Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-22 / 12. szám
XIII. évfolyam. KLOFIZFiTKSI A it 4: negyed évre I fi t 50 k házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.) S/iEltlímiOSHO INS lil lllOlBIVmi, : Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető' közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fapadunk el. HIBtl>F/ridSldK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. IV y i I 1-1 0 v : sora ...........................................................SO kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 110 kr. Tekintsünk a jövőbe is! A magyar ember azt mondja, hogy» jobb félni, mint megijedni.« E közmondás értelmét fejtegetni nem akarjuk, hisz úgyis tisztában vau azzal minden halandó. De ha vissza gondolunk azon veszedelemre, mely városunkat csak alig két hét előtt fenyegeté, értjük az árviz-veszélyt, mely ugyan szerencsésen elmúlt, előzetesen azonban komoly aggodalmakra szolgáltatott alkalmat, és csak nagyon kevésbe múlt, hogy végzetessé nem vált városunkra, vagy legalább is annak jelentékeny részére; s ha hozzáveszszük a múlt idők szomorú tapasztalatait, melyek terhe, és pedig nem is egyszer, városunkra nehezedett pl. 1838- ban, 1876-ban: úgy lehetetlen, hogy kissé meg ne állapodjunk e mondat igazságánál és ne elmélkedjünk arról bővebben is. Lehet, hogy lesznek olyanok, kik sorainkra rámondják, hogy minek eső után köpönyeg, de ►mi azt tartjuk, hogy a jó szándék mindig megbecsülendő. ■*t Jó szándék vezérel bennünket is e sorok írásánál, s talán nem végezünk vele egészen fölösleges munkát. Az idei kemény tél jégpánczéllal boritá be fejedelmi folyamunkat s e hó elejéig mozdulatlanul állott rajta a jég. A Duna vize időnkint apadt is, áradt is, mig a gyorsan beállott tavaszi napsugár okozta olvadás folytán egyszerre oly rohamos lett az ár, miszerint csak kevésbé múlt hogy nemrég felállított vaskorlátunkat s a sétányon levő fákat is magával sodorja, tetemes kárt okozva városunknak. Hála Istennek! ez nem következett be, mindazonáltal nem mondhatók csekélyeknek ama károk, melyeket a medréből kitört vizár folytán városunk alantabb fekvő részei szenvedtek. Állításunk igazolására elég, ha a Burgundiára hivatkozunk, melynek lakóházait, kertjeit ugyanA „Yáczi Közlöny“ tárczája. Tavasz. Erdőben, árnyas fák alatt Sétálva, járok én, Fejem felett ragyog a nap, Istennek kék egén. Szemem előtt csevegve fut Vidáman kis patak, Köröttem erdő és berek Daltól visszhangzanak. A fák fölött szellő susog, Majd sírva szól belé ...... De kérdem: mért e fény, e dal . . . S e zaj az ég felé ? Téged dicsérnek ég Ura, Kinek mennyben lakod, Ki ily bölcsen megalkotód E szép összhangzatot. K—eh A—r. A közmondások haszna.*) A művelt embernek a szellemi szükségek nem kevésbé nélkülözhetlenek, mint az anyagi kellékek. A közmondásokat, mint a népszellem műveit szintén e szempontból kell megítélnünk, s akkor nem lehet azokat nagy becsüeknek nem mondani. Hogy mekkora becse van az évszázadokon át minden . fölösleges czafat és sallangtól megtisztult arany igazságokat magukban rejtő *) Mutatvány Sirisaka Andornak a közmondásokról irt tanulmányából, moly a »Magyar Közmondások Könyve* bevezelé- eül szolgál. A mii ára ü2 írt, kapható a szerzőnél Pécsett. csak tönkre silányitoüa az ár; vagy ha nézzük a szép derecskéi parkot, melyre újabb időben annyi gond és jelentékeny összeg fordittatoft és látjuk az árviz okozta pusztításokat, rongálásokat fákban, utakban. A derecske! ligetet még ma is, közel két héttel a jég elvonulása után, magas jégtorlaszok éktelenitik. Igaz ugyan, hogy ezek miatt immár hasztalan lamentálunk, bele kell nyugodnunk, mint megtörtént dolgokba. De ha talán idejében gondoskodtunk volna kellő óvintézkedésekről, meglehet, kevesebb lenne a kár, melyet szenvednünk kell vala. Az elemeknek ugyan ellen nem szegülhetünk, korlátozni azonban képes azokat az emberi elme. Nem hiába maradt fel a régiek mondása: Segíts, magadon, az Isten is megsegít! Azért tehát kellő időben gondoskodjunk azon eszközökről, melyekkel magunkról, városunkról a bekövetkezhető bajokat elháríthatjuk. Vácz városa már több Ízben szenvedett az árvizektől, s talán fog szenvedni a jövőben is. Adná Isten, hogy ez soha be ne következzék. Jó volna tehát, ha városunk intézői gondoskodnának módokról, melyekkel azt a jelen körülmények és viszonyok között amennyire lehetséges megvédhetnők az árviz nagyobb mérvű pusztításaitól. Mi csak fölvetjük a kérdést, nem lenne-e czélszerü például a város felső részén, valamint a Burgundiában, a Füzes-ligetnél, s a derecskéi parknál töltést készíttetni, mely megvédené e részeket az árviz-veszélytől. Az ilynemű munkálatok ugyan tetemes költséget igényelnének, de ha a felhozott mód az arra hivatott szakértők véleménye szerint helyes lenne, úgy előbb-utóbb el kellene magunkat hatáközmondásoknak, ezt minden nemzet kultúrájának hivatott búvárja megérezte s megpróbálkozott összegyűjteni a közmondásokat, melyek csupán az életviszonyokra vonatkozó csekély eltérésekben különböznek egymástól; alapjukban véve, az emberi gondolkozás természetes egyformasága kapcsán — egyek. Általában a közmondás haszna abban nyilvánul, hogy az élezet táplálja, az értelmet gyakorolja, az Ítélő tehetséget élesiti, a kedélyt nemesbiti, a képzeletet foglalkoztatja s az elmeélt gyönyörködteti. Bennök oly anyagot találunk, mely friss, életteljes tartalmat, egyáltalában semmi nehézséget sem okozó alakban nyújt és az életben igen-igen sokféle alkalmakkor használható. Mint „utczai bölcseség“ oktatást ad a világ és az élet sokféle viszonyairól; ildom- és erkölcsi szabályokat nyújt; gazdagítja az önismeretet, utal a cselekedetek valószínű és szükséges következéseire, ad jó tanácsokat, int, fedd, dorgál, dicsér stb. ... és mind ez a legegyszerűbb s valóban a legmegkedveltetőbb módon történik. Hogy minő első szükségi jó valamely népnek és nyelvnek a közmondások, arról fölösleges szót vesztegetni. Mert már az, hogy csakis a közmondásokban egy a nyelv a néppel s viszont a nép a nyelvvel, — eléggé mutatja, mit lehet bennök nyelvileg fölfedezni, mint kell hozzájuk visszatérni minden nyelv műveltségének örökké, hogy idegenné ne váljék; mint kell hozzájuk folyamodni, ha előadásunkba népies zamatot, természetességet, elevenséget és erőt akarunk önteni. E kiváló tulajdonságokat egyáltalán a népnyelvtől s főleg a közmondásoktól soha sem lehet megtagadnunk. Mennyi erőt, mennyi sajátos zamatot, kellemet kölcsönöznek a közmondások a tudomány szűrőjén áthajtva, szinehagyott irodalmi és társas nyelvünknek! Ha nem épen veszszük is az eredeti fölfogást, melyben bővelroznunk arra; hogy e czélra is áldozatokat hozzunk városunk és az egész lakosság javáért. Igen örvendenénk, ha e tekintetben mások is közölnék lapunkban nézeteiket. D—r. Márczius 15-ike városunkban. Nem is oly rég ideje annak, a midőn márczius 15-ikét, nemzeti szabadságunk feltámadásának ezen dicső napját Vácz város polgársága még csak szerényen, az által ünnepelte meg, hogy bankettre gyűlt össze. Midőn most harmad éve a Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre megalakult, ez megindította a mozgalmat nemzetünk ezen nagy napjának méltó, fényes megünneplésére. Azóta minden évben kivonul az ifjúság a honvéd-emlékhez, hol hazafias szavalatok és ünnepi beszédek tartása által adózik a nagy nap emlékének. Ez idén is az egyetemi ifjúság rendezte az ünnepélyt. Napokkal előbb nagy falragaszokon hívta fel a város polgárait csatlakozásra, a mely felhívás nem is volt eredmény nélküli. Délután 3 órakor volt a gyülekezés a városház előtt, ]/-44 után megindult a menet czigányzene mellett, hazafias dalok zengése közben, a honvédemlék felé. Az egyletek nemzeti lobogók alatt vonultak ki, és pedig a Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre a polgármester szívességéből ez alkalomból átengedett nemzetőri zászló alatt, továbbá a Katii, legényegylet, Ipartestület, Ipartársulat, Iparossegédek önképzö és betegsegély zö egylete, stb. (Csak azon ütközöm meg, hogy miért nem tűzik ki a nyilvános házakon nemzetünk ezen ünnepnapján a háromszinü zászlókat ? Vagy elég tán a szívbe rejtett hazafias érzelem ?) A menet mintegy 3000 főnyire szaporodott mire a honvéd-emlékhez ért, melynek terét már előzőleg is ellepte a közönség sokasága; itt láttuk városunk vezér- férfiait Gajáry, Frey singer, Ideisert, kerületünk képviselőjét Majthényi Istvánt stb. Szép számmal volt itt képviselve a szép nem is. A honvédemlék előtt. Az ünnepély műsorát a műkedvelők dalos köre "nyitotta meg a Szózat elzengésóvel, mely után Meiszner Imre orvostanhallgató lépett a szobor talapzatára s gyújtó hévvel szavalta el a Talpra Magyart, melynek minden egyes versszaka után perczekig tombolt a lelkesedett közönség, a kinek köréből különösen kivált kednek, — melyek nyelvünknek kizárólagos sajátságait, tőről szakadt magyarosságát többszörösen éreztetik, — s azt az ünnepies jelleget, melyet a tiszteletes régiség rájok nyom: figyelmen kívül azt még sem kell hagynunk, hogy midőn közmondásaink a széptani szó- és szólásalakzatok majd minden féléin keresztül változnak : a kifejezést a köznapiasból s egyúttal az idegenszerüből kiemelve, nemcsak a valódi szépnek hatásával ruházzák föl, hanem ugyanakkor a romlástól is óvják a nyelvet. Maguk helyén s tapintattal segédkezhetnek akármely szépműben is arra, hogy ez mind a velős gondolatok gyöngyeivel, mind a kifejezések változatosságával nemesedjék s tömött rövidségével és a réginek újságával kellethesse magát. Épen ezért a szónoknak és Írónak elmaradhatlan, költőnek nélkülözhetlen segédeszköze, hogy kellőleg hasson a népre és megértessék általa. Nagy hasznát vehetik a közmondásoknak a hitszónokok is, kik, ha közmondásokat alkalmaznak prédikáczióik- ban, beszédjük érthetőség és életrevalóság tekintetéből határozottan nyerne. Általában a nép tanításánál a közmondásoknak nagy és szembetűnő hasznát vehetni. Különösen nagy hasznát veheti a tanító és tanár a gyermeknevelésnél, a gyermekoktatásnál s épen ezért a közmondás nem kis mértékben vonhatja a neveléssel és oktatással foglalkozók figyelmét magára. Az ifjúságban — Írja Diesterweg A. — a közmondások iránti érzékét felkölteni annyi, mint őt képessé és éretté tenni arra, hogy a köznapi beszélgetésben, az utczán, a társaságban jó gondolatokat, eszméket gyüjt- liessen s azokat önjavára fordíthassa. Az ifjúsággal a közmondások gazdag kincsét megismertetni annyi, mint őt a népéletbe bevezetni s vele a népnek mély értelmét, gondolkozását, élezét és kedélyét a legegyszerűbb, legérdekesebb s legkönnyebben megtartható módon megismertetni. n
