Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-29 / 5. szám
XV. évfolyam. 5 szám. Vácz, 1893. január 29. :í a.oi Kapható : IZETR§( A114 : negyed évre 1 frt 50 kr. • Egyes szám ára: ÍO kr. KISS EKNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Megjelenik minden vásárnál». Szerkesztőség : Káptalan-utcza 20. sz. alatt, (hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők). Kiadóhivatal: GaspariJc-utcza 12. sz. alatt, (hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők). imei>ttTÍ)SEU : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. X y i 1 t-t é r : sora.........................................................30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. A közegészség. Botrányosan el van hanyagolva Magyarországon a közegészség ügye. Hiába volt minden miniszteri rendelet, hiába volt a sajtó többszörös felzúdulása is, nem volt senki, a ki azt meghallgatta volna, nem volt senki, a ki intézkedett volna. A megyei hivatalnokok a rendeleteket véleményadás végett kiadták a megyei főorvosnak, ezek a járásorvosoknak, ismét ezek a községi doktoroknak és a cselekmény az irattárban lelte megoldását. Az eredmény pedig: hogy a koporsó csinálok alig győzik a szállítást a kolera és difteri- tisz számára. Berlinben pár nap alatt meg tudták akadályozni a kolera továbbterjedését. Hamburgban is csak pár hónapig tartott. Pedig Hamburg kikötő város. Á világ minden részéből behordhatják az epidémia csiráját. Bécsben alig volt tiz eset. Magyarországon az egész nyáron grasszált a fekete halál. Budapesten már egy éve hogy tart és nincs nap, hogy áldozatot ne találjon. Az utolsó időben nem hogy fogyott volna, de emelkedett. A difteritisz még veszedelmesebb alakban jelentkezik. Mert mig a kolera csak szórványosan mutatkozott, a difteritisz százankint szedi a gyermekeket az országban. . És hamarosan alig lesz mentség, mert az óvintézkedéseket a kellő időben kellett megtenni és nem most későn, a mikor már epidémiával állunk szemben. A régi közigazgatási rendszer most áll bosz- szút rajtunk. A difteritisz kiragadja a gyermeket az anya karjai közül és a mi megmarad, azt elviszi a kolera. De hát az orvosok milyen missziót teljesite- nek a vidéken — kérdi az olvasó — hogy a bajokat csirájában nem orvosolták? Erre a legilletékesebben csakis a közigazgatási rendszer tudna válaszolni. De hát megmondjuk mi is. A községi orvosnak egyes helyen évi száz forint fizetést adnak, hogy a községi, vagy városi szabályrendeletnek épen, hogy elég legyen téve. Ez a száz forint arra való, hogy az orvosnak meg legyen a czime. És az orvosnak is ez elég arra, hogy privát betegeihez olykor-olykor kocsin menjen el. Csak nem kívánhatja tőle senki sem, hogy 20 kr. díjért a város végére is elmenjen, vagy hogy ez ilyen 20 kros beteget esetleg kétszer is meglátogassa, mikor neki a privát betegek után kell megélnie ! A járási orvosokra bizott szegények sorsa még szánandóbb. Vannak orvosok, a kiknek 5—10 egymástól messze eső község betegeit keli ellátni évi 200 írtért. Hát lehetséges, hogy tisztességes úri ember annyi jövedelemből megéljen? Kell, hogy privát praxis után nézzen, mert kü- lömben éhtifuszba esik maga is. Az olyan járásokban például, a hol csak egy orvos van, az orvost hiába hivják az ötödik I községbe szegény beteghez, ha naki ugyanakkor — mondjuk — egy harmadik községbe egy jobb módú beteghez kell utazni. Ha egyes helyeken a hol fizetett (!) orvosok vannak, ilyen körülményeket kell konstatálni, akkor mi történik olyan járásban a hol orvos sincs? A „Yácz[Közlöny“ tározója. A könyörülethez. Könyörület, te égi angyal, Ki ismered a sziveket, Vészes éjre pirosló hajnal. Kit száműztek az emberek. Óh szállj alá e sötét földre, Hol várva vár sok szív s kebel, A szenvedőknek néma könye E földön itt csak gúnyra lel. A Golgotlián egy Isten vérzett, A szeretetnek bajnoka, És hol a szent tűz lángja égett : A szívnek nincs ott temploma ! Könyörület, fenséges eszme, Meghalsz e föld sarában itt, Repülj vissza a fényes menybe, Vidd fel a sirók könyeit ... . A mennyi könyet ember ejtett; Mutasd azt fel az Urnák ott, S a mennyi jajt bús kebel rejtett — Teremts megannyi csillagot. Gerenday Kálmán. gi pesti történetek. Veres Náczi. Én még jól emlékszem arra féllábú óriásra, a ki roppant testi erejéről volt nevezetes. Ács volt, saját vigyázatlansága folytán leesett arról a házról, a melyen dolgozott. Az erős ember egyszerre munkaképtelenné vált: kitörte lábát. Koldus maradt teljes életére. Hogy mégis tegyen valamit, egy kintornát .vett s azzal kereste meg a kenyerét. Abban az időben épen nem volt ez rossz kereset ; a régi Pest házai .szívesen látták a „verklis“-t , imcsuk alkalmával h* szürete volt mindenkor. A fébábú kintornás két erős. legényt tartott, a kik a verklit tolták, mig ő ajtóról-ajtóra, járt a szokásos alamizsnáért. Volt egy kedvese, a kivel vadházasságban élt, de gyakori volt köztük a pörpatvar, mert a kintornás összeférhetlen természetű volt. Egyszer kékre-zöldre verte a nyomorult teremtést, hogy az ágynak esett s még azután is sokáig viselte a verés nyomait. Okot erre a féltékenység adott. Ez fúriává tette a megcsalt nőt, a ki dühében tombolt. Az asszony ordított, az ember pedig püfölt kegyetlenül. A pesti búcsúk igen híresek voltak minden időben. Volt pénz és kedélyesség quantum satis. A mai búcsúk csak halvány másolatai az egykori pesti társaséletnek. Tehát egy zajos búcsú-nap estéjén, vagyis dupla csillagos éjszakáján dalolva és kurjongatva dűlöngött haza a „mester.“ El volt ázva, a búcsú örömeitől. A rózsás jó kedvet az asszony bánta meg. Az ittas ember derekasan eldöngette. Az asszony fogta magát s megszökött az urától. Nem először telte. Midőn az asszony hetek múlva sem jött elő, a kijózanodott ember kereste mindenütt. Nem szerette, hanem megszokta már. A himfarkas kereste a párját. Egy zivataros deczemberi napon olyan újságot mondtak el egymásnak az emberek, mely abban az időben méltó feltűnést keltett. Egy aranyműves boltot raboltak ki. A Király-utczában két bolt volt egymás mellett. Egy aranyműves és egy kefekötő üzlet. A betörést megelőző nap déli óráiban egy vándorlegény járt a kefekötőnél, a ki munkanélküli kefekötőnek vallotta magát s azt iratokkal igazolta is. A jószivű mester megszánta, mire a vándorlegény illedelmesen köszönt és távozott, Midőn az aranyműves reggel kinyitotta az üzletet, elszörnyedve látta, hogy a két bolt között lévő fal keresztül van törve. Az üzletet tisztára kirabolták. A kefekötő egy szürke, ócska sapkát talált az üzletében, ugyan azt, a mit a kéregető vándorlegény fején látott. Hogy nézett ki az a kujon kefekötő ? Ez volt a kérdés. Azt mondhatná valaki, hogy Budapesten csaknem ezer orvos van és még sem áll egészség dolgában jobban mint a vidék. Egy főváros egészen más megítélés alá esik, de a baj itt is a rendszerben rejlik. A közigazgatási rendszer az oka Magyar- ország elmaradottságának. Mindenféle bajokat le lehet vezetni innen s a mig ennek az országnak a közigazgatását meg nem gyógyítják, addig mindig meg lesz a rubrikája a lapokban az épidémikus betegségeknek. A vaskor, „A régi jó világ“ általános szólásmód az öregek ajkán. Unokáitól körülvéve beszéli élettörténetét a nyolcz- van éves öreg. Képzelete visszaidézi gyermekkorát, ifjúságát és élete delét. Megállapodik egy-egy kedvesebb pontnál, de minél tovább időz az egyes mozzanatnál, annál jobban megérzik • beszédén az édes-keserű érzelem, mely szivét eltölti. Édes ez az érzés, mert hiszen jól esik még egyszer átélnie a gyermek egyszerű örömeit, tombolni az ifjúval és szerepelni a férfiúval; de keserű is ez; mert a szavak régelmult törté’ Tét adnak elő, az elbeszélt dolog tény volt és eltűnt és nincs. A jelen nem az övé, a jövő még kevésbbé, reménye csak egy: a halál. Ez fáj az öregnek. Szeretné visszaidézni virágzása korát, melyet régi jó időnek nevez, de mely az akkor élő öregeknek csak oly vaskor volt, mint neki most a jelen. Nemcsak az öregek nevezik korukat vaskornak, hanem az erkölcsi világban minden nemzedék. Minden kor — ez is emberi gyarlóság — jobbnak képzeli a megelőzőt, ez ismét az előtte élőt és igy tovább. Az emberek osztályozzák jóság szerint a lefolyt időt és létrejön az arany-, a legjobb; az ezüst-, a jó; a réz-, a hanyatló; a vas-, az erkölcsileg rossz korszak. Már az ős hindu isten- és világ-időszámitás a „nagy időszaHanem éppen erre volt bajos a felelet. A vándorlegények úgy hasonlítanak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. Az aranyműves már többet tudott deponálni. Megtudta mondani, hogy nemrég egy elegáns úri ember lépett az üzletébe, a ki egy aranyóra lánczra alkudozott. Az idegen egy magas termetű, vereshajú fiatal ember volt, egy nagy, szembetűnő dudorodással a balhomlokán. Ez volt az egyedüli biztos signallement. Hanem a szürke sapkákra ki volt mondva a halál. Mindenki sietett eldobni a sapkáját, nehogy — csizmadiát fogjanak benne. Egy boldogtalan azonban mégis csak megjárta. De arról kisült, hogy csak inni tacl, de azért épen nem kefekötő. még kevésbbe betörő ! A rendőrség most hát sorba vette a vereshajú suhanczokat s nagy szorgalommal kutatta azok homlokán a jelzett dudorodásokat. Az eredmény igen csekély volt. Mindössze egy nyomorúságos házalót, s egy ártalmatlan tűvitézt találtak, a kiknek nem tellett aranyóra lánczra. A nyomozások tehát minden irányban fiaskót vallottak. A nyomozást egyátalában megnehezítette az a körülmény, hogy a szervezett rendőrség a legprimitívebb fokon állott s kezdetleges volt az adminisztráció. A tolvajoknak kedveztek a viszonyok! Egy napon ilyen tartalmú levelet kapott Drottmann egyik bizalmas embere. „Tisztelt uram ! Ha akarja ön tudni, ^ hogy ki volt. ama bizonyos sapka tulajdonosa, úgy kérem önt, szíveskedjék ma este 7—8 óra közt a „Három trombitádban megjelenni. Ismertető jel; veresruha, fehérkendő.“ A sorok hibásan, de érthető magyarsággal voltak Írva. A bűnügyi osztály előadója gyári munkásnak öltözve, megjelent a mondott korcsmában, a hová a szegényebb sorsú munkások jártak étkezni. A „veresruha, fehérkendő“ ott várta már.
