Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-22 / 12. szám
egy német ajkú polgártárs, ki idegenszerü kiejtéssel szakította félbe „éljen a hozo“ kiáltásaival az ifjú szavalok Majd Kurdi Béla ref. theologus mondta el csinosan kidolgozott ünnepi beszédét melyet méltónak tartunk arra, hogy egész terjedelmében közöljük: Tisztelt polgártársak! Nagyjelentőségű napnak emlékezetére jöttünk ösz- sze e helyen, mely szentté lett az igazság bajnokainak kihulló vére által. És körültekintve a diszes közönségen, lelkem megtelik felemelő érzésekkel, mert látom, hogy még ma is tud lelkesülni a magyar, hogy ma is felbuzog ereiben az ősi vér, hall e szent napról és annak dicső vívmányairól. És ez jól is van igy! Mert a mely nemzetből kihalt a kegyelet, a mely nemzet közönyös lett a múlt iránt, a mely nemzet nem tud lelkesedni a nagy szellemek iránt, kik egyik kezűkben tollal, a másikban fegyverrel védelmezték a haza jogait: az a nemzet megszűnt nemzet lenni! De minket nem érhet ez a vád. Hiszen mi éppen azért jöttünk össze e szent helyen, hogy a hősök porló csontja fölött egy küzdelmes múlt emlékeiből merítsünk erőt a jövő harczaihoz! Oh mert a múlt nagyon jó iskola! Megtanulhatja abból a magyar, hogy jóakarói nem voltak sohasem, de ellenségei akadtak mindenkor, készen arra, hogy megrabolják szabadságától, hogy földönfutóvá tegyék saját hazájában. De megtanulhatja azt is, hogy ellenségeink rabíánczcza fűzhették a honfiak százait,jezreit, sárba tiporhatták a nemzet büszkeségét — de egyet soha nem tudtak elrabolni tőlünk és ez — a honszerelem ! Megtanulhatja, hogy sokszor ki volt már mondva ránk a halálos ítélet: tatár után török, török után osztrák igyekeztek kiirtani a nemzetek sorából : de mindig ott őrködött fölöttünk „Árpád hadának Istene“ és teremtett lánglelkü, tetterős honfiakat, kik „vért és életet áldoztak a honért !“ Oh pedig de sokszor volt szükség ily áldozatra ! Nem akarom említeni ama dicső szabadságharczo- kat, melyek egy Bocskay, Bethlen és Bákóczy nevéhez fűződvék, — nem szólok ama kétségbeesett küzdelmekről, melyekre a kamarilla zsarnoki önkénye késztette a magyart, — nem szólok arról sem, hogy mint fosztott meg ősi jogainktól, mint rabolta el legdrágább kincsünket, az édesen csengő drága magyar nyelvet — nem! mert a lélek sir az emberben, ha ezekre gondol — és mi nem sírni, hanem örvendeni, ünnepet szentelni jöttünk össze e szent helyen! Igen! mert a nemzet ismét szabaddá lön s lerázva a szolgaság igáját, feltámad a halálból uj életre! Már a múlt század alkonypírja a szabadság hajnalát jelenté számára, a franczia eszmék szellője felébresztette századokig tartó delejes álmából s megértve a kor intő szózatát lázas ingerültséggel fog a munkához, hogy évtizedek alatt hozza helyre évszázadoknak mulasztásait. És támadnak Széchenyiek, Bathyányiak és Kossuth Lajosok, megannyi apostolai az eszmék szentháromságának : a szabadságnak, egyenlőségnek és testvériségnek ! És a pozsonyi országbáz falai viszhangzanak a fennkölt szónoklatoktól, melyeket lelkesülve és lelkesítve mondanak a Wesselényiek, Deákok, Kölcseyek, kérve, könyörögve és fenyegetőzve az eltiport szabadság nevében! És hiába erőlködik a bécsi kamarilla, hiába használja fel az ármány és erőszak fegyverét — a nemzetet áthatja a megifjodás, az újjászületés szelleme és lelkesülten megy a csillag után, mely mint a bibliai tűz- oszlop a zsidókat, úgy vezeti őt e válságos időkben. Megmondjam nevét e csillagnak? a kire még ma is szent állítattál tekint fel a magyar, a kinek emlékezete a szabadságért epedő szivekbe be van Írva kiolthatat- lanul ? a neve Kossuth Lajos! Nem érzitek-e e szó bűbájos hatását? nem dobban-e meg szivetek e név kiejtésekor, melynek viselője megszerzett mindent a magyarnak s elvesztett mindent, de mindent a magyarért?! Ha szabad hazában mint szabad polgárok élhettek: áldjátok érte a hazátlan hazafit, kinek idegen föld nyitja meg kebelét. Ha nincs többé külömbség jobbágy és úr között, ha egyik a másikban csak az embert, csak a honfit látja: jusson eszetekbe, bogy ezt első sorban annak köszönhetitek, a kit Kossuthnak neveznek! fia szabadon nyilváníthatjátok érzelmeiteket, ha szabadon adhattok kifejezést reményeiteknek, ha szabadon sirathatjátok fájdalmaitokat: boruljatok térdre, és áldjátok a magyarok Istenét, hogy olyan nemzeti megváltót adott a magyarnak, a milyen Kossuth volt! Az ő lángszavai gyújtottak mint a tűz, az ő beszédei megrázták a lelket, tettre indították az akaratot és merészen hirdették, hogy itt az idő széttörni lán- czainkat. így érkezett el 1848 tavasza, tanúja századokon át elnyomott népek ébredésinek, termesztője a szabadság piros rózsáinak. Egy szellem, egy lélek, egy akarat hatja át a népek millióit és nem egy ember, de nemzetek emelik magasra a zászlót, melyen fényesen tündöklik ez a szó : Szabadság ! Lángra gyúladt egész Európa. És nyugaton már villámük, mennydörög, Páris utczái vértől füstölögnek — csak a mi abszolutistikus kormányunk nem érti meg az idők jeleit. De ki tudna gátat emelni a rohanó ár elé ? ... Hire fut, hogy Bécsben forradalom tört ki, hogy az elnyomott nép kivívta jogait és támadnak Petőfiek, Jókaiak és Vasváry Pálok, kik fülébe dörgik a lelkesült nemzetnek: »Talpra magyar ! hí a haza 1U az idő, most vagy soha ! Rahok legyünk, vagy szabadok ? Ez a kérdés válaszszatok !« És a nemzet választ, és megszületik márczius 15-ike, a megváltás ünnepe, melyen a magyar kivívta szabadságát rriocsoktalanul, vér nélkül, dicsőségesen. Tizenkét pontban teszi le alkotmányosságának alapját és e 12 pont eszméi terjednek miként a futó tűz, szárnyaira veszi őket a tavaszi szellő, belopja a honfiak szivébe, leikébe, egész valójába és Kárpátoktól Adriáig viszhang- zik az eskü szent szave: »A magyarok istenére esküszünk Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk !« És a nemzet megtartá esküjét! Mert mikor az öröm pillanatai után eljöttek a megpróbáltatás szomorú napjai, mikor a kamarilla által felbújtott nemzetiségek irtó harczot kezdtek minden ellen, a minek magyar volt a neve: akkor a nemzet, mint egy ember állt fel jogai védelmére, hogy önvérével pecsételje meg a kivívott szabadságot. És elhagyja a vőlegény mátkáját és megválik az apa családjától és nem hall egyebet, csak a nótát, azt a velőt rázó nótát: »Kossuth Lajos azt izente Elfogyott a regimentje!« És erre az üzenetre ezerenként áll elő a honvéd, az a „csodálatos ifjú sereg, mely nem tudni hogyan támadt,“ melynek nem volt több kommandó szava csak egy, de attól az egytől lázba jött a honvéd, mert: »Nem volt abban a halálról Nem volt abban megadásról, Egy szó volt csak, hogy : Előre !« És ment a honvéd és ezrek és tízezrek vérzettek el a haza szent földén, hogy millióknak adják vissza az életet. És a drága vér nem omlott hiába, a czél találva van, mert az eszmék, melyeket zászlójukra írtak: élnek és virágoznak és élni és virágozni fognak, mig csak magyar szív dobog e magyar haza földén ! És a zászló, melyre ez eszmék Írattak: fennlobogó szárnyakkal hirdeti, hogy mig ezek élnek, addig bátran tekinthetünk a jövőbe, mig ezek virágoznak, addig bízvást várhatjuk a nagy jóslat beteljesedését: Magyar- ország nem volt, hanem lesz ! fennlobogó szárnyakkal hirdeti, hogy Magyarország nagy lesz, szabad lesz, boldog lesz! fennlobogó szárnyakkal hirdeti, hogy ha annyi erőnk lesz majd a munkára, a mennyi a lelkesedésre van, akkor beteljesül nagy Kossuth jóslata: Magyar- országon a poklok kapui sem vehetnek diadalt! Mert ha jőne kor, mely meg merné támadni a magyar szabadságát : annak megmutatnánk, hogy: él még a Magyarok Istene!“ s „áll a villámos ég!“ E beszéd után az impozáns közönség hosszas éljenzésbe tört ki. — Végül ismét a dalárda énekelt s mire elhangzott utolsó dala, oly tavaszi zápor kerekedett, mely elől az ünneplők serege esernyőkkel sem védekezhetett. Csakugyan alkalomszerű volt a Kossuth-nóta eléneklése, hogy: „esik eső karikára . . .“ A bankett. Este tovább folyt a nagy napnak ünneplése. A Curia szállodában gyűlt egybe a polgárság, együtt az ifjúsággal. A fosztok hosszú sorát Gajáry Géza közszeretetben álló polgármesterünk nyitotta meg, ő Felsége a királyra ürítvén poharát, Majthényi István országgyűlési képviselő a haza boldogságára ürité azt. Ezután dr. Kiss József Kossuth Lajost élteti. Az ifjúság szónokai közöl Meiszner Imre a független magyar sajtóra, Steiner Aladár a 48-as honvédekre mondtak ékes szavakban pohárköszöntőt. Altalán az itt elhangzott pohárköszöntőket jellemzi az, hogy a legtöbbje rögtönzött volt s mégis eszmékben oly gazdag s formákban oly tökéletes, hogy igazán méltó lett volna gyorsíró feljegyzésére. így dr. Freysinger Lajosé, és Vörös Káro- lyé; az előbbi a márcziusi eszmék megtestesülése-, utóbbi pedig az ifjúságra, mint a haza reményére, mondta nagyszabású beszédét. Ezen utóbbira Tragor Ignácz válaszolt s — kiemelve különösen azon férfiakat, kik az ifjúságot kitűzött czélja elérésében támogatják, — a város polgárait éltette. Dr. Csányi János a Vácz-vidéki egyetemi ifjak körére mondta pohárköszöntőjét. Vörös Károly újólag szólt s a város polgárai közti egyetértésre emelte fel poharát. Tósztokat mondottak továbbá Rudnyánszky László a piaristákra, Reiser Béla a lelkesedésre, mely inpulsust ad a nagy tettekre, Olaj Ferencz Kossuth Lajosra, Kurdi Bálint Magyarország függetlenségére, Dobó László a váczi nőkre, Iványos Kálmán kerületünk képviselőjére, Majthényi Istvánra stb. N. Tisztelgés. A váczi egyházmegye tanítósága a tisztelet, szeretet és hála ünnepét ülte f. hó 19-én, midőn Váczon az egyházmegyei főtanfelügyelő üdvözlésére összesereglett. Szép és lélekemelő ünnepély volt ez! Az a férfiú, kinek tiszteletére távolabb vidékekről is számosán jöttek, egy évtized alatt a népiskolai nevelés és tanítás ügye élén elévülhetetlen érdemeket szerzett magának, méltó hogy ezért a küldöttség az egész megye tanítósága nevében kitüntető módon fejezze ki őszinte háláját. Nem zárkózhatunk el az elől, hogy alkotásaiból ez alkalomból egy nehányat meg ne említsünk. Ő volt az, ki Váczon a leánynevelésnek lendületet adott és annak csarnokot nyitott a nélkül, hogy a város áldozat-készségét igénybe vette volna és a felsőbb leánynevelést kilátásba helyezte. Létrehozta az egyházmegyei tanítóegyesületet, erős kapcsokkal összefűzve élesztette a testületi szellemet és hogy a vidékkel a folytonos összeköttetés meglegyen, szervezte az állandó bizottságot. A tanító egyesület javára nehány év alatt több mint 25 ezer forint alaptőkét szerzett. A tanítók iránti meleg szeretetének az által adott hű kifejezést, hogy megalkotta a tápintézetet, melynek jótéteményét ma 15 tanító gyermeke élvezi; sót utóbb ezen intézetet saját lakába fogadta, atyai gondoskodását, szive melegét mindenkor érezteti a fiukkal, kik a rajongásig ragaszkodnak hozzá. Bölcs intézkedésével és tapintatos bánásmódjával megszerezte a tápintézet javára a Rudnay-Gálik-féle házat felerészben, mondhatni: majdnem ingyen, mert az életjáradékra fizetett összeg megtérült a Rudnayné által az egyesületre hagyott 12 drb nyitrai takarékpénztári részvény által. A „Rákóczy“ sétatéren menhelyet emeltetett, hova már ovodát is állított a környék nagy örömére. Most meg kath. tanitóképezde felállításán fáradozik. Ily érdemek után, nem is szólunk azon tevékenységről, melyet Csávolszky József kanonok mint polgár a város és a megyei közügyek terén kifejt, — nem a csoda, hogy a kir. tanácsos és tanfelügyelő örömmel" ragadta meg az alkalmat az ünnepség kezdeményezésére és őt illeti az elismerés, hogy a tisztelgés méltó volt az ünnepelt kanonok kitűnő érdemeihez. A tisztelgés lefolyásáról a következőket írhatjuk. > A vidék tanítósága Tóth József kir. tanácsos és tan- felügyelő vezetése mellett Majthényi István kerületünk országgyűlési képviselőjének társaságában érkezett városunkba, kiket a vonatnál a tanítók küldöttsége fogadott. A középvárosi iskola rajztermében Tóth Józsel kir. tanácsos és tanfelügyelőt, megbízás folytán Fodor Imre tanító üdvözölte meleg szavakban; mire ő nagysága a nem várt meglepetésre meghatottan válaszolt. Innen a tanítók nagy küldöttsége, az iskolaszék érdemes tagjaival kiegészítve, megjelent Gsávolszky József kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelőnél, hol a 62 tagú küldöttség nevében az ünnepeltet Tóth József kir. tanácsos a tőle megszokott szellemességgel köszöntötte fel. Mire az ünnepelt válaszolt, nem akarván elismerni a kir. tanácsos által kifejtett érdemeket, mert úgymond: a mit tett, az neki gyönyörűség volt és jutalmát már ebben is megtalálta; éltette a kir. tanfelügyelőt, kinek szintén névnapja van. A testületi szellem fejlesztése és az igazi barátság megteremtése czéljából a szives házigazda a tisztelgői egész seregét meghívta vendégszerető házához ebédre Ezt megelőzőleg a küldöttség a püspökhöz óhajtót' menni tisztelgés czéljából, de sajnálattal értesült, hogj ő Nagyméltósága Budapesten van. Ebéd alatt, mely minden tekintetben sikerült és kitűnő volt, az egybegyűltek számszerint 56-an, csakhamar megismerkedvén, köztük élénk társalgás és eszme csere fejlett ki, mit kellemesen zavart meg a tápintézeti növendékek énekkara, dalt zengve az ünnepednek, melynek végeztével Szvoboda Ignácz gödöllői tanító fia szép szavakban köszöntötte fel ő Nagyságát, mint a tápintézet gondoskodó atyját. Ezután megindult a felköszöntők egész sora. Szebbnél-szebb beszédeket mondottak: Tóth József kir. tanácsos és tanfelügyelő két; ízben, második beszéde, melyben arról szólott: hogy s legjobb szemléltető kép az iskolában maga a tanitc legyen, kiváló paedagogiai tehetségről tanúskodott ; Majthényi István országgyűlési képviselő, Csávolszk) József az ünnepelt kanonok, többszörösen Gajáry Géza polgármester, kinek felköszöntőjét nem lehet szó nélkül hagyni, mert oly meleg hangon szólt a tanitóegyesülei fővédnökéről, megyés püspökünk ő Nagy méltóságáról hogy szellemes beszédét a jelenvoltak lelkes éljenzésekke jutalmazták, dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző, Bobor János monori ktanitó, két Ízben Vozarik Antal vácz- hartyáni plébános, Jankovits Ernő tanító, Bakk Do monkos fegyintézeti tanító, Witt Manó a vácz-vidék népbank igazgatója, Bazsanth János mácsai és Simor Bertalan soroksári tanítók. A délutáni órákban egy emlékezetes együttlét utál szétoszlott a társaság, a távozó kir. tanfelügyelő ura1 a tanítók elkísérték a vonathoz és mindenki azor. nyugodt meggyőződéssel távozott el, hogy a kitartó fáradsággal párosult munkásság mindenkor elismerésre talál. —r. Városi és vidéki hírek. — Személyi hírek. Püspökünk ő exciája Budapestről, hol több napot töltött, múlt csütörtökön székhelyére visszaérkezett. — Majthényi István, kerületünk országgyűlési képviselője a lefolyt héten városunkbar időzött s résztvett a márczius 15-iki ünnepélyen és s diszlakomán. = Ünnepélyes isteni-tisztelet. F.h. 17-én mint püspökünk ő excziájának a váczi püspöki székre történt áthelyezése évforduló napján, dr. Virter Lajoí nagyprépost ő nga a székesegyházban ünnepélyes nagymisét mondott. Az isteni-tiszteleten a központi papság főgymn. ifjúság, az elemi iskolások és szépszámú közönség vett részt. — Eljegyzés. Hanusz Béla, városunkban jó hírnek örvenvendő fiatal polgártársunk s a „Központi“ kávéház tulajdonosa f. hó 18-án jegyezte el Budapestet Weisshaar Anna kisasszonyt, W eisshaar Mátyás budapesti magánhivatalnok szép és kedves leányát Fogadják legjobb kivánatainkat! == Tudorrá avatás. Gerzselyi Arthur e héten az orvosi zárszigorlatot sikeresen letéve az összes orvos; tudományok tudorává avattatott. Őszinte szívből üdvözöljük az orvosi karnak jeles képzettségű tagját doktorrá avatásának alkalmából. = Közgyűlés. A váczi páli sz. Vincze egylet 3-ik évi rendes közgyűlését f. é. áprilhó 5-én (fehérvasárnap) délelőtt J/2 11 órakor tartja meg a katli. Leányiskola épületében. Mely közgyűlésre a n. é. közönséget teljes tisztelettel meghívja az egylet Elnöksége. — Pótlásul. Múlt számunk hírek rovatában felemlítettük, hogy egy szemlélő a kőfalról a Dunába szédült, és hogy feléje nyújtott botok segélyével menekült ki a tavaszi fürdőből. Llitelesen értesülünk, hogy az illető megmentője Korpás Márton városi tanácsos volt. A tett dicséretre méltó. — Ujonczozás. Vácz felső járásban az ujonczo- zás f. h. 16-án vette kezdetét és 20-án befejezteti: besoroztatott a közös hadsereghez 67, a honvédséghez 11, póttartalékos 33; összesen: 111. == Névnapok. Józsefek és Sándorok nagy számmal vannak, különösen Józsefek. Mondanunk sem kell,
