Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-09-03 / 36. szám
■7 XV. évfolyam. 36. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP IdldÓFIZIdTIdSI Alti: negyed évre I frt 50 kr. Egyes szám ára: IO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossutli-lér (Gyíirky ház.) 9I(‘gjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség : Kdptalan-utcza 20. sz. alatt, (hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők). Kiadóhivatal: GaspariJc-utcza 12. sz. alatt, (hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők). imtor/ríisidí: jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Ny i I l.-t. £ r : sora.........................................................kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 510 kr. Szegény diakok.*) C.) A vagyontalan emberek sorsa, ekszisz- tencziája a szabadság és egyenlőség dicső korszakában egyre elviselhetetlenebbé válik. A kinek pénze van, minden téren könnyebben él, könnyebben boldogul; vehet magának mindent; nemcsak a hasát dédelgetheti, de még bizonyitványt is adnak, hogy tudománynyal is rendelkezik. Mig a szegény ember rossz italt, kotyvasztott eledelt szűkén vesz drága pénzen, addig a pénz embere jót kap olcsón, legyen az akár étel, akár ital. Magyarország óriási regáliája aránylag kilencztized részben a vagyontalan munkás, proletár és beamter — nép zsebeiből vándorol az állam kasszájába. A kinek pénze van, vesz egy hektó jó bort 25—30 írtért; a kinek nem áll rendelkezésére ennyi pénz, iszik spirituszt, szalmabort, penészt, mérget és szijja magába a nyavalyát 40—60 forintért. A munkás ember, ha 50 krért iszik _egy liter pálinkát, abból 20—25 krt eltesz az állam; egy liter hatforintos likőrből szintén csak 20—25 kr megy ugyanoda. így vagyunk, mindenféle ipari csikkekkel, használjuk azokat bármiként. És végre igy vagyunk a tanitás terén; eltekintve, hogy a különféle szaktanfolyamok már, már teljesen elzárnak mindenféle pályát a vagyontalan szegény diák elől, de még az elemi és középiskolákba is alig képesek a szegény szülők gyermekeiket járatni. A tandíj évről-évre nő, a könyvek évről- évre újulnak, egyéb költségek egyre szaporodnak, úgy, hogy méltán azt kérdezhetjük, mi ennek a czélja és ugyan mit nyertünk vele? A tanulókkal megvétetik a sok drága könyvet, (de mennyit!) és a rá következő évben már az öcscsének sem adhatja át a diák, mert megint újat rendelnek el. író és rajzeszközöket *) Nem mindenben osztjuk a czikkiró nézetét, de érdekességénél fogva mégis közöljük. Ä „Váczi Közlöny“ tárczája. Egy politikus szerelmes verse. Ki hinné, hogy Csávolszky Lajos, a nagy vasútépítő, valamikor verseket kovácsolt ? A komoly és rideg szerkesztő valamikor a múzsák berkeiben virágokat szedett, szerelmes verseket irt. A kételkedőknek itt a czáfolat: egy szerelmes vers Csávolszky Lajostól. Fel sem vettük egymást . . . Fel sem vettük egymást, Midőn hozzánk jöttél: Én már mást szerettem, Te is mást szerettél. Később elbeszélted Hogy szived kiért ver ; Én : hogy hű szerelmem Véghetetlen tenger. Elmondtam hogy Betti Egyedüli kincsem, Te : hogy Tóbin kívül Boldogságod nincsen. Szomorú történet, Folytassam-e a dalt? Tóbi hütelen lett, Betti engem megcsalt. * * * Keservesen sirtunk, De hamar elhagytuk, Megcsókoltalak és Egymást vigasztaltuk. a legdrágábbat kötelesek beszerezni. Irkákat halomszámra vásároltatnak, úgy szintén rajzfüzeteket. Eltekintve attól, hogy az újabb és [ újabb könyvek a tanítást és tanulást hátráltatják és a nagy árak a szülők zsebéből temérdek pénzt visznek el, még az a hátrányuk is meg van, hogy a tananyagot úgy összekavarják, hogy a tanulók a legelemibb feladatoknak nem képesek megfelelni. Ennek a tananyag túlhal- mazásnak tulajdoníthatjuk aztán azt, hogy mig annakelőtte a gyermekek a negyedik elemiből kijőve, tudtak Írni, olvasni, számolni, kérdem ma, hány gimnazista van, a ki ezzel igazán dicsekedhetik, mikor az ötödik gimnáziumi osztályba lép? Hát a leányiskolákban mire jó a kémia? Mikor alaposan kételkedhetünk abban, hogy az a tanítónő, a ki azt előadja egyáltalában előadni tudhatná. Honnan szerzett volna ahhoz előismereteket, ahhoz való készültséget, hogy azokkal a serdülő leányokkal megértethetné, nekik tiszta fogalmat nyújthatna a vegytanról, hiszen annak elemi előadásához magasabb tehnikai szakképzettség föltétlenül szükséges. Mi lesz aztán abból a szegénysorsú fiatal emberből, ha a sok protezsált fiú mellett, kiknek egy csomó instruktor segit s néha a vizsgatézist is megsúgják, hogy tovább emelked- hessék, ő is elvégzi a középiskolát? — Valamivel több a semminél, de talán annál rosszabb: egy vegetáló proletár, kinek egész élete egy rossz íróasztal, poros akták között telik le és csodálkozva nézi a Hivatalos Közlönyt, hogy ez és ez az iskolatársa, akire jól emlékszik, hogy mekkora sz. . . . volt s most már ilyen, vagy amolyan tanácsos. És ez igy van! A sok szaktanfolyam még a valamire való hivatalt is elzárja előle. Szóval, az orra előtt becsapják az ajtót, mert nincs ahhoz költsége. Milyen pályát válasszon a szegény fiatal ember? Bizony ezer szerencséje, ha nincs Most már semmi bajunk, Ülünk a pamlagon, Te. úgy hívsz: Angyalom, Én hívlak: Galambom. Csávolszky Lajos. Baranyából.*) Szövegét irta Kéry Gyula, zenéjét szerzék Bankó Pista szegedi, Jónás János és Barkas Sándor pécsi czigányprimások. Csendes este, csendes éjjel. Csendes este, csendes éjjel siratlak, A távolból sóhajommal altatlak. Bánatfelhő barangol a lelkemen, Siratom a boldogságot, kedvesem — Valahol a csillagok közt keresem. Felhő, felhő, bánatfelhő eltemet, Meghasad a szivem is, mert szeretett. Ez a sorsa már a szívnek, hiába, Szerelemnek keserű köny az ára — Borulj, borulj bánat felhő reája ! Minek is van szerelem a világon ! Szomorúan búg a szellő az erdőn, Olyan mintha kint járnék a temetőn, Fáj a szivem, sir a lelkem Az hagyott el, kit szerettem . . . Minek is van szerelem a világon ! Ha megszólal a kis harang imára, Minden este s óhajtozom utána, A hány csillag van az égen, Mindegyiktől sírva kérdem . . . Minek is van szerelem a világon ! *) Ezen czim alatt most megjelent zenedarabból. Kiadja Valentin Károly fia zenemükereskedése Becseit. Ara 1 frt. benne más ambiczió, minthogy a keze munkája után,’ mint iparos vagy kereskedő megéljen. Többet jövedelmez, függetlenebb exisztenczia és ha a szerencse kedvez lehel nagyiparos, gyáros, gazdag bankár, a ki még nálunk is jól élhet. Pest megyeiek amerikai kivándorlásáról.*) — Levél a szerkesztőhöz. — Nem hiszem, hogy legyen valaki, ki az Amerikába való kivándorlás minden csinját-binját úgy ismerhetné mint jó magam. Nem csak azért, mert számtalan Amerikába hívogató ügynöki és nem ügynöki levelet olvastam, de mert a kivándorlást úgy szólván megfigyelésem tárgyává tettem, a mire az aszódi vasúti állomáson kiszálló s onnan Mácsának gyalog, jövő s innen az itteni fuvarosokkal Váczra vagy verőczei vasúti állomásra kocsin utazó Borsod és Gömörmegyeiek valamint a mi kivándorlottjaink is, nem különben onnan rokonaikkal irt leveleik elég alkalmat nyújtottak. Ezektől átragadt a kivándorlási mánia a kisujfa- lusiakra, váczhartyániakra, de legnagyobb mértékben a mácsaiakra. Rendesen este érnek be a faluba s beszállnak az amerikai rokonaik által levélben megnevezett mácsai fuvarosokhoz, a kik Váczra vagy Verőczére viszik őket. Igen természetes, hogy jó fuvart fizetnek, .személyenkint 2—3 frtot s felülnek 5—6-an egy kocsira. Olvastam egy Amerikába kivándorlóit borsodmegyei szendrői embernek rokonaihoz czimzett s azok által egy mácsai embernél felejtett levelét. Oly pontosan leírta nekik: hogy hol és miként kell felülni, Aszódon kiszállni, kinél Mácsán meghálni s kocsit fogadni Váczra vagy Verőczére; Bécsben, ha kiszállnak mit csináljanak stb. Az igaz, hogy most erre a kivándorlás egy kissé szünetel, de majd megindul ősz felé a betakarítás után, nem .különben tavaszszal is. Igen gyakran a kivándorlást közvetítő bizonyos „Red Star Linie“ társaság ügynöke is utazott velük. Ez is paraszt ruhába bujtatott s Amerikából visszaérkezett s újra oda utazó kivándorlottnak adja ki magát. Ő csak itt — meg ott lakó rokonai vagy családja meglátogatására jött, de itt nem maradhat. Minek is — úgymond — ott keres naponta, a szerint a mi akar lenni, — bányamunkás, kocsis, tehenész, mindenes, *) A fölötte érdekes közlést lapunk egyik barátjának köszönhetjük, kinek nagy elismeréssel adózunk rendkívül érdekes soraiért és érdekkel várjuk a folytatást, mit Ígérni szíveskedett. A bútorozott szoba. — Rajz. — Itt egy csinosan bútorozott szoba azonnal kiadó. A kényelmes boldog „otthon“-nal bírók, különösen a procul negotiis vidékiek jóformán fogalommal sem bírnak arról a rettenetes valamiről, aminek neve a cziviliszált világban bútorozott szoba s amit a fentebb látható táblácska is jobb és rosszabb ortográfiákkal szokott hirdetni a kőbányai úttól kezdve az Isten-parton a „Vöröskereszt-kórház“ háta mögött fekvő Mozdony utczáig. Egy ilyen bútorozott szobának a kibérlése jutott osztályrészéül Várnoky Kálmánnak is, aki egy jómódú békésmegyei család sarjaként, jogot jött fel hallgatni a fő- és székvárosi nagy Budapestre. Kálmán főként csöndes lakást keresett, hogy a pandektákból hasznot merítve ne kellesen évjáratkor Bukovayként hazavonulnia s ez okból a csöndesebb utczák kapujain lógó fehér ezédulákat vette szemügyre. Sok járkálás után végre valahol a nyugati pályaudvar környékén fekvő Nefelejts utczában állapodott meg. Vidékről felkerült ideális lelkének tetszett az utcza ábrándos neve és igen kedvére való volt a X X szám alatti ezédula, mely „igen csöndes lakást“ Ígért „csöndes, szolid“ lakónak és hozzá volt téve még az is, hogy: nagyon olcsón. A modern Odysseus felmászott a harmadik emeletre, csöngetett a megjelölt lakás ajtaján, ahol Kalyp- soként, házi ruhában egy meglehetős korú asszonyság jelent meg.
