Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-31 / 22. szám
XIII. évfolyam. 22. szám. Vácz, 1891. május 0S10Z1 ff V HELYI ES VIDÉKI ERDEKU TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. KI.ÖMÄKTKSi Á li.4 : negyed évre í frl. 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: lO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.) NKKItK KNZTÖSKÍS KS U H A WÓIIfl VITA i.: Vácz, Gasparik-utcza 12. fiz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. lllKlftKTKKltK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. IV y i I <"( r : sora...........................................................ISO kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál ISO kr. Űrnapján. A XIII. század legnagyobb lángesze, Aquinói szent Tamás mennyei elragadtatás között dolgozik szobájában. IV. Orbán pápa azzal bízta meg, hogy készítse cl az Űrnapi zsolosmát, Írja meg ennek énekeit. Es szent Tamás megírta. Elkészült a magasröptű Panqc lingva a kedvesen beszélő Sacris solemniis, az érzésteljes Verbum supermini prodiens és a magasztos, a dicsőítő Lauda Sion. És a mély imádással telt Adoro te devote rythmus szerzője, szent Tamás a mikor mindezeket megírta, kéziratait a hagyomány szerint oda tette egy feszület lábaihoz, ő pedig arezra borulva kérdezte a Felfeszi- tettől: Jól irtam-e rólad Uram? „Bene scrip sisti de me Thoma! Jól irtai rólam Tamás!“ felelt neki egy túlvilág! hang. És ezen magasztos énekeket ajkaira veszi ma az egyház, és virágokkal terített utakon körül hordja nyíltan az Oltáriszentséget, melyet máskor a templom falai közt elrejtezve imád. És e kenyér szine alatt valóságos Isten-embert imád az igaz kereszténység; azt. ki született, itt járt, meghalt és feltámadt. Nincs megfoghatatlanabb hitelve a kereszténységnek ennél. Az értelem elszorul, midőn a szentélybe lép, a szív, az érzelem azonban túl világi melegségtől dagad és érzi, hogy itt a megváltás szerete működik tovább s az új-szövetség teljes fönségében tárul fel előttünk. Az értelem önmagában hordja korlátainak tudatát; sejti, hogy van még egy látókör, melyet a transcen- dentalis világ zár el előtte. Az értelem oda nem hatolhat ; de van egy elem, mely áttöri fényével e falakat s a tehetetlen értelmet felvilágosítja, megveti alapját a keresztény bölcsészeinek, maga körégyüjti a lángelméket és együgyüeket egyaránt s ezen elem nem más, mint a hit. Ezen hit vezet minket ma az Oltáriszentség elé, diadallal hordozzuk azt körül és leborulva imádjuk; hiszszük, mert Ő mondta; Én vagyok az élő kenyér! Milyen tengernyi szeretet! Ön magát, mint eledelt adja nekünk. Lelkünk, szivünk egy felsőbb élet keretébe lép s helyrehozza az elrontott viszonyt Isten és ember között. Kérdezzétek meg azokat, kik gyakran veszik magukhoz e mennyei eledelt s majd elmondják nektek annak isteni hatásait. Életünk vezércsillaga ez, ez tölti be az eget szentekkel, a földet erényekkel. Az ifjú, midőn a csábos világba lép, midőn életpályát választ; a jegyes, midőn szivéhez fűzi a szentélyben választottját, épen úgy érzi e szentség kegydús erejét kebelébe ömleni, mint az ifjú pap vagy szerzetes, midőn hivatalát felvenni készül. E titokzatos kenyér odaszáll a harezba készülő katonának ajkára s megaczélozza szivét, hogy kitartóan küzdjön honáért s odaszáll a haldokló hidegülő ajkaira is s a halál borzalmas sötétén át az örök fénybe vezeti el! De ime, a harangok megszólaltak ismét és hívnak az eleven kenyérnek, az Isten Fiának imádsására. A fénylő nap ragyogása, az illatos virágok pompája közepeit jön az Űr, az örök király. Az ima és ének a magasba tör, a lélek öröm repesve zengi Aquinói szent Tamással: Dicsérd Sión Megváltódat, Vezéredet, pásztorodat Víg szóval és énekkel ! — 1*. A váczi kiáliitás ügye. Folyó hó 23-án a váczi kiállítás tárgyában tartott ülést a megyei gazdasági egyesület. Az ülésen jelen voltak : Beniczky Gábor elnök, Földvárt) Mihály alispán, gróf Károlyi Sándor, Irsay György, Bár Gusztáv, Taliy István, Rudnyánszky László a megye részéről, Gajáry Géza polgármester és dr. Freysinger Lajos mint meghívottak a város részéről. Az ülésen mindenekelőtt határozatba ment, hogy bár a Váfezra tervezett kiállítást a megye rendezi, mind- azáltal, tekintve, hogy Vácz egy nagyobb vidék központja, abba a szomszédos megyék Váczra tömörülő részei is bevonassanak, s igy Nógrád-, Hont- és Esz- tergommegye érdekelt vidékei is meghivassanak. A kiállítás súlypontja mindenesetre a borra, szőlőre és gyümölcsre lesz állapítva s osztályai lesznek: a szőlőművelés, borászat, s azok eszközei, a íillokszera elleni védekezés minden módja, s a szőlőojtás különféle nemei, a megfelelő ojtványokkal, továbbá gyümölcs és konyhakertészet termékeikkel; főzelékek, gabona neműek és lisztáruk ; méhészeti eszközök és termékek, kapcsolatban vele lesz ló és csikó díjazás ; szarvasmarhák, különösen tejgazdaságra''alkalmas tehenek bemutatása; s nyugati fajéi sertések 'kiállítása. A kiállítás szeptember 20., 21 és 22-én lesz a váczi löházban megtartva — s a kiállítás mind a három napján a mulatságok mellett felolvasások és eszmecserék lesznek a szőlő és gyümölcs-termelés köréből, azonkívül egy tanulmányi kirándulás is lesz Nagy-Marosra. A felolvasások közül cddigelé be van jelentve Molnár István országos gyümölcsészeti biztos felolvasása a gyümölcs-termelésről, Rácz Sándor fehérvári szőlő- telep-igazgatóé a szőlők újra telepítésének különféle módjairól, végre még egy a szőlő csoportról s annak nemzetgazdasági jelentőségéről, mely ügyet gróf Károlyi Sándor külön tanulmány tárgyává kívánt tétetni. Lesz azonkívül valószínűleg lóverseny, népünnepély, és egy nagyobbszerü bál, melyet a mint hallottuk, Rudnay Józsefné úrnő fog rendezni. A dijakra az ülésen már az adakozás is megindult — s Rudnyánszky László 10, Gajáry Géza 5, Földváry Mihály alispán 2, Tahy István 2 s dr. Freysinger Lajos 2 drb aranyat ajánlottak fel a kiállítók jutalmazására. A kiállítás elnökévé gróf Károlyi Sándor lön megválasztva, ki a gyűlés egész folyama alatt a legmelegebb érdeklődést mutatta Vácz városa s a kiállítás ügye iránt. Alelnökök: a megye részéről Földváry Mihály alispán, a gazdasági egylettől Beniczky Gábor a harmadikat pedig Vácz városa fogja választani — valamint. a bizottsági tagok egy harmadát is. Bizottsági tagok lesznek a megyei gazdasági egylet részéről: Hajós József, Tahy István, Taliy Lajos, Majthényi István, Rudnyánszky László, Baross Pál, Vásárhelyi Géza, Dumtsa Jenő szent-endrei polgármester, Laszlovszky Béla, Szitányi Ödön, Tregele Jakab, Bár Gusztáv, Má- nyay Iván; a megye részéről: Beniczky Ferencz főispán, báró Prónay Dezső, Luppa Péter, Rudnyánszky Kálmán, végre Kemény Gusztáv, Kapczy Vilmos, Body László és Kontra Kálmán főszolgabirák. A költségekre a megyei alapokból mint halljuk 1000 forint lesz utalványozva. A titkári tisztet Budapesten Serföző Géza gazdasági egyesületi titkár, Váczon dr. Falcsik Dezső városi aljegyző végezi; a pénztárt pedig a városi letéthivatal kezeli, s a számadásokat dr. Kiss József városi közgyám fogja vezetni. A „Váczi Közlöny“ tárczája. Egy czérnaszál miatt. Irta: "V. G-aál Karolin. Alig vártam, hogy a hivatalból kijöhessek, azonnal kicsiptem magamat, a hogy illett, és siettem menyasz- szonyom látogatására, kivel két hét múlva akartam esküvőmet tartani. Szép és kedves volt az én Szidirn, nem igen találtam párját a városban; aztán némi hozomány is remélhető volt. Ritka, szép György napja volt, és én mint fiatal ábrándos egyén, ki még az életben nem csalódtam, boldog szívvel örültem nevemnapja örömeinek, szüleimtől egy öLveneskét kaptam és holmi becses küldeményeket, mikre okvetlenül azon eset várt, hogy estére barátaim számára asztalomra kerülnek. A legjobb hangulattal léptem hát Szidikém szobájába. 0 varrt kis asztalánál az ablak közelében. Róza pedig, tizenhárom éves fürge nővére, iskolai feladatán törte a fejét. — Jó, hogy jön György bácsi! mondta örömmel a kis leány, ugy-e segít elkészíteni rajz feladatomat? Maga ért hozzá, nézze csak, majd szétesik már a fejein, mi lesz velem, ha nem leszek vele kész? — Segíteni fogok, mondtam neki, mi közben Szidikém szép fehér kezére vőlegényes csókot tűztem. O mosolygott. Igen higgadt leány volt és soha sem enyelgett velem. Félévi ismeretségünk után se tudtam kiismerni természetét. A vig, hámiskodó leányok könnyebben kiismerhetők. Segikllern aztán Rózáeskának. a feladat elkészítésében. Ö fenhangon tanult a nagy asztalnál, mi pedig Szidikémmel a varróasztalnál kedves semmiségekről lassan csevegtünk. ő fel is köszöntött, de valamint eddig, úgy most se kaptam tőle semmiféle névnapi ajándékot. A varrógépek akkor még nem szerepeltek a családoknál. Szidi egyszerű varróvánkosba tűzte varrását és öltögetett gyorsan. Zsebkendőt szegett. Egyszerre nagy kedvem jött azt a ezérnaszálat ollóval elvágni, a melylyel öltögetett. Csupa ártatlan igerkedésből tehát ügyesen s gyorsan meg is tettem. A kis ollóval hirtelen elvágtam a szálat, mit éppen kihúzott az öltés közben. A ezérna elvágását látva az én Szidirn, majdnem haragosan kiállá: — Mit csinál maga? Minek vágja el ezérnaszálamat ? — Hát mert nekem úgy tetszett. Feleltem nevetve. —• De nekem nem tetszik ám ez! Szólt különös szemeket vetve rám. Úgy sietek, s maga még késleltet! Rossz tréfa ez György ! — Tán csak nem haragszik Szidikém tréfám miatt ? Kérdem. — De haragszom; mert különös tréfája van magának. — Ne varrjon tovább, azért tettem. Mondtam neki esd ve. — Már hogyne, varrnék? No még azt is kívánja? Készen kell vele lennem, azért sietek. — De Szidikém, nevemnapját csak megünnepelheti, ne varrjon legalább mig itt vagyok ! — Azért is varrók! Mert elvágta a ezérnámat! Megbüntetem. — Igazán? Akkor én folyton elvágom újra, ha varr. — Kisértse meg, úgy egy hétig se szólok magához. Ezt a tréfa nagyon gyerekes és mennyi időmet elrabolta vele! — Kész nem leszek ma. — Két hétig még ráérhet Szidikém! Mondtam neki* Ő cltüzesedett. — Micsoda ? Hát maga azt képzeli, hogy mindent a kelengyébe varrók!? Hisz ez a papa zsebkendője lesz. Ilyenek a férfiak, mennyire követelők ! — Én nem követelek semmit! Feleltem most már megneheztelve. Hanem azt hittem, hogy menyasszonyom szeret annyira, hogy névnapomon nem*dolgozik. Főleg, ha jelen vagyok! — Mondom, hogy követelő! Azért is dolgozom. És ugyancsak varrt, szinte kihevült bele. Én pedig a divánon közel ülve, néztem rá és élni é 1 k e d t e m. — Ebben a leányban makacs akaratoskodás rejlik, mely gonosz tulajdonság megássa a házi boldogság sírját. Egy akaratos asszony szereti a kalapot maga viselni, minden úgy legyen, a hogy ő neki tetszik. Ezt a Szidit eddig szelíd angyalnak ismertem! A legelső alkalommal más bizonyult be. Nevemnapján is varr? . . . Ez sértett. Egy kicsit több figyelmet vártam menyasszonyomtól. ü varrt gyorsan, sőt haragos arczczal. — Szidike! Haragszik? kérdém hozzá hajolva. — Hogyne ? Hisz az egy kis durvaságról tanúskodik, hogy elvágta ezérnámat! Idő veszteséget okozott, s fel is haragított! — Pedig én vagyok a sértett fél, Szidike! Feleltem komolyan neki: először ez csak hamis tréfa akart lenni. Másodszor a férfi megkíván bizonyos figyelmet imádott- jától! . . . Varrjon édesem ha itt nem vagyok! . . . — Dehogy ? Milyen hatalmas, kaczagott Szidi, - hát még ha nejévé leszek?! . . . De tudja-e, hogy nem ijedek meg. A hol a nőnek igaza van, ott a férfi se legyen olyan hatalmaskodó. — Sohasem hallottam még Szidike elveiről! Felnevettem: s önkénytelenül vettem kezembe a kis ollói. 0 azt hitte, hogy megint ezérna vágás lesz. — Meg ne tegye még egyszer! kiáltott igazán haragosan.
