Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-30 / 31. szám

őrültségében. Végig vonul azon vörös fonálként az izgatott, epe gyülölsége és a nagyzás hódító hatása. Mindakettő megrontja az Ítélet mértékét. De az ő itéletlensége nem zavarja meg a mi Ítéletünk józanságát, mely megérteti velünk, hogy püspökünk legkisebb jólette is többel ér a politikai fenegyerekek minden lármájánál s egyes megfeledkezett papja ripők hecz- ezeinél. És ebben bizonyára velünk van ennek a nagy egyházmegyének szine-java is.

Hegyi úr henczegő gorombáskodásaira azt feleljük hát végüzenetül, hogy vissza nekik! Vegye elő Kempis Tamást és jegyezze meg belőle az arany mondást: Nem tanácsos magunkban szerfölött meghinnünk, mert megesik gyakran rajtunk, hogy kegyelemnek és értelemnek szűke- fogyta járja! — Úgy bizony!

A váczi székesegyházi tanítók körének évi közgyűlése.

A Vácz-székesogybázi tanítók köre f. hó 20-án tartotta Szabad József püspök-hatvani esperes-plebános elnöklete alatt a leányiskola dísztermében rendes évi gyűlését. Elnök üdvözölve a szép számban egybegyült tanférfiakat, jelzi, hogy az egylet nevezetes korszakba lép, amennyiben fennállásának 10-ik évét töltötte be. Beszédében foglalkozik a tanítók szellemi és anyagi jólétüknek mikénti emelésével; különösen a szellemi művelődésre fekteti a fősúlyt, mert ez alapja anyagi jólétüknek. Utal az országgyűlésre, mely a tanítókkal szemben nem volt kellő tekintettel; nekünk kell tehát — úgymond — arra törekednünk, hogy érdemeinket elismerjék. A lefolyt 10 év alatt a tanítói testületben határozott szellemi haladást lát, miből reméli, hogy ha e kerület, mely csak lánczszeme a nagyobb egyesületnek, igy halad és szellemi művelődését nemcsak a családi életben, hanem a társadalmi érintkezésben is szóval, tettel és példával nyilvánítja, úgy a társadalom tényezői sem zárkózhatnak el a tanítók anyagi jólétének előmozdításától. Isten áldását kéri a tagtársak 10 évi működésére és a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja.

A jegyzőkönyv észrevétel nélkül lett hitelesítve; kisebb ügyek elintézése után a tisztujitás ejtetett meg. Társelnöknek: Bazsanth János pénztárnoknak* Krestik József, jegyzőnek Mihalik János, választatott. Az alapszabályok értelmében az egylet belé!étéről Fodor Imre terjedelmes jelentést olvasott fel, mely különösen az egylet szellemi működéséről, a tápintézet haladásáról, az írószereknek az iskolákban való árusításáról és a méhészetről szólt; jelentése örvendetes tudomásul vé tetett. — Ezután foglalkozott a gyűlés a tanítói nyug- dij-alap javára a tanítók által beszedendő 15 krokkal, melyek a tanítói tekintély határozott csorbítására vannak; nem különben megbeszélés tárgyát képezte a kántor-tanítók fizetése, a nyugdij-alapot képező összeg bevallására. A gyűlés szívesen vette tudomásul, hogy Nógrádmegye határozott intézkedést tett a kántor-tanítók fizetéseinek pontos kiszolgáltatására. Karvász Pál bottyányi tanító özvegyének a gyűlés 12 frt segélyt szavazott meg és kérvényét átteszi további tárgyalás végett a központi nagygyűléshez. A pénztárnok jelentéséből kiemeljük, hogy 82 frt 15 kr. bevétellel szemben 69 frt 73 kr. kiadás volt és igy a pénzmaradvány 12 frt 42 kr., mely jövő évre vitetik át. Az egylet a központi nagygyűlésben, mely augusztus hó 17-én fog megtartatni, Vörös Ferencz és Bazsanth János fogják képviselni. Az elnök feltette a kérdést, hogy évi gyűlésüket hol tartsák jövőre? Mire egyhangúlag Sződ jelöltetett ki és a gyűlés a julius hó első felében fog egybehivatni. A tárgysorozat letárgyalása után Fodor Imre két rendbeli indítványt tett: az egyik a középiskolai tandíjra, mig a másik egy ünnepség megtartására vonatkozott; mindkét, indítvány lelkes támogatásra talált. Végül: Bazsanth János máesai tanító: „Eszméink, gondolatainknak rögtönözve kellő kifejezéséről, tanitó-egyletek és egyesületünkről“ czim alatt értekezést olvasott fel, mely tetszéssel fogadtatott. Gyűlés után a megyés püspöknél tisztelgett a tanítóság, hol az elnök intézet az egylet nevében fővédnökéhez lelkes szavakat. 0 excellencziája a gyűlés tagjait szívesen fogadta, munkatársainak nevezte és apostoli áldásával bocsájtá el őket. A szokásos társasebéd Csávolszlcy József kanonok lakásán volt, melyen szellemes felköszöntőkben nem volt hiány.

A kolera ellen.

Alig van járványos betegség, a mely ellen olyan sikeresen védekezhetnénk, mint éppen a kolera és pedig azért, mert biztosan ismerjük ez öldöklő járvány keletkezését, okozóját és tovaterjedésének módozatait.

Azonban a védekezéshez kedélyi nyugalom, sokoldalú körültekintés, szilárd meggyőződés, az inficziált országokkal, mig a járvány tart, a nemzetközi forgalom feltétlen megszüntetése úgy a személy, mint az áruforgalmat. illetőleg — piurn dederium a mai önző világban! — az általános tisztaság, a dozinfekeziő pontos és szigorú foganatosítása, jó higiénikus viszonyok s a lakosok felvilágosodottsága és tetterős közreműködése, végül tetemes anyagi áldozatok az elengedhetetlenül szükséges tényezők. A szárazföldi vesztegzárnak értéke vajmi kevés.

A fukarsággal párosul! tunyaság, a köztisztaság és dezinfekezió elhanyagolása, s a rósz higiénikus viszonyok sehol nem bosszulják meg jobban magokat, mint éppen a koleránál.

Nem elég az, hogy csak a kolerától való félelem hatása alatt legyünk meg sürgősen egyet-mást a közegészség érdekében, hiszen azok a lázasan félig-meddig

keresztül hajtott „erélyes rendszabályok“ nem védelmeznek meg senkit sem a kolerától.

A közegészségügy javításán akkor kell munkálkodni kitartóan és czéltudatosan, mikor nincsen járvány, hogy igy békében mégedzve, harczkészen találjon bennünket bármi vész.

Ida erősek leszünk minden tekintetben, akkor félni nem kell, mert az tény, hogy a minden irányú feltétlen tisztaság, a jó ivóviz, tiszta talaj, jó levegő s a mértékletes életmód a legbiztosab fegyverek a járványok legyőzésére.

A ma uralkodó felfogás és tapasztalat szerint a kolera ragadós, fertőző betegség.

Okozója és terjesztője a koleraméreg, vagy is a kolerabetegek ürülékeiben millió és millió számra tenyésző kommabaczillusok. Ezek a kiürülés után megfertőznek minden a beteg közelében fekvő tárgyat, ezekkel és ezekről a koleramérget tovább czipelhetik nemcsak a betegeket ápolók és látogatók, hanem még a legyek is. Az ürülékekkel beszennyezett tárgyakon a bacillusok megszáradnak, elporladnak s a levegőbe jutva ismét fertőznek.

A kolerabaczillusok legjobb tenyésztő talaja a lakások és udvarok mindenféle piszka és szemete, szóval mindazon hely, hol a szerves anyagok rothadnak s miután a meleg a szerves anyagok bomlását nagyban elősegíti, természetes, hogy a kolera is sokkal inkább uralkodik nyáron, mint télen, mikor a nagy hideg a rothadást tetemesen gátolja.

A kolera baczillusai a vízzel, levegővel, vagy a koleraürülékekkel beszennyezett kezekkel s az általok érintett ételekkel, kenyérrel, szivarral, evő és ivóeszközökkel stb. a szájon át jutnak a szervezetbe.

Tehát áll az, hogy a kolerát első sorban a kolerabeteg terjeszti, kívüle azonban az inficziált területről érkező egészségesek is tova hurczolhatják a betegség fertőző anyagát, valamint tovább terjesztheti minden olyan tárgy, a mely a járvány területéről való és melyet a kolerabeteg ürülékeivel beszennyezett.

A kolerát megkaphatja mindenki, de leginkább az, ki a kolerabetegekkel foglalkozik, azokkal egy házban lakik, vagy a ki a kolerásoktól beszennyezett tárgyakkal érintkezik. Ennélfogva a kolera terjedésének korlátozásában a köztisztaságon kívül egyik legsürgősebb feladat minden rendelkezésünkre álló eszközzel oda hatni, hogy a betegség fertőző anyaga szét ne hur- czoltassék.

Mennél inkább sikerül korlátozni, vagy éppen megakadályozni a fertőző anyag szétczipelését, annál inkább biztosak lehetünk abban, hogy a kolera nem fog tovább terjedni.

A most elmondottakból kétségtelenül be van bizonyítva ama jelentős tény, hogy a kolerát csakis a kolerabetegek ürülékeiben tenyésző kommabaczilusok terjesztik s igy nagyon is természetes, hogy a kolerabetegek ürülékeit és mindazon tárgyakat, melyeket ezek beszennyeztek, kell okvetlenül a legszigorúbban és pedig a legerélyesebben ható kémiai szerekkel gyorsan és bőven dezinficziálni. E czélra egyedül alkalmasak és megbízhatók az Vio perczentes szublimát, vagy az 5°/0 karbolsavoldat, vagy esetleg a mésztej is.

A tapasztalás minden kétséget kizárólag bebizonyította, hogy csakis a lelkiismeretesen foganatosított és a legkisebb részletekig kiterjedő alapos és bő dezin- fekció képezi úgy szólván egyedüli sarkpontját a kolera- járvány korlátozásának, illetőleg elnyomásának. Mennél sikeresebben van ez foganatosítva, a járvány annál rövidebb ideig fog dühöngeni és annál kevesebb emberáldozatot fog követelni.

Dezinficziálni kell tehát minden helyet és minden tárgyat, mit a kolerabeteg ürülékeivel beszennyezett s mindenkit, ki velük érintkezett, a legkisebb mulasztásért könnyen éltével adózhat!k a beteg környezete, vagy bárki is, ki a kolerásoktól bepiszkolt és nem jól, vagy esetleg feledékenységből éppen nem dezinficziált tárgyakkal, vagy egyénekkel érintkezik.

Ha a kolera valamely zsúfolt lakásban kitört, akkor elengedhetetlenül szükséges, hogy a kolerabeteget azonnal az e czélra berendezett járványkórházba szállítsák, még pedig a hatóság betegszállító kosarában vagy kocsijában. Ide vágólag megemlítem, hogy azoknak, kik kolerabetegekkel foglalkoznak, czélszerű volna a ruházat kímélése végett, ha egy vékony kautsuk köpenyt vagy kötényt és czipőjük felé még galocsnit is viselnének, mert bepiszkitás esetén ezt sokkal gyorsabban és biztosabban lehetne dezinficziálni akár karbolsav-, akár pedig szublimátoldattal való lemosással, mint egyéb ruházatot.

Ha azonban a köierabetegnek lakása több szobából áll, úgy a beteg otthon gyógyítható, de rögtön különitessék el az egészségesektől. E szobát, melynek minden felesleges bútorzata azonnal eltávolitandó, az orvoson és ápolón kivül ne lépje át senki, ide látogatót bebocsátani nem szabad. A kolerabeteg szobájának bútorzata bárkinél is a lehető legegyszerűbb legyen, egy ágy, ha lehet vasból, benne szalmazsák vagy matrácz, rajta nagy és széles kautsuk lepedő s e felett pedig vászon lepedő, a fejpárna lószőrrel vagy finom fűvel (Seegras) töltessék s a párna huzata pedig Bill- roth-féle batiszttal, vagy finom viaszos vászonnal befedendő, takarónak könnyű paplan, vagy finom, puha pokrócz használandó, tollas vánkosok és dunyhák ke- rülendők, szőnyegek, képeké szövetfüggönyök, kipárnázott bútorok stb. eltávolitandók.

A kolerabeteg szobájában legyen ürszék, egy-két ürtál s egy nagy kád, vagy dézsa telve forró lúg, vagy 5 százalékos karbolsav-, vagy Vio perczentes szublimátoldattal a bepiszkított fehérneműnk beáztatására, illetőleg fertőtlenítésére; egy kisebb és nagyobb asztal, a kisebb a betegnek szükséges tárgyak, a nagyobb pedig a mosdókészülék számára, karbolsav- és szublimál- oldat bőven, porlaszt® készülék, karbolsav- vagy szub- limátpárák előállításúra, ruhakefe, több kisebb nagyobb kő edény, vagy porczellántúl, jég és a behűtendő italok számára, locsoló kanna Lelve karbolsavoldattal, az ürülékektől esetleg beszennyezett szobapadló fertőtlenítésére, mely használat után fertőtlenítendő, vagy ha értéktelen elégetendő, végre elegendő fehérnemű s a szoba kiseprésére szükséges kefe, vagy czirokseprő, mely használatkor mindannyiszor karbolsavoldatba mártandó.

A kolerabeteg szobáját igen gyakran szükséges szellőztetni, a mindenféle füstölésnek czélja éppen nincs. A kolerabeteg szobájában minden helyet, a hová bármily csekély is jutott a beteg ürülékeiből, okvetlenül szükséges, de azonnal, karbolsav- vagy szublimátoldattal fertőtleníteni s pedig azért rögtön, nehogy esetleg a legyek, vagy más rovarok az ürülékeket ellepjék és a baczillusokat tovább czipeljék.

Az ürülékek dezinficziálására szükséges kémiai szerekkel fukarkodni pedig éppen nem szabad, szabály gyanánt felállítható, hogy a fertőtlenítésre elhasznált karbolsav vagy szublimátoldat vagy mésztej mennyisége minden alkalommal legyen legalább is annyi, mint az ürüléké. Az igy bőven dezinficziált ürülékek legfeljebb fél óra múlva az árnyékszékbe már óvatosan kiünthetők.

Kolerabetegnek az árnyékszékeket használni nem szabad, ha azonban a legéberebb felügyelet, vagy tilalom ellenére mégis előfordulna ily eset, akkor az árnyékszékeket, mielőtt azokat egészséges egyének használnak, jól ki kell öblinteni s e mellett karbolsav- vagy oltott mészoldattal bőven dezinficziálni s az ülőhelyet pedig forró lúggal, vagy szublimátoldattal lesúrolni. A kolerabeteg szobájában ételeket, vagy evőeszközöket tartani, vagy az ápolónak ott étkezni nem szabad.

Az ápolónak pedig egyik legszigorúbb kötelessége úgy a maga, mint a környezet egészsége érdekében, hogy kezeivel sem önmagát, vagy ajkait, sem másokat, vagy bárminemű tárgyat mindaddig ne érintsen, mig azokat jól meg nem mosta és szublimát- vagy karbolsavoldattal nem dezinficziálta s ezt mindannyiszor haladéktalanul meg kell tennie, valahányszor a beteggel, vagy ürülékeinek fertőtlenítésével és kihordásával foglalkozott. Az önmagukat bepiszkolt kolerás betegeket is mindannyiszor le kell mosni karbolsavoldatba mártott szivacscsal, az ajtó kilincseket nem különben. Az ápoló, ha a beteg szobáját elhagyja, új czipőt vagy papucsot váltson s ha be volna piszkitva, ezt is de- zinficziálja.

Kolera alkalmával a ház minden árnyékszéke de- zinficziáltassék s pedig nem zöld, vagy kékgálicz oldattal, hanem vagy 5 százalékos sárga karbolsav-, vagy oltott mészoldattal, ez utóbbi olcsó s a mellett jó is, mindkét oldatból egy napra, személyenkint legalább is 1 liter számítandó.

A szennyes fehérneműeket, a kórszobák minden bútorzatát és a holttesteket nagyon is lelkiismeretesen kell dezinficziálni. Dr. Vájná Gábor.

Magyar ember a franczia hadseregben.

Reich Móricz váczi kereskedőnek 19 éves fia, Miksa Párisba készült, hogy ott a franczia nyelvet elsajátítsa. Elhatározását ellenezték a szülők, de ő titokban ez évi április közepén kereskedői bizonyítványával s a váczi rendőrkapitány igazolványával, igen kevés pénzzel, mégis eltávozott. Bécs és Münchenen át többnyire gyalog a franczia határ felé tartott. Itt is szerencsésen átjutott. Odáig rendesen ért esi tte aggódó szüleit s heten- kint két levelet is irt. Az utolsó levelet Reichék Strass- burgból kapták; aztán nyoma veszett a fiatal embernek, többé hirt nem adott magáról. A szülők már el- siralták, mint holtat, mikor váratlanul, soha nem hallott helyről Órán, Sidi-Bel-Arbes feliratú bélyegzővel ellátott bérinentetlen levelet kaptak. A levélben egy katona arczképe volt. Reichék azonnal az eltűnt Miksára ismertek, ki jelenleg az 1. számú franczia légióezredben szolgál. Hogyan került Miksa Afrikába katonának, ezt a végzetes kalandot levélben mondja el, melyet itt közlünk:

Algír, Sidi-Bel-Arbes, 1893. junius 26.

Szeretett kedves szüleim és testvéreim!

Kívánom a jó Istentől, hogy jelen soraim mindnyájukat a legjobb egészségben találják. Tudom, meglepi kedves szüléimét ez a levél, de különösen az arcz- kép, a mely engem mint katonát mutat be. Igen, édes szüleim, én katona vagyok, még pedig franczia katona ! Hogy miképpen jutottam ebbe a szerencsétlen hálába, azt alábbi soraim híven tolmácsolják. Mint tudják kedves szüleim én Páris felé törekedtem és Strassbur- gon keresztül Metzbe érkeztem. Itt ajánlatot kaptam, hogy menjek Nanczyba, hol egy gyári irodában mint Írnokot fognak alkalmazni. Mire azonban Nanczyba értem az Ígért állást mással töltöttek be. Nanczyban elmentem a városházára, további utazásomhoz igazol- - ványt kérni. Itt egy városi hivatalnok-forma ember szóba ereszkedett velem és azt kérdezte, szeretnék-e franczia katona lenni? A francziák bevesznek hadseregükbe idegen országbeli egyéneket is, sőt fizetnek nekik teljes ellátáson kivül naponkint két frankot, és ha az illető öt évet szolgál, 1000 frank jutalmat nyer, sőt ha értelmes ember, hadnagygyá előléptetik. Mit tehettem most, kedves szüleim, mint hogy elvezettettem magamat a felvételi irodába s miután itt is hasonló Ígéreteket s biztatásokat nyertem, beálltam katonának. Ezután a városi kaszárnyába kísértek, hol a legnagyobb meglepetésemre 20—30 rongyos ember közé tettek — mondván — hogy ezek is leendő franczia katonák. Most néztem csak nagyot!

Később megismerkedtem egy ott. levő tisztességesebb ujonczczal, a kitől rémülve hallottam, hogy félre vagyunk vezetve, mert az Ígéretekből semmit, de semmit sem fognak teljesíteni. A szép Ígéretekkel csak a tudatlan idegeneket csapják be, hogy a klímába és Afrikába küldendő csapatokat szaporítsák ezekkel a szerencsétlenekkel. Gondolhatják, édes szüleim, mennyire meg voltam lepve, mikor meghallottam, hogy minket is Afrikába visznek. Az ujoncz, ki nekem ezeket be-