert vannak emberek, kiket nem zavar a tőszomszédságukban lévő vasút és kiknek a város közvetetlen közelsége a döntő momentum nyaralótelep kiválasztásánál. Mások ellenben — ha messzebb is a várostól — inkább a szép messzelátású hegyvidéki pontokat óhajtják nyári tartózkodásul. Ilyenekben pedig városunk környéke nem szűkölködik. Hiszen nem oly messze van a vasúttól a mi üde Papvölgyünk kies környéke, hol ritka szépségű tájrészletek tárulnak elénk a nagy Duna mentében. A költői lelkületű Császár Ferencz is papvölgyi tuszkulánumából — a mostani Degré-villá- ból — szemlélte régen hazafias elégültséggel az akkor még kettős fővárosnak pompás panorámáját. Azóta az egyesitett fővárosnak még fényesb képe lebeg előttünk és szinte érezzük és halljuk, mint folyik ott a lázas munka az irányban, hogy még a közeledő uj évszázad előtt világváros váljék belőle. És mi vácziak, itt ez óriási fejlődés közelében, tétlenül nézzük az ott folyó nagy munkát és ne iparkodjunk abból — ha lehet — városunknak is hasznot szerezni?! Mindenesetre mi is teszünk majd annyit, amennyi csekély erőnkből kitelik. A szóban forgó nyaraló-telepet azért óhajtjuk első sorban mielőbb Iétesittetni, mert külföldi nagyvárosok környékén szerzett tapasztalataink szerint, az a nagyvárosi gyáros, tőkepénzes, *) Jelen közleményünket igen előkelő helyről kaptuk, úgy hogy ebből a szempontból befolyásos közreműködést nyerve az ügyhöz, a czikk külön is megérdemli az olvasók figyelmét. nagyiparos stb., kinek állandó lakóhelye közelében nyaraló-telepe van és ennélfogva az évnek egy részét az illető községben tölti, sokkal hamarább hajlandó ott fióktelepet slb. felállítani, mintha egyedül csak ez utóbbi czélból vonszolják őt ki a telepítés helyére. Ennélfogva, ha a polgármester múlt évi jelentésének V/7. pontjában említett gyár-telepek fölállítását városunk fejlődése érdekében siettetni óhajtjuk, nekünk kell az első lendítést, — még pedig esetleg tetemes anyagi áldozatok árán is — megadni, illetőleg a nyaraló-telep előkészítésének költségeit viselni. Ez előkészítés alatt főleg azt értjük, hogy: a Papvölgyre vezető ut, minél előbb teljesen jó karba helyeztessék és folytonosan tataroztassék is. Szükséges volna továbbá a város költségén ott nehány közkutat ásatni. Ha aztán az ezen létesítményekre vonatkozó hatósági határozat meghozatott, valakinek egy ügyes röpiratot kellene Írni, mely e kies fekvésű városnak nyaralásra alkalmas voltát, Budapesthez való közelségét és egyéb kiváló előnyeit, a fővárosi ember gondolkodásmódja és szája íze szerint tömören előadná. E füzetet közköltségen kellene (talán 1500 példányban) kinyomatni és a fővárosban részben ingyen is szétosztogatni. Ezen kivűl külön hírlapi czikkekben kellene a főváros illető nyaralóközönségét, e röpirat megjelenésére eleve figyelmeztetni és egyúttal tartalmát dióhéjban közölni. Mindezeknek végrehajtására pedig városunk ; képviselő-testületének már közelebb állandó nya- ; raló-bizottságot kellene választani és azt tág ! hatáskörrel felruházni, hogy a papvölgyi nyaralótelep legalább is a milleniumra létesülhessen és az akkori ünnepségek keretében, a honalkotó : Árpád vezér utáni elnevezése és fölavatása is I helyt találjon. Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája. Utoljára. A júniusi alkony ködös szürkületében erősen tapasztotta rózsaszín kópét a grófék parkjába nyilló veranda felfutó rózsa más folyondárokkal befuttatott üvegtáblákra. A gondosan ápolt park egy távolban elvétett helyén az örökzöld díszbokrok vastag feketéjéből épp egy fülemüle csattogó melódiája köté le az alkony növekvő csendjét. A magasra emelt üvegtornácz egyik oldaláról halványfehér női arcz járatta mélyen beesett szemeit a parkontuli távolság szürkületén. Karcsú, magas, feketébe öltözött, termete tisztán vált kivehetővé a nyaraló mellett elvezető úttól ; habszőke haja hanyagul omlott hullámos redőkben szűk vállaira. A végtelen messzeségbe mélázó tekintete közt gondolataiban elmélyedt nő észre sem vehette a mezei munkáról hazatérő falusiak beszélgetését. Kit gyászolhat a méltóságos kisasszony ?! vájjon ki tudja ? A kérdés megmaradt kérdésnek, válaszszal mindannyi adós maradt, csak találgatásokkal próbálta kíváncsiságát kielégíteni a tovavonuló munkásnép. Melankholikus tekintete s bizonyos fájdalomülte arcza valami benső harczot, valami nagy lelkivajudást árulhattak el. A tájék bizarr képében eltemetett s lebilincselt figyelme közt mozdulatlanul s mereven, mintegy ala- i bastromszobor állott, nyomott kedélylepte arczvonásai, mintha egy baljóslatú végzettel lennének összefüggésben, melynek bélyegei már is mintha a betegnek látszó virágszál orczáinak mindkét oldalán piroslottak volna. Pét—ra—á ! Pét—ra—á ! — rikácsolt valaki hívogató hangon a mellékszobából. A merev szobor felrezzent merengéséből e hangokra. Egy erőltetett mosolyt játszót szabályosan finom ajkai. — Mit akarsz te kis aranyos madárkám, mond mit ? A kérdezett újólag hallatta recsegő hangját. — Pét—ra—á! —rá! — Hát mi kell az én aranyos mamuskámnak, mi ? Egy gyémántokkal keresztülszőtt karpereczet oldott le karjáról, finomfehérségű arisztokrata ujjaival s sietve vitte a mellékszobába. A szoba egyik szögletében egy aranyozott kaliczka állványán zöldtoliban pompázó amazoni papagály him- bálódzott. A madár ügyesen vette vastag csőrei közzé a csillogó ékszert. Hosszan elnézte a papagály játékát, a mint az sikerült mozdulatok közt erős karmaival ki-kihuzogatta kampós csőréből a csillogó tárgyat. Egyszer csak félrebillent fejjel úrnőjére tekint a madár, mintha kérdezni akarta volna: — Nemde ügyes vagyok ? — Drága madárkám te! — miközben egy nehéz sóhaj dagasztotta fel keblét, halvány arczán pedig valami emésztő gondolatkép tükrözött vissza. Tenyerébe takarta képét s igy állt a kaliczka előtt mozdulatlanul. Az okos állat minthacsak megértette volna úrnőjét. Gyöngéd, szinte bánatos, mély hangon zavarta fel gondolataiból: — Er—vin! Er—vin ! A halvány Petra csodálatosan rázkódott össze e szónál. Kezei gépiesen lelohadtak, arczszine a rendesnél is sápadtabb lett, arczizmai megrándultak, nagy kerek szemei kifeszültek s azok kék tükrei elhomályosodtak A tervezett nyaraló-bizottság legfontosabb feladata az lesz, hogy a papvölgyi telektulajdonosoknak esetleg túlzott követeléseire (kedves szülővárosunk érdekében) mérséklőleg hasson és egvátalában vevő és eladó között közvetitőleg lépjen föl. D. í. Katonai becsület. ügy hiszszük, mindenekelőtt legyünk tisztában a becsület fogalmával. Jogilag a becsület nem más, mint i az állampolgár azon tulajdonsága, hogy a törvények által meghatározott kötelességeinek eleget tesz. Ez az állampolgár becsülete ; vagyis azon emberek, akik büntetve nem voltak, a bíróságok által kivétel nélkül egyforma becsületeseknek tartatnak, s egyforma mértékkel mérnek nekik. A biró sohasem kérdezheti: vájjon utczaseprő-e azon tanú, aki érdektelenül szerepel valamely pörben, vagy pedig kaszinótag: eskü alatt tett vallomásukat egyenlő értékűnek köteles venni, — ők büntetlen előéletüek. Viszont, ha valaki becsületükben sérti őket, a sértőre egyenlő büntetést köteles kiszabni. És ez helyes! A törvények előtt mindnyájan egyenlőek vagyunk s igy becsületünk is egyenlő. Más kérdés, vájjon köteles-e minden ember a becsület eme kis adagjával megelégedni; és hasznos volna-e a társadalomra nézve, ha annak összes tagjai ennyivel megelégednének ? Akármely oldalról tekintsük e kérdést, a választ arra megtaláljuk. Maradjunk, például, a tanúzásnál. A törvények büntetik ugyan a hamis tanúzást, de csakis akkor, ha bíróság előtt eskü alatt vallott tények bizonyulnak hamisaknak. Aki magánúton hazudott, de sőt bíróság előtt is, csakhogy eskü nélkül, azt nem szabad megbüntetni s igy polgári becsülete érintetlen marad. Mily baj volna, ha minden ember igy gondolkoznék s a törvényeket nem egészítené ki a törvények által sehol kötelezővé nem tett erkölcsi érzés ? Azt hiszszük, rövid idő alatt fölbomolna minden társadalmi kötelék, mert ügyes gazok és hazug becstelenek mindenütt felülkerekednének. Az állampolgári becsület hát mindenesetre alapja ugyan mindenféle becsületnek, ámde a becsület fogalmát teljességében nem meríti ki. Magyarországon a törvények értelmében nem meríti ki; úgy hiszszük, Angolországban sem, ahol pedig a polgár fogalmát sokkal magasabbra helyezik a törvények, mint nálunk. a felszökött cseppektől. Remegett egész testében, mint a lázas beteg. Lábai nem bírták tovább, a közeli nehéz selyemből készült kerevetre dőlt. — Oh! az a ostoba golyó! Mit is beszél az a bolond madár. Ervinem ! drága Ervinem, te már nem tudod mi a fájdalom. Sose legyen boldog, ki kioltá drága életét. Oh! az a szerencsétlen párbaj. A halvány Petra egész leikéből kikelve rebegte könytől ázott szemekkel e tehetetlen fenyegetéseit. — Ő volt boldogságom megró utója, ő a gyilkos! Oh! szegény Ervin; ő nélküle élni? ... oh dehogy — kínlódni ! . . . nem lehet. Szinte eszméletnélkül rebegte mindé szavakat. — Kegyencze hasztalan ismételgette rikácsoló hangjával nevét; Petra mit sem hallott. E sorvasztó kedély betegség már hosszabb idő óta tartott igy, attól a percztől fogva, mikor a szép s fiatal Laross Ervin bárót, a gróf kisasszony jegyesét ellenfele párbajban megölte, kibe a szenvedélyesen szeretni tudó Petra halálosan belészeretett. Es azóta buskomor lett, beteges, magábazárkózott s emberkerülő. A megijedt szülők féltett kincsüket, szórakozás végett falusi birtokukra vitték. De a gróf kisasszony itt sem tudott megbarátkozni kétségbeejtő sorsával. Az orvosok nagyobb utat ajánlottak az aggódó szülőknek, Olaszország üdítő egét, hogy Nápoly, vagy Palermo zajos életében feledhesse a keserű múlt gyászos emlékeit. Gyönge homály borult a szobára. Egy valahonnan előkerülő bogár repkedni kapott kedvet abban. A zümmögés felriasztotta Petrát aléltságából. Mikor feleszmélt, mintha egy hosszú álmot élt volna át. Csak a még vizes szempillái s a selyem- finomságú hajának összekuszált szálai győzték meg a
