Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-08-21 / 34. szám
névnapi bált az uj bizottság fogja rendezni — s már most toborz tánczosokat, hogy legyen legalább a hosz- szú nyári évad alatt egy mulatságunk, a melyik sikerült. — Az egylet pedig virágozzék tovább, hogy a jövő évben polgárságunk boldog egyetértésben ünnepelhesse meg száz éves jubileumát. A kath. legényegylet tánczestélye. Hogy lehet már ilyen tikkasztó meleg időben táncz- mulatságot rendezni! mondogatták többen s e mondo- gatással nem sok sikert jósoltak a jó egylet részére. Most már mindegy, benne vagyunk! rebesgették a fáradhatlan rendezők s a jó ügy érdekében vasszorgalommal jártak el tisztükben. Eljött augusztus 14-ke. Midőn 8 órakor az egyleti alelnök megjelenésével jelt adott a táncz megkezdésére, a rendezők és egyleti tagokon, továbbá a 22 fess magyar ruhába öltözött tombola rendező szép leányon kivül alig volt valaki a teremben. Majdnem azt hittük, hogy a fent idézett jóslat teljesülni fog s a biztos bukás reményében tánczolhatnak a jelenlevők akár reggelig; de ime mint egy varázsütésre megtelt a szépen feldíszített terem s az első négyest körülbelül 50 pár lejtette. Mondhatjuk, hogy mind anyagi, mind erkölcsi szempontból e mulatság fényesen sikerült. E szép estélynek fénylő csillagait az a huszonegy tagból álló magyar ruhába öltözött kedves leánycsoport képezte, kik Drajkó Anna körül, mintegy királynő körül csoportosulva még táncz közben sem szűntek meg árulni a tombola jegyeket, a mely jótékonyezélú árusításban és tombolatárgy gyűjtésben már hetek óta buzgólkodtak. Az egytől-egyik gyönyörű tombola rendező leányok Drajkó Annán kivül még a következők voltak: Orszáczky Etelka, Légrády Etelka, Schlinger Tercsiké, Bisztricsán Mariska, Obermajer Etelka, Hajdú Annuska, Pokorny Annuska, Merk Margitka, Matz Erzsiké, Simák Anikó, Valovics Erzsiké, Pásztor Erzsiké, Hlavács Mariska, Steidl Matild, Parti Erzsiké, Tóth Mariska, Obermajer Boriska, Binder Sarolta, Mihalovics Juliska, Kristofóri Emma. Feledhetetlen szép csoport volt ez! A sok szebb- nél-szebb arcz, a gondos és szerény forgolódás, a vidoj és ártatlan jókedv valóban meglepő volt e kedves leányoknál. Legyenek máskor is ilyen fénylő csillagai az egyleti mulatságoknak! A szünóra után kezdetét vette a sorsjáték. A közönség túlságos buzgalommal érdeklődött iránta. Nyertek sokan s a rendező leányok diadalmasan emelték föl a nyeremény tárgyakat, hogy lássa azokat minden ember fia. A játék végével folytatták a kedélyes tánezot. Meglepetést keltettek az egyleti tagok uj jelvényei. Az egylet, amint értesülünk, az országos központi legényegylet jelvényeinek a mintájára bronzérmeket veretett, melyeken a kék egyleti zászló színének megfelelő szalag, melyen az alapittatási év van aranybetűkkel rányomva, valóban kellemes hatást kell. A rendezőség egytől-egyig az egylet kebeléből választatott. Porubszky József alelnök s a bálbizottság elnöke körül a következő ifjak mint ügyes és tapintatos rendezők csoportosultak: ifj. Stibrik Kálmán egyleti dékán, kit csak nemrég választott meg az egylet majdnem egyhangúlag; ki — miként halljuk s értesülünk ■— ügybuzgó és tapintatos szorgalma által máris megnyerte az egylet bizalmát és szeretetét; továbbá Banyák György, Presán József főtánezrendező, Hunka Ferencz, Mihalovics Mihály, Szucsányi István, Obermajer Lajos, Podhragyai Sándor, Kmegy Lajos, Rakonczay János, Manga József, Nell Sándor, Péter István, Tóth Lajos, Haszpra Mihály, Hosszú István, mes czélokra, a kiállítás költségét nem kellene túlosan fokozni. A jótékonyczél érdekében s mert a város emelését czélozná, maga a város engedne át valahol egy-két szobát teljesen dij nélkül e czélra, sőt ünnepnapokon nagyobb tolongás esetében egy hajdút vagy más őrző embert is szolgáltatna a kiállított tárgyak védelmére. Nr. 3. Az egész kiállítást hölgyeink rendeznék, rang, kor, vallás és társadalmi állás külömbség figyelembe vétele nélkül. Közös czélért közös jóakarattal, természetesen a férfiak támogatnák őket. Városunkban oly sok a bájos, kedves hölgy, mindennap más-más két hölgy venné át a felügyeletet, társalogna a jövevényekkel. Átvenné reggeli órákban a kiállítandó tárgyakat s este kiadná a nem tartha- tókat. Egyszersmind a nap folyama alatt eszközölné az esetleges elárusitásokat. A férfiak pedig, kinek hogy engednéi deje, elmennének a napos hölgyeknek segitni s őket mulattatni, hogy feladatuk- terhe könnyítve legyen, s e folytonos, de haszonnal összekötött szórakozás és komolyan indokolt nyilvános társalgás rövid idő alatt összehozná az egész város népességét, megtörnék az eddig olvaszthat! an jégkéreg. Nr. 4. Idogy a folytonos kiállítás értéke és érdekessége ne legyen hanyatló, mindig más-más tárgyak állíthatók ki és pedig nem túlszigorúan elbírálva és visszadobva, nem mint nagy hatásra számitó mű, de mint a változatosság érdekességét emelő tárgy Ítélendő meg becse. A hölgyek kiállitnák kézimunkáikat, vagy ha ők maguk ilyessel nem foglalkoznak, kiállitnák azt amely- lyel vevés vagy ajándékozás utján bírnak. Városunkban nincs oly hölgy ki a házi iparnak valamely ágában ne remekelne. Egyik remekül hímez, másik gyönyörű művirágokat készít, harmadik természeti szépségekből állít össze remek diszműtárgyakat. Ki lehetne állitni a komoly ipar tárgyait is. ízléses kalapokat, porczellán és majolika festést, fafaragványokat, ezer és ezerféle szépéget s ha hely kevés van, minden harmadik negyedik Csepregi Pál, Ritt József, Liksz Károly, Parti Imre Parti János ; továbbá Franyó Lajos pénztárnok, Kovács József jegyző, Bartoss Lajos ellenőr, Jakubecz József és Gsomay Károly levélhordók. Apropos . . .! ilyen illedelmes, ártatlan és mégis kellemesen szórakoztató világpostajátékot is régen láttunk. Mielőtt letennők toliunkat, lehetetlen ki nem fejeznünk elismerésünket a kath. legényegyletnek, lehetetlen folytonos összetartásra nem buzdítanunk ezeket a derék ifjakat. Képezzék tovább is magukat egyletük csendes otthonában, hol szerető elnökei körében szivnemesitést, helyes világnézletet és becses útmutatást nyerhetnek az élet küzdelemteljes ösvényére. Kívánjuk, hogy még számos ilyen szép sikerű összejövetelt rendezhessenek ! Éljen és virágozzék a helybeli kath. legényegylet! Krix-krax. Mulatság Verőczén. Vácztól alig 15 pereznyi távolságra a Duna partján egy kedves, kies vidékü falucska fekszik, melynek neve nagyon hamar népszerű lett a nyaralni vágyó fővárosiak előtt. — Egyik oldalról hegyek koszorúzzák, a másik oldalon pedig a csendesen hömpölygő Duna folyik, átölelvén a kis falut gyöngéd szeretettel, mig túlsó partján egy olyan panorámát mutat fel a kiváncsi szemnek, melynek párját hiába keresnek ezen a vidéken. A falu fölötti dombokról gyönyörű nyaralók tekintenek le a Dunára, mig lent a völgyben a csinos kis fehér házak egész sora villan ki eléd a sűrű fa-lombok közül, integetve feléd, híva pihenésre. Ez a kies fekvésű kis falu Verőcze, mely minden tekintetben rászolgál arra, hogy azt mondják róla, hogy kellemes nyaraló hely. De szereti is a közönség nagyon. Az idén körülbelül 83 család kereste fel, legtöbbnyire budapestiek, kiknek majdnem mindegyike házat is szerzett már itt magának, ezzel is kimutatván iránta szeretetét. — És a ki ide jött, meg is marad itt állandóan. A verőczei nyaraló közönség egy rendszeresen együvé tartó társaságot alkot s szórakozásaiban mindig ott van a kedélyes családiasság is. Mulatságokról egy már régebben alakult szépítő egyesület gondoskodik, mely az idén is derekasan megfelelt a kötelességének. — Rendezett már vagy három táncz- mulatságot, pláne az egyiket hangversenynyel összekötve, melyen a budapesti férfi dalegylet mulattatta a közönséget nótáival. Legutóbb — a múlt vasárnap — a nyaraló ifjúság rendezett a szépítő egyesület javára egy minden izében sikerült műkedvelői előadással egybekötött zártkörű tánczmulatságot. — Két kis vígjátékot adtak elő a műkedvelők és egy magán jelenetet. Az első vígjátékban („Barátságból“) szerepelték: özv. Karczag Lász- lóné, ki rendkívüli ügyességgel személyesített egy a férjét féltékenységbe üldöző asszonyt; — Hann Miczi k. a. egy naiv, tapasztalatlan asszonyka szerepében igen kedves volt; Küknél János és Karczag Áladár urak, kik jóízű humorral alakították meg a két ügyetlen férjet; végül Gegus Dániel úr, kinek a hóditó arszlán rövid, de jelentős szerepe jutott. A vígjáték után a „Bál után“ czimü magánjelenetet játszotta Gerlach Emilia k. a. Játéka eleven, érzelmes s sok helyen behizelgően kedves volt. Természetesen sok tapsot kapott. Végül az „0 nem féltékeny“ czimü kis vígjáték került színre, melynek szereplői voltak: Brettschneider Lujza k. a., ki egy végtelenül kedves női szerepet ruházott fel a kedvesség, a báj tarka színeivel s behízelgő hangjával, ügyes játékával többször ragadta tapsra a közönséget: — Gegus Dániel úr jól alkalmazott pátnapon más tárgyat tennének ki. Rüszt vennének a férfiak is. Egyik kiállitná vadász-fegyverét, másik háló sapkáját, harmadik tudományos irodalmi működésének termékeit diszkötésben, negyedik zeneszerzeményét hangjegyekben. A fiatal emberek bogár és pillangó gyűjteményeiket, ásványgyüjteményeiket vagy pályanyertes költeményeiket. Ä gyermeklánykák szép rajzaikat. A tiszta ügyes házinők kiállitnák fehérneműiket, edényeiket, felírva, hogy melyik magyar gyárból vették, melyik magyar munkásnővel készíttették, folyvást ki lehetne állitni az év különböző szakaiban a kerti s mezei termékeket kis mennyiségben s amennyiben gyümölcs, vagy más romlandó, azt egy-két nap múlva cserélni mással s igy bármily kis helyen a folytonos tartam alatt nagyon sok mindent be lehetne mutatni, s a kiállított tárgyak nem lévén unottak, a kiállítás folyton friss ingerrel bírna s mivel mindenki mint kiállító szerepelne (helypénz fizetése nélkül, mert sok szegény, de remekül dolgozó munkásnak ez lehetetlenné tenné a kiállítást), tehát közösen érdekelne mindenkit. Nem volna nap, hogy nézők ne mennének tegyük fel, hogy a belépti-dij nem túlhajtott, mondjuk lenne 20 kr. s menne naponként nem több, mint 10 ember már az két forint. Egy hó alatt 60 frt s a midő a hely a szoba s a felügyelet ingyen volna, alig lenne ez összegből levonandó ugynevezett'kiállitási költség,{legfeljebb az adó. De vegyük most a szombat és vasárnap, sőt más ünnepnapokat bizonyos, hogy a kiállított tárgyak változatossága csupán nem is, de a kedélyes csevegés, az öltözékek bemutatása, az egymás elbírálása szóval any- nyi minden összejátszanék, hogy a látogatások nem csökkennének s a legfelületesebb számítással is tehető a havi bevétel hetven forintra s igy egy évben 840 írtra, melynek ha csak fele vehető is tiszta jövedelemnek, volna minden évben 420 frt közmüvelési vagy jótékony czélokra fordítandó évenként, csak egy kis jó akarat s közös lelkesülés kellene. Felülfizctések köszönettel fogadtatnának s újságban nyugtáztatnának. hosszal szavalta el csinos szerepét; — Küknél János úr egy komikus nagybácsi szerepében tartotta folytonos derültségben a közönséget: végül az emsemblct Karczag Aladár úr egészítette ki, egy öreg, ügyetlen inas személyesitésében jeleskedve. Az összevágó, jól sikerült előadás után táncz volt, melynek csak a reggeli órák vetettek véget. Úgy a közönség, mint a szereplők egy kedves emlékkel távozták ez estélyről s egy óhajtással vettek egymástól búcsút: — minél előbb a viszontlátásra! ír—. CSARNOK. Noviczius Gaudenczius.*) Gr. Zichy Hippolyt 1849-ben váczi plébános volt. Bejött a városba a magyar hadsereg Görgeyvel, ki Zichy plébánoshoz szállt. A vidékről hoztak be égj , plébánost, ki kihirdette a császáriak proklamáczióját.. Ebéd után Görgey behivatja : — Miért olvasta fel a császáriak proklamáczióját r — Mert parancsolták. — Hát nem tudja, hogy mi azt megtiltottuk, inkább lövette volna magát fejbe. — Kérem, ez nem volt parancsolva. Ez a felelet megmentette, Görgey mosolyogva elfordult és intett kezével, hogy haza mehet. * Somhegyi József, fóthi apátplebános, pápai prac- látussá neveztetvén ki, összehívta cselédjeit, s kiadta, nekik az ordrét, hogy ő mától fogva nem nagyságos, hanem méltóságos úr titulust követel meg tőlök. — Értitek, szamarak? kérdé őket. _— Igenis, értjük, nagyságos uram! feleié Janó, ;i tót inas, ki sohasem tudta másképen czimezni méltóságos gazdáját. Kirándulván hozzá egy alkalommal ÍMargitsziget- ről Sch. E. váradi kanonok és Frater Josephus (Le- lióczky József) — Somhegyi ebéd alatt dicsekedett, hogy az országban nincs oly magasrangú plébános, mint ő. De a furfangos fráter megrontotta ebbeli örö mét és dicsőségét azzal, hogy igy szólt: — De bizony van ! — Szeretném látni őtet! kicsoda az ? kérdé a r. praelatus. — Hát a pozsonyi plébános, Heiler Károly, a ki nemcsak kanonok, hanem czimzetes püspök is, felelt Josephus. — Mindegy, vigasztalta magát Somhegyi; de p^e- latus még sincs több a plébánosok között. * Tanító: Ez a kegyelmed Gyurka fia mindig dadog. Anya: Nem a, kérem szeretetvel: csak a mikor beszél. * Simor János, herczegprimás, egyszer azt kérdezte - Bajcson környezetétől, hogy tudják-e, miféle jubileumra van megint kilátás ? Sorra vették a válaszokat, de nem találták el. Ekkor a mintaszerű gazda az ő régi köpönyegére mutatott, melyet Bajcson szokott néha viselni. — Hát nézzétek csak, felelt a kedélyes főpap, ez az én köpönyegem most éppen negyvennyolez esztendős ; két esztendő múlva megtartjuk a félszázados jubileumát. * *) Mutatvány Babik József, egri egyházmegyei áldozópap, tanítóképző tanár: Noviczius Gaudenczius. Papi adomák, ötletek / és jellemvonások gyűjteménye ez. újabban megjelent kötetéből. De zsarolásról és kényszerítésről szó sem lehetne. A bevételt még emelné, hogy a kiállított tárgyak a. z kiállítók által eladási czélra kijelöltek t. i. esetleg eladatnának, s árukból egy rész közvetítési dij czimen 9r levonatnék a kiállítás tőkéjének gyarapítására. Ha aztán némelyek akár önmaguk megkülönböztetésére akár jótékonykodásból az eladott tárgy egész értékét a nemes czélra engedik, ez csak bizonysága lenne ügybuz- góságuknak s hogy tudnak a szépért lelkesülni. Az elfogadott és kiadott tárgyakról rendesen rovatot kellene vezetni, számontartani a kiállítási napi órákon kívüli időben. Pl. A kiállítás nyitva volna reggel 10-től délután 5-ig, s a kedves hölgyek felváltva őrködnének s e pár óra nem merítené ki őket. Én magam is kiállítanám tajték pipámat, dinnyemagból gyöngygyei varrt dohány zsacskómat, papírból kivagdalt arabeszkjeimet és hűségesen udvarolnék valamennyi jótékony hölgynek az inspekeziós napokon Monseieur Jules öcsémuram kiállítaná a szivarszipkáját, minden hónapban frissiben leborotvált bajuszát aranyos tálezán és segítene nekem az udvarlásban, én a régi ő az uj divat szerint. Aztán vennénk abból a kitűnő gazdasszonyáink által kiállított pogácsából, süteményből, sültből, befőttből, ha mérsékelt árak lennének. Én is kiszoritnék egy pogácsáért 3 krt., kabátomba tűzendő virág- szálért 4 krt. Egy-két szem szilváért 6 krt. És a folytonos kiállítás tőkéje gyarapodnék pénzzel, kedélyünk derülne a szórakozás által, közművelődésünk pompás lendületet nyerne s minden óriás pénzáldozat és munka erőfeszítés nélkül egy kis jóakarattal állandó jövedelmi forrásunk lenne, melyből majd egy szegény családnak lehetne télen öl fát venni, majd a műkedvelői előadásokra valami szép színpadi díszletet bevásárolni. No most már kifogytam a szuszból, uramöcsém drága Jules, üsse be tollát a tintába és segítsen tó- ditni vagy különbet indítványozni.
