Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-06-26 / 26. szám
lenek vigasztalója, az elnyomottak felemelője, az árvák megszánója ós kegyes atyja vala.« De nem is szükséges a szent király nagy erényeit bőven magasztalnunk — legjobban magasztalja azokat, az anyaszentegyház, mely őt már hétszáz év előtt oltárára helyezte, és a szentek sorába iktatta. Annál inkább tekinthetünk mi magyarok dicső szent királyunkra, mert ő nemcsak nagyszerű történelmi alak és példa, hanem a boldogok honában most is él és közbenjár nemzetéért. S ha a szentek élete a halandók követendő példája, sz. Lászlót kétszeres okból kell követnünk: mint az istenes éleinek és a magyar nemzeti szellemnek dicső példáját és ez irányban közbenjárónkat a mindenek Urának égi trónja előtt. Sz. László nagy erényeinek követésére buzdít bennünket az e czélra már régebben alakult közhasznú sz. Lászlólársulat, mely a szentté avatás hetedik czentenáriumának fényes megünneplését előmozdítja. Lehet-e szentebb czél, mint a szűkölködő keleti magyar keresztényeknek segítése, hazánkban a szegényebb sorsú magyar egyházak segítése, magyar kalh. jótékony intézetek gyámolitása? Azért is a Sz.-László-lársulatnak terjesztésére törekedve, egy szívvel és lélekkel kérjük a nagy királynak Nagyvárad városában összegyülekező tisztelőivel az ő égi pártfogását, mondván: Szent László, magyar király, könyörögj érettünk ! (társ. Ért.) A romlott társadalom. A társadalom ellenségei között nem kis helyet foglalnak el azok, kik a családi élet ellen akár theóriában, akár a gyakorlatban küzdenek, sőt első sorban ezeket lehetne a társadalom ellenségeinek tekinteni. A társadalom alapját a család képezi, s ezért, aki a családi életet kicsinyli — megveti, ellene küzd, méltán megérdemli, hogy a társadalom ellenségei gyanánt tekintse őket, sőt nem társadalom, hanem a haza és az összes emberiség is. Mert minél több olyan ember lesz a társadalomban, aki a családi életet kerüli, attól irtóz-k, annál tágabb útja lesz a kihágásoknak, annál jobban tért foglal az erkölcstelenség: a romlott társadalom. Francziaországban a múlt században az udvar példája megmetélyezte a népet. Ezren és ezren nőttek fel anélkül, hogy atyai, anyai szeretet tárgyai lettek volna. A romlott társadalom minden aljasságot eltűrt, meg- bocsájtott. Szaporodott a nőtlenek száma és a fiatalságban test és vérré vált ama gondolat, hogy a nősülés csak az illúziók kielégítésére való. Már pedig ezt család alapítás nélkül is el lehet érni, mire való tehát azért apai gondokat venni az ember nyakába? S az ily gondolkozási módnak az lett a következménye, bogy lefelé és fölfelé a társadalom minden tagja megvesztegethetővélett, mert a könnyelmű élet igen sok pénzt követelt. A század végén lett aztán Francziaország egy nagy vértenger. De több ország példáját nem is szükséges idéznem, mert a többi országok csak Francziaország példáját majmolják ma is . . . A mi ifjaink is irtóznak a házas élettől és azok nagy része ha nősül is, vajmi sokszor csak „politikából,“ „spekuláczióból“ házasodik és évről-évre nagyobbodik a nőtlenek száma. marább tisztában voltam a programmal, mint az előtt két héttel. Sürgöny. Kedves feleségem ! Jöjj rögtön haza, mert unalmában meghal ölelő férjed Monsieur .híles. Is... — Karczolat. — ZBom-ólcI Bomókocskától. Mindketten ügyvédjelöltek volnánk, de mivel az egyetemre járáshoz, fővárosbani lakásra s több más kiadásra sok kell s nálunk a „valuta-ügy“ még nincs rendezve, Peti és én jobbnak láttuk, tekintve a nagy hőséget, vidékre menni nyaralni, vagyis „magán úton“ tanulmányozni a jogot. Csakhamar amaz elvitázhatlan alapigazságra jutottunk, hogy nemcsak a gazdagoknak van joguk az aranyos napsugárban gyönyörködni és a tiszta levegőt tüdejükbe szívni, hanem nekünk „is.“ Tisztába jővén az „is“ fogalmával, tovább fűztük gondolatainkat, mint gyöngyszemeket, fűzérbe. Az „apropos“ kiesalla belőlünk e gyöngyszemeket, oly igazságokat, melyeket, ha törvényül fogadnánk cl, az emberiség boldogságának titka fel lenne fedezve. Példának okáért, ha Peti pajtásomnak, meg nekem nincs mit enni, koplalni kellene másnak is „muszáj“- ból, ez az egyenlőség megvigasztalná forrongó leikernel.. Azután, ha Petinek és nekem dolgozni kell, akár hideg, akár hőség, hát kellene annak törvényének lenni, hogy más se aludjék ebéd utáni álmot naponta. Lássuk ennek egy néhány okát: Először: Ferde irányú, exaggerált nevelésű, extravagáns ifjúságot teremtenek, mely vakon dobja magát az élvezetek karjába már akkor, midőn még az életet nem ismeri, és annak valódi élveit nem képes méltányolni. Sokan a felsőbb iskolákból sőt van eset rá, már a gymnáziumból mint tehetetlen aggok kerülnek ki, hogy megszánja őket aki látja. Másodszor: A nőket az intelligentia nagyvilági hölgyekké képezi, de dolgozni, fáradni nem tanítja. Innen van, hogy intelligens leányaink nagy része olyan férjhez nem megyen, ki mellett dologtalanul meg nem élhet. A gyermekekben nem ápoltatik az alárendeltség érzete és az engedelmesség. Innen van, hogy nőink uralkodni szeretnek. Lehet-e vagy nem, azt nem kérdik. Harmadszor: A legszegényebb osztály szintén nagyvilági hölgyeket akarna leányaiból nevelni. Pedig a szegény leány, ha dolgozni nem tud, ha nagyra lát, bizony nem hamar kap férjet. Negyedszer: A szertelen fényűzés, melyet a társadalom minden osztálya bálványoz, óriási összeget emészt fel különösen a nők részéről. Ez is elriaszt sok szegény — tisztességes ifjút. Ötödször: Gyűlölik a gyermeknevelést. A kicsik a cselédek karjain nőnek fel, máris tudnak annyi rosszat, bogy szüleiket folyton keserítsék. A gyermeket hozzá szoktatják a könnyelműséghez, de nem a nyomorhoz, mely pedig annak természetes gyermeke. Ez is aztán a romlott társadalomra vall. Hatodszor: A nép fiai a katonáskodás után készen megromolva (stupirt) mennek haza. Hetedszer: A nymbus mindenről lehullt. Az eszményiség mindenhonnan eltűnt, vastag anyagiasság bilincseiben leroskadunk. Ami előttünk nem eszmény, nem ideál többé, csak virág, melyet letörünk s ha meguntunk, — eldobunk. Az ifjú nemzedék beleéli magát az önzés szellemi világába, hogy minden csak az „én“-en fordul meg. Mire tartana költséggel és fáradsággal nőt, mire szerelmi gyermekeket, mikor a házas élet örömeit lehet Ízlelni nőtlen állapotban is ? . . . Miért szeretni, szerelmet vallani mikor úgyis szerte foszlik az illúzió, melyet az ifjú felhevült képzelete alkot magának. Hisz gyermekeket csak annak kell nevelnie, ki vagyont hagy hátra majd, hogy legyen ki osztozzék rajta . . . S kinek vagyona nincs, az ne is házasodjék, mert a biztos nyomorba sülyed. Csak részben soroltam elő a nőtlenség okait és azt a nyomorult gondolkozási módot, mely ifjaink nagy részénél meghonosult. Kérjük azért a szülőket, hogy tanítsák meg arra gyermekeiket, mily nehéz az élet és ne hagyják őket munka nélkül. Hagy utálják meg a fényűzés bábjátékait és szoktassák hozzá fiaiakat és leányaikat a családi rend és fegyelemhez. Ily nevelés mellett nem fognak aztán irtózni a családi élettől, nem lesz oly romlott a társadalmunk de nem is lesznek a társadalomnak annyi hyénái. Jievessi A. A váczi vasúti pályaház kibővítése. A váczi vasúti pályaházat, mint értesülünk, már a jövő hóban bővíteni kezdik, mert a fokozott forgalommal szemben szűknek bizonyult már. A kibővítés abból fog állani, hogy mindkét végén az egész szélességben földszintes épülettel toldják meg. A felső részen a mostani I. és II. osztályú váróterem után egy hason nagyságú 1. osztályú váróterem létesül, a város felöli oldalon pedig munkáskaszárnya és pod- gyászraktár leszen. A mostani állomásfőnöki és üzleti távirda-iroda újra személy pénztárrá alakittatik át; ezentúl tehát két személypénztár álland a közönség rendelkezésére. A pályaház alsó végén levő toldalék az uj üzleti tízszer, esetleg délelőtt is, akkor aztán a mennyit más fogyna a munkában 180 kiló sójából (je!!!), annyit gyarapodnánk mi, szúnyog alakunk telnék azon öröm kéjgyönyörétől, hogy mégis van igazság a világon. Azt mondják, hogy az írás nem munka? . . . amit mi szegény jogászgyerekek, Peti és én véghez viszünk! . . . Tessék utána csinálni, a ki tudja, tartsa fel az ujját, a ki vállalkozik . . . no, senki? .... tudtam! Nem volt mást mit tenni, mint tanulmányozni tovább az igazság, a jog viszonyait. Az ablakhoz álltam, Peti is.- Kibámultunk, nézvén a főtéren, mint kavarja a forgószél égig a — szemetet. — Kérem nem ezélzás, mert innen a forgószéltől kezdve már mind csak álom volt az egész. Hiában a fiatal szív hevesen ver, s a hevesen dobogó szív viszont fiatal még, ha hatvan évet számlál is A mint igy nézelődünk, hát csak látunk ám valami rózsaszint vagy mit, vagy ibolyaszint, nem tudom egész határozottsággal, mert nekünk szinérzékünk nincs, csak jogérzékünk. De Peti is látta, tehát valóság volt és nem káprázat. Ezt ugyan igy nehéz érteni. Hja, ki jól lakott cseresznyével, meg másssal is egészen az elálmosodásig, annak az idege és látérzéke nem oly éles, hogy valamely szint megfigyelhessen. De Peti látta s azonnal követte, gyorsan kalapom után nyúlva utána szaladtam én is. A rózsaszín ment elől, kis távolban Peti s megint kis távolban én is. A távolság mindig fogyott közöttünk, végre ő egy házkapuhoz ért, Peti is, én is. () bement, Peti is, én is. Mikor kijöttünk, nagyon fel voltunk lelkesülve. A szív tele volt boldogsággal, egyikünk sem bírta meg, csordultig telve volt szivünk távirda-, illetve forgalmi és azonkívül az állomásfőn' irodát fogja magában foglalni. A perronok azonfölül a bejárati kerítés megho szabbitása által ezentúl teljesen elzáratnak a közön elöl, s a mostani bejárat kizárólag fölszálló utasoki tartatik fenn, mig ellenben a fölső toldaléknál kü kijárati ajtó létesittetik. E berendezés igen praktikus lesz, mert egyrt ezentúl a be- és kiszálló tömegek ellentétes törek seiből származó tolongások megszűnnek, másrész vasúti közegeknek nem kell ezentúl a forgalmi iro« ból embertömegeken keresztül utat törni a vonatokP Mi részünkről, hogy a kép teljes legyen óhajtan ha az illetékes városi intéző körök észrevennék, n szükséges volna úgy közegészségi, mint fközrendés szempontból azon az elszomorító állapoton segíti hogy az idegen, ki városunkba jő, ne legyen kényte a czédulaház melletti rozoga fadarabokból összetálí Ind alatti örökös undorító mocsár fészekben gyöny ködni s magának a látottak és érzettekből fogah alkotni a közegészségügy iránti érzékeinket illetői Égető szükség volna e helyen egy széles mind oldalon gyalogjárdákkal ellátott boltozott áteresz azonkívül nagyban emelné e helyet, ha az evart templom előtt meglevő két fasor közti elhagyatott g}. logjárót helyrehoznák és azt a rókuszi telek mellett indóházig meghosszabitanák. Városi és vidéki hírek. r = Urnapi körmenet. A múlt vasárnapi k menetet dr. Virter Lajos nagyprépost vezette, ki Cj: zőleg ünnepélyes sz. misét mondott a székesegyházban Az oltárok a Zatocsil-házban, a sz. Ferencziek ten lomában, a Holman-háznál s a püspöki palotái voltak felállítva. A körmenet teljes fénynyel m< végbe. = Káptalani küldöttség. A Nagy-Várad megtartandó sz. László ünnepélyeken a váczi szék káptalant Csávolszhy József és Újhelyi István kanonok képviselik. = Személyi hir. Rózsahegyi Gyula szentszt ülnök, papneveldéi spirituális Lourdesbe utazott.-= Papszentelés. Püspökünk ő exciája m csütörtökön szentelte fel áldozópapokká azokat, kib nek neveit múlt számunkban felsoroltuk, Sipos Fe 9 kivételével, ki korhiány miatt szerpap maradt. Az uj misések az nap ő exciája asztalához voltak ebédre H vatalosak. = Egyházmegyei hirek. Filipcsics Józs=x tó-almási plébánost, a zsámboki kerület alesperes?r püspökünk ő exciája tápió-györgyei plébánossá nevei * ki. Az ujmiséseket pedig a következő plébániákra nn vezte kápláni minőségben : Antal Istvánt Kókára, Dre. ler Antalt Baghra, Fialta Ignáczot Mácsára, Hirlit Józsefei Taksonyba, Kádár Silvestert Czibakházái s Fetter Gézát Kosdra, PA fasz Gábort Nándorba. — Egyházi ének. Múlt vasárnapon Meisznw Erzsiké kisasszony Gounod „Ave verum“-át énekeli igen szépen a székesegyházban. A sz.-mise fél óráv előbb kezdődött, amit sokan nem tudván, clkéste Felkéretett Meiszner kisasszony, hogy az Ave verum még egyszer énekelje, amit a legnagyobb készségee.. megígért és ma fogja ismét énekelni. — Jö szerdán Péter és Pál napján Falkovics Olga kisasszoi i fogja Saar „Ave Maria“-ját énekelni Mandl Lipót 1. gedűkiséretével, mire már előre is felhívjuk a műpá ; tolók figyelmét. = Primicziák. Hirling József újmisés mi. pénteken 7 órakor mutatta be első sz. miséjét a hé i kápolnánál. Manuduktora dr. Miltényi Gyula kanonoi papneveldéi igazgató volt. Fialta ígnácz és Fette Géza újmisések pedig jövő szerdán tartják primicziájc kát, az előbbi az apáczák kápolnájában, az utóbbi pedig a hétkápolnába d. e. fél 11 órakor. = Építkezések. A felsővárosi plebánia-templor. belső renoválása munkálatai folyamatban vannak, mennyei cseresznye-mosolygással. Mindig jó baráté ifi voltunk, Peti beszélni kezdett, én is. — Boldog vagyok! — Én is ! — Bent voltam a kapu alatt !• . . . — Én is! . . . — Megérintem kis kezét! . . . — Én is! . . . — A kapu alatti légáramlat zephirként sugdosor nekem. — Nekem is. — Mig ott áltunk a kapu alatt, a júniusi rózsa illatcsókokat kőidének felém. — Felém is. — Barátom, megittasulva üdvözöltem ! — Pajtás, én is! Ekkor Peti mintha álomból ébredt volna, ^ rár bámult és elhallgatott. Hallgattam aztán én is. Osszt . mikor a virág hervad, hullnak a falevelek, elhervadt rózsaszín virág is! Szivünk nagyon elfogódott, vittünk neki koszorúi a temetőbe, éppen akkor vitt neki koszorút oda ■ — férje is. Mindnyájan rettentően meg voltunk hatva. K tántorogtunk a temetőből és meg sem álltunk a lőházig \ sőt még ott is öntudatUnul lépkedtünk egészen a piros téri Los asztalig. Az őszi napfény bucsu képen lang} melegen érintett s mi elérzékenyülve rendeltünk sört Csak nagysokára pillantottunk fel, hogy kilehet tőlünk nem messze az a kisértet, aki szintén sört hozatott? Hát látjuk, hogy a megboldogult rózsaszínnek a férje, az is, ő is. Azóta az „is“ paragrafussal tisztában lévén kibékültünk a világgal, Peti is, én is.
